A liturgikus "megújulás" gyümölcsei képekben - 1. rész

A megváltó Superman vízipisztollyal:

"Homoeretnekség" az Egyházban - sajtószemle

Nagyon kíváncsi vagyok, vajon a magyar katolikus sajtóban lesz-e annyi bátorság és őszinteség, hogy ezt a cikket leközölje vagy legalább annak tartalmáról egy híradást megkockáztasson. Hogy miről is van szó? Egy merész lengyel teológus, bizonyos Dariusz Oko, a krakkói Pontifikális Teológiai Akadémia tanára még tavaly júniusban leközölt egy hiánypótló, durva cikket az egyházi hierarchia legmagasabb köreibe is beépült homoszexuális "underground" (földalatti mozgalom?) működéséről (Fronda, 2012 június). Ha valamit megalkuvó hallgatás vesz körül, az még nem jelenti, hogy nem is létezik. A cikk megjelent németül is: D. Oko, Mit dem Papst gegen Homohäresie, "Theologisches" 9/10 (2012): 403-426. Ennek angol fordítása olvasható az interneten IDE kattintva. Egyszerre józanító és vérforraló olvasmány. Már Babits is emlékeztetett bennünket, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Vannak helyzetek, amikor farkast kell kiáltani.

Minek ide gregorián?

A csatolt videó alkalmat ad arra, hogy még egy internethasználathoz köthető neologizmussal éljek. Kedvem támadt "trollkodni". Nem is értem, miért erőlködünk még gregorián korálissal, latin liturgiával, stb. Ezek idejétmúlt eszközei a lelkipásztorkodásnak. Haladni kell a korral; a mai fiatalokat "saját" nyelvükön kell megszólítani. Mellesleg jegyzem meg: a '60-as évek kő egyszerű beat zenéje, amit ma "gitáros dalok" néven akarunk a fiatalok torkán leerőszakolni, már valóban reménytelenül korszerűtlen. Ide nekünk a hip-hop evangelizációt!

Egy pontifikátus története képekben

Az Őszentsége XVI. Benedek pápa lemondásáról szóló bejelentés óta rengeteg - hogy ezzel a csodálatos neologizmussal éljek - internetes mém terjed az információs térben. Ehhez szeretnék én a saját szerény eszközeimmel hozzájárulni (egy korábbi, elég vulgáris mémet jótékonyan módosítva). Íme: