Szent Vencel ünnepére (szeptember 28.)

A mártírként tisztelt Szent Vencel (I.) cseh király (903/905-929), aki alattvalói között megszilárdította a nyugati (latin) kereszténységet, öccse féltékenységének és a kereszténységgel valamint a németbarát politikával szembenálló főuraknak esett áldozatul. A csehek nemzeti szentként ünneplik, de liturgikus tisztelete igen elterjedt volt az egész közép-európai régióban. Magyarországon szinte helyi szentnek számít, pozsonyi misekódexeink ereklyéi átvitelének (translatio S. Venceslai) ünnepéről (március 4.) is megemlékeznek.

Az alábbiakban a középkori esztergomi könyvek szerint közlöm a mise szövegeit, de összehasonlításképpen a Római Misekönyv saját kollektáját is belevettem. Az Esztergomi Ordináriuskönyv itt is kijelöli az egy mártírról szóló szekvenciát (Spe mercedis…). Ezt olvashatni Szent Gellért főünnepénél, az előbbi blog bejegyzésben. Az MNStr és a Nyomtatott 1484-es Misekönyv között vannak eltérések az ószövetségi olvasmányban, valamint a Graduale, Offertorium és Communio hármasában. Úgy látszik, a Graduale, Offertorium és Communio tekintetében még az Esztergomi Ordináriuskönyv megjelenése idejében is volt némi bizonytalanság, hiszen ott „vel” elválasztással mindkét változat szerepel.

Sancti Venceslai martyris (die 28 Septembris)

Officium (Introitus)

In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exsultábit veheménter: desidérium ánimæ eius tribuísti ei. Ps. Magna est glória eius in salutári tuo; glóriam et magnum decórem impónes super eum. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(MS 1484:) Deus, qui hodiérna die beátum Vencesláum, mártyrem tuum glória et honóre coronásti: concéde nobis, fámulis tuis, eius précibus et méritis véniam conséqui delictórum, et pérfrui gáudiis beatórum. Per Dóminum nostrum…

(Tridenti Missale:) Deus, qui beátum Vencesláum per martýrii palmam a terréno principátu ad cæléstem glóriam transtulísti: eius précibus nos ab omni adversitáte custódi; et eiúsdem tríbue gaudére consórtio. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapientiæ (Sapientia 4,7-11.13-14.15)
(MNStr: Beatus vir, qui inventus est... Ecclesiasticus 31,8-11)

Iustus si morte præoccupátus fúerit, in refrigério erit. Senéctus enim venerábilis est non diutúrna, neque annórum número computáta: cani autem sunt sensus hóminis, et ætas senectútis vita immaculáta. Placens Deo factus est diléctus, et vivens inter peccatóres translátus est. Raptus est, ne malítia mutáret intelléctum eius, aut ne fíctio decíperet ánimam illíus. Consummátus in brevi, explévit témpora multa. Plácita enim erat Deo ánima illíus: propter hoc properávit edúcere illum de médio iniquitátum, quóniam grátia Dei et misericórdia est in sanctos eius, et respéctus in eléctos illíus.

Graduale

(MNStr:) Iustus non conturbábitur, quia Dóminus firmat manum eius. V. Tota die miserétur et cómmodat, et semen eius in benedictióne erit.

(MS 1484:) Posuísti, Dómine, super caput eius corónam de lápide pretióso. V. Desidérium ánimæ eius tribuísti ei, et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.

Alleluia

Alleluia. Iustus germinábit, sicut lílium: et florébit in ætérnum ante Dóminum. Alleluia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Matthǽum (16,24-27)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Si quis vult post me veníre, ábneget semetípsum, et tollat crucem suam, et sequátur me. Qui enim volúerit ánimam suam salvam fácere, perdet eam: qui autem perdíderit ánimam suam propter me, invéniet eam. Quid enim prodest hómini, si mundum univérsum lucrétur, ánimæ vero suæ detriméntum patiátur? Aut quam dabit homo commutatiónem pro ánima sua? Fílius enim hóminis ventúrus est in glória Patris sui cum ángelis suis: et tunc reddet unicuíque secúndum ópera eius. Amen dico vobis, sunt quidam de hic stántibus, qui non gustábunt mortem, donec vídeant Fílium hóminis veniéntem in regno suo.

Offertorium

(MNStr:) In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exsultábit veheménter, desidérium ánimæ eius tribuísti ei.

(MS 1484:) Glória et honóre coronásti eum: et constituísti eum super ópera mánuum tuárum, Dómine.

Secreta

Gratánter, Dómine Deus, súscipe hoc sacraméntum: quod in honóre sancti Venceslái, mártyris tui immolámus: et ipsíus précibus dona nobis indulgéntiam et réquiem sempitérnam. Per Dóminum nostrum...

Communio

(MNStr:) Posuísti Dómine in cápite eius corónam de lápide pretióso.

(MS 1484:) Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine, alleluia.

Complenda (Postcommunio)

Sumpta, Dómine, sacraménta, intercedénte beáto Vencesláo, mártyre tuo, profíciant nobis ad salútem: et ad ætérna gáudia perdúcant. Per Dóminum nostrum...

Szent Gellért ünnepére (szeptember 24.)

Szent Gellért csanádi püspök és vértanúnak a középkori magyar liturgikus könyvekben két ünnepe is volt. Főünnepét szeptember 24-én, mártíromságának napján ülték, míg február 24-én (szökőévben 25-én) tartották másodünnepét, amely egybeesett Szent Mátyás apostol ünnepnapjával (ezért minden bizonnyal csak kommemorálták).

A Szent Gellért vértanúhalálának ünnepére vonatkozó bejegyzésben az Esztergomi Ordináriuskönyv megjegyzi: „Egyetlen, saját könyörgés; ha akarod, hozzáveheted Keresztelő Szent János fogantatásának könyörgését.” (164. old) Mind a Missale Notatum Strigoniense ante 1341 (512. old; f 279 v), mind az 1484-es Missale Strigoniense (480-481. old; f. 155r) tartalmazza a Keresztelő ünnepének könyörgéseit. Ezeket valószínűleg magán- és kevésbé ünnepélyes misékben alkalmazták. Az mindenesetre furcsa, hogy az esztergomi egyház a jellegzetesen keleti ünnepet nem a szokásos 23-i dátumon, hanem egy nappal később kommemorálta.

Említésre érdemes szövegszerű eltérés az MNStr és az MS 1484 között csak az Alleluia versben van. Az Esztergomi Ordináriuskönyv az egy mártírról szóló szekvenciát (Spe mercedis…) jelöli ki a miséhez, de erről az ünnep saját helyén egyik misszálé sem tesz említést. Tájékoztató jelleggel azért közlöm a próza szövegét.

Előttem nem világos a dolog miértje, de van némi kavarodás az ünnep dátuma körül. Szent Gellért szeptember 24-én szenvedett vértanúhalált, ünnepét az esztergomi források 24-ére teszik, a Martyrologium Romanum is 24-én emlékezik meg róla. A Breviarium Romanum kiegészítéseként megjelent "Officia propria dioecesium Hungariae – Tomus alter" (SzIT, 1964) ugyancsak 24-re teszi, mint ahogy a VI. Pál-féle reformált könyvek is 24-ére írják az ünnepet. Ennek ellenére a régi Missale Romanum magyar propriuma szerint 25-én kell ünnepelni. Lehetséges, hogy egy közönséges rendi Mária-ünnep, a Fogolykiváltó B. M. V. miatt helyezték át a „tridenti” misszáléban? Nem tudom a választ, szívesen venném, ha valaki megnyugtatóan tisztázni tudná a kérdést. Itt most mindenesetre a források túlnyomó többségének tanúságát vesszük alapul, és 24-re rendeljük az ünnepet.

Sancti Gerardi Csanadiensis, Episcopi et Martyris (die 24 Septembris),
eodem die: Conceptio Sancti Ioannis Baptistæ

Officium (Introitus)

Lætábitur iustus in Dómino, et sperábit in eo: et laudabúntur omnes recti corde. Ps. Exáudi, Deus, oratiónem meam cum déprecor: a timóre inimíci éripe ánimam meam. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui Beátum Gerárdum pontíficem agóne martýrii et stola immortalitátis coronásti, concéde propítius: ut cuius sollemnitátem devótis méntibus celebrámus in terris, eius perpétua defensióne muniámur in cælis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Omnípotens, sempitérne Deus, qui institúta legália et sanctórum præcónia prophetárum in diébus conceptiónis beáti Ioánnis Baptístae implésti: præsta, quǽsumus, ut, cessántibus significatiónum figúris, sui magnificatióne eloquátur. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 14,22-27)

Beátus vir, qui in sapiéntia morábitur, et qui in iustítia sua meditábitur, et in sensu cogitábit circumspectiónem Dei. Qui excógitat vias illíus in corde suo, et in abscónditis suis intéllegens, vadens post illam quasi investigátor, et in viis illíus consístens. Qui réspicit per fenéstras illíus, et in iánuas illíus áudiens. Qui requiéscit iuxta domum illíus, et in pariétibus illíus figens palum státuet cásulam suam ad manus illíus, et requiéscent in cásula eius bona per ævum. Státuet fílios suos sub tégmine illíus, et sub ramis eius morábitur. Protegétur sub tégmine illíus a férvore, et in glória eius requiéscet.

Graduale

Beátus vir, qui timet Dóminum: in mandátis eius cupit nimis. V. Potens in terra erit semen eius: generátio rectórum benedicétur.

Alleluia

(MNStr:) Alleluia. Iurávit Dóminus et non pænitébit eum: Tu es sacérdos in ætérnum, secúndum órdinem Melchísedech. Alleluia.

(MS 1484:) Alleluia. Iustus germinábit, sicut lílium: et florébit in ætérnum ante Dóminum. Alleluia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Ioánnem (12,24-26)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Nisi granum fruménti cadens in terram, mórtuum fúerit; ipsum solum manet; si autem mórtuum fúerit, multum fructum affert. Qui amat ánimam suam, perdet eam: et qui odit ánimam suam in hoc mundo, in vitam ætérnam custódit eam. Si quis mihi minístrat, me sequátur: et ubi sum ego, illic et miníster meus erit. Si quis mihi ministráverit, honorificábit eum Pater meus.

Prosa (Sequentia) de uno martyre

Spe mércedis et corónæ
Stetit martyr in agóne
Ad mortem obœdiens.

Morte Christum imitátus,
Fide firmus et firmátus:
Firmo gressu grádiens.

Furit furor militáris,
Ut vir sanctus sacris aris
Immolétur hóstia.

Quem occídunt insciéntes,
Introdúcunt nesciéntes
Ad ætérna gáudia.

Christi fortis hic athléta:
Qui subíre mente læta
Mortem non abhórruit.

Ut sit salus informórum:
Et medéla peccatórum
Grátiam proméruit.

Non est morbus, quem non curet:
Dum morbórum non obdúret
Tarda diffidéntia.

Cæci, cláudi, surdi, muti
Sunt ad usum restitúti
Divína cleméntia.

Hostes Christi Christo cédunt,
Signa signis dum succédunt
Arguménta fídei.

Ergo martyr invocétur,
Ut per eum nobus detur:
Ad supérna próvehi. Amen.

Offertorium

Posuísti Dómine in cápite eius corónam de lápide pretióso: vitam pétiit a te, tribuísti ei, alleluia.

Secreta

Obláta, Dómine, múnera tua virtúte sanctífica, et intercessióne Beáti Gerárdi, pontíficis et Mártyris: ab ómnibus nos defénde perículis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Tua nos, Dómine, munérimus altária cumulámus: illíus conceptiónem honóre débito celebrántes, qui Salvatórem mundi et cécinit affutúrum, et adésse monstrávit. Per Dóminum nostrum…

Communio

Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine, alleluia.

Complenda (Postcommunio)

Satiásti, Dómine, famíliam tuam pretiosíssimi córporis et sánginis tui libámine, præsta, quǽsumus: ut intercessióne beáti Gerárdi, mártyris tui atque pontíficis: nobis profíciat ad salútem mentis et córporis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Da, quǽsumus, omnípotens Deus, intra sanctæ Ecclésiæ tuæ úterum constitútos: eo nos spíritu ab iniquitáte nostra iustificári, quo beátum Ioánnem intra víscera matérna docuísti. Per Dóminum nostrum…

A Kassai Vértanúk ünnepére (szeptember 7.)

A kassai vértanúk név szerint: Pongrácz István magyar származású esztergomi kanonok, Grodecz (Grodziecki) Menyhért lengyel származású és Kőrösi (Krizevcanin) Márk horvát származású jezsuita áldozópapok.

Midőn Rákóczi György, Bethlen István erdélyi fejedelem hadvezérének hajdúi 1619. szeptember 3-án Kassa falai alá érkeztek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házikápolnájának sekrestyése, Pongrácz István nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez a kanonok úr tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István is meghalt.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány Péter bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa kassai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket. A tridenti misszálé az "Intret in conspectu" misét rendeli ünnepükre három saját könyörgéssel a "magyarország saját miséi" mellékletben. Az alábbiakban ez olvasható:

Introitus

Intret in conspéctu tuo, Dómine, gémitus compeditórum: redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: víndica sánguinem Sanctórum tuórum, qui effúsus est. Ps. Deus, venérunt gentes in hæreditátem tuam: polluérunt templum sanctum tuum: posuérunt Ierúsalem in pomórum custódiam. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Beatórum Mártyrum Marci, Stéphani et Melchióris, quǽsumus Dómine précibus adiuvémur: ut quórum gloriámur triúmpho, fídei constántiam imitémur. Per Dóminuzm nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (3,1-8)

Iustórum autem ánimæ in manu Dei sunt, et non tangent illos torméntum mortis. Visi sunt óculis insipiéntium mori, et æstimáta est afflíctio éxitus illórum, et quod a nobis est iter extermínium; illi autem sunt in pace: etsi coram homínibus torménta passi sunt, spes illórum immortalitáte plena est. In paucis vexáti sunt, in multis bene disponéntur, quóniam Deus tentávit eos, et invénit illos dignos se. Tamquam aurum in fornáce probávit illos, et quasi holocáusti hóstiam accépit illos, et in témpore erit respéctus illórum Fulgébunt iusti et tamquam scintíllæ in arundinéto discúrrent. Iudicábunt natiónes, et dominabúntur pópulis, et regnábit Dóminus illórum in perpétuum.

Graduale

Gloriósus Deus in sanctis suis: mirábilis in maiestáte, fáciens prodígia. V. Déxtera tua, Dómine, glorificáta est in virtúte: déxtera manus tua confrégit inimícos.

Alleluia

Alleluia. V. Córpora sanctórum in pace sepúlta sunt, et nómina eórum vivent in generatiónem et generatiónem. Alleluia.

Sequentia sancti Evangélii secundum Lucam (21,9-19)

Cum autem audiéritis prǽlia et seditiónes, nolíte terréri: opórtet primum hæc fíeri, sed nondum statim finis. Tunc dicébat illis: Surget gens contra gentem, et regnum advérsus regnum. Et terræmótus magni erunt per loca, et pestiléntiæ, et fames, terrorésque de cælo, et signa magna erunt. Sed ante hæc ómnia iniícient vobis manus suas, et persequéntur tradéntes in synagógas et custódias, trahéntes ad reges et prǽsides propter nomen meum: contínget autem vobis in testimónium. Pónite ergo in córdibus vestris non præmeditári quemádmodum respondeátis: ego enim dabo vobis os et sapiéntiam, cui non póterunt resístere et contradícere omnes adversárii vestri. Tradémini autem a paréntibus, et frátribus, et cognátis, et amícis, et morte affícient ex vobis: et éritis ódio ómnibus propter nomen meum: et capíllus de cápite vestro non períbit. In patiéntia vestra possidébitis ánimas vestras.

Offertorium

Mirábilis Deus in sanctis suis: Deus Israel, ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ: benedíctus Deus, alleluia.

Secreta

Super has hóstias, Dómine benedíctio larga descéndat; quæ nos ad amórem tuum beatórum Mártyrum exémplo restáuret. Per Dóminum nostrum...

Communio

Et si coram homínibus torménta passi sunt, Deus tentávit eos: tamquam aurum in fornáce probávit eos, et quasi holocáusta accépit eos.

Postcommunio

Cæléstibus reféctos sacraméntis, et gáudiis, fac nos, Dómine beatórum Mártyrum glóriæ consórtes; cuius per hæc mystéria pignus accépimus. Per Dóminum nostrum...

Szent Imre herceg depozíciós ünnepére (szeptember 2.)

Szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentje 1031. szeptember 2-án szenvedett halálos kimenetelű vadászbalesetet. Halálának pontos körülményei és helye sem ismert, valószínűleg egy vadkan öklelte fel a bihari Igfon-erdőben (az országnagyok kedvelt vadászterületén). Erre utal, hogy a XI-XII. század fordulóján itt épült föl a Szent Imre apátság épülete. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én szentéletű apjával, István királlyal és nevelőjével, Gellért püspökkel együtt avatta szentté. Főünnepe a tridenti misszálé magyar propriumában és a VI. Pál-féle modern rítusban is november 5. Az esztergomi úzusban azonban volt külön, depozíciós ünnepként nyilvántartott liturgikus megemlékezés is szeptember 2-i haláláról. Az 1341 előttről származó notált misszáléban még saját könyörgései voltak, az 1484 nyomtatott misekönyvben a miseproprium mindenben azonos a november 5-i ünneppel.

A tridenti misszálé (más nemzetek számára és IX. Ince pápa rendelete alapján) erre a napra teszi Szent István király ünnepét, annak emlékéül, hogy a szövetséges keresztény erők 1686-ban visszafoglalták Buda várát a törököktől.


In depositione Sancti Emerici Ducis et Confessoris I (die 2 septembris)

Officium (Introitus)

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(MNStr:) Fac nos, Dómine, Deus noster, beáti confessóris tui Emeríci fovéri suffrágiis, et quem divérsis miráculis fecísti claréscere, eius nos précibus a peccátis absolútos in tua miseratióne semper custódi. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Deus, qui beátum Emerícum iuveníli flore niténtem in sanctórum et confessórum tuórum consórtio sublimásti, prǽsta, quǽsumus, ut, quem tibi facis esse devótum, eius apud te perpétuum sentiámus auxílium. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

(MNStr:) Allelúia. V. Serve bone et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constítuam. Allelúia.

(Nyomtatott Missale:) Allelúia. V. Sprevit totum coniugálem, intret chorum virginálem confessor Christi, Emerícus, Stéphani regis únicus, inter choros angelórum fert corónam confessórum, oret pro nobis, cuius nos festa venerámur in terris.

Prosa (Sequentia)

Stirps regális, proles regis,
imitátor vere legis
vera dedit gáudia.

Hic diléctus par est malis,
in silvárum lignis qualis
arbor non est ália.

Crevit puer Emerícus,
summi Regis fit amícus
a primis cunábulis.

Cedit Hostis huic antíquus,
caro, mundus inimícus
in crucis signáculis.

Clangit tuba Gedeónis,
silent magi Pharaónis,
nec dat signum tértium.

Dum in psalmis decantándis
vigil præstat et sanándis
Christi dat commércium,

Salutántur sancti fratres,
puer hic honórat patres
pia per orácula.

Uni unum, álii duo,
trina terno, hepta quarto
divísa dans óscula.

Stupet pater, hæc dum videt
mæstus vultu corde ridet
pium placans fílium.

Pandit puer veritátem,
fratris monstrat sanctitátem
virginále lílium.

Hic Conrádo anxiáto
ferris quinis colligáto
rupit feni víncula.

Illustráta Pannónia
signis multis cum grátia
det laudes per sǽcula.

Sequentia sancti Evangelii secundum Matthæum (25,14-23) (Nyomtatott Missale: Sint lumbi vestri præcíncti... Lk 12,35-44)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Homo quidam péregre proficíscens, vocávit servos suos, et trádidit illis bona sua. Et uni dedit quinque talénta, álii autem duo, álii vero unum, unicuíque secúndum própriam virtútem, et proféctus est statim. Ábiit autem qui quinque talénta accéperat, et operátus est in eis, et lucrátus est ália quinque. Simíliter qui duo accéperat, lucrátus est ália duo. Qui autem unum accéperat, ábiens fodit in terram, et abscóndit pecúniam dómini sui. Post multum vero témporis venit dóminus servórum illórum, et pósuit ratiónem cum eis. Et accédens qui quinque talénta accéperat, óbtulit ália quinque talénta, dicens: “Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, bone serve et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.” Accéssit autem et qui duo talénta accéperat, et ait: “Dómine, duo talénta tradidísti mihi, ecce ália duo lucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, serve bone et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.”

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

(MNStr:) Beáti Emeríci confessóris tui orátio tibi, Dómine, múnera nostra comméndet, ut ipso interveniénte hæc sacraménta, nobis salútem cónferant et munímen. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Oblátio, quam tibi offérimus, Dómine, nos purget ab omni crímine, quátenus et per eius intercessiónem sancti Emeríci, confessóris tui, cuius sacram recólimus festivitátem, sumámus pátriæ cæléstis hereditátem. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Complenda (Postcommunio)

(MNStr:) Satiáti, Dómine, grátiæ tuæ munéribus, quǽsumus, ut Beátus Emerícus conféssor tuus sua nos semper intercessióne múniat, in cuius commemoratiónem hæc sancta tibi libávimus sacraménta. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Plebem tuam, Dómine, a cunctis adversitátibus prótege, et beáto Emeríco, confessóre tuo intercedénte, et præséntis vitæ opportunitátem, et futúræ sentiámus sempiternitátem. Per Dóminum nostrum...