Javaslat az újszövetségi kantikumok fordítására

Úgy tűnik, elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a Liturgiam Authenticam kezdetű instrukció szellemében a zsolozsma pontos és igényes hivatalos fordítását adjuk a klérus és a hívek kezébe. A Liturgia Horarum új kiadása ugyanis változatlanul tartalmazza az 1991-es, erőltetett, lehangolóan közönséges és énekelhetetlen szöveget.

A Magnum Principium megjelenése óta egyébként is más szelek kezdtek fújni Rómában (Németországról nem is beszélve!). Így már az is óriási eredmény lenne, ha a népzsolozsmai gyakorlatban használt fordításokat képesek lennénk korrigálni (ott ahol szükségesnek, tanácsosnak látszik). A fordítóknak egyébként maximális tisztelet jár azért, hogy az összes magyar fordítás közül képesek voltak a legigényesebbet megszülni, és persze el kell ismerni, hogy nem szerencsés ezeket a szövegeket 20-30 évenként újrafordítani. Ugyanakkor manapság az akkori viszonyokhoz képest szabadabban és rengeteg filológiai élménnyel, eredménnyel gazdagabban tudjuk ezeket a szövegeket "kézbe venni".

Ez a bejegyzés kísérlet arra, hogy az újszövetségi kantikumok példáján keresztül bemutassa, hogyan lehet egy magyar bibliás hagyományoknak (Káldi és Károli!), a liturgikus fordítás szabályainak és az eredeti Vulgata szöveg mércéjének jobban megfelelő szöveget előállítani. Ismétlem: nem hibátlan és megváltoztathatatlan etalonról, hanem egy kísérletről van szó. Ennek igazi megértéséhez természetesen tanácsos lenne az eredeti görög és latin szövegek, a Károli és Káldi fordítások, valamint a népzsolozsmás forma egyfajta szinopszisa.

Benedictus (Lc 1,68-79)

Áldott az Úr, Izráelnek Istene, *

mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

És fölemelte nékünk az üdvösség szarvát, *

Dávidnak, az ő szolgájának házában.

Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, *

kik eleitől fogva voltak.

Hogy szabadulást ad a mi ellenségeinktől, *

és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket.

Hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, *

és megemlékezzék az ő szent szövetségéről.

Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, *

hogy megadja nékünk.

Hogy megszabadulván ellenségeink kezéből, *

félelem nélkül szolgáljunk néki.

Szentségben és igazságban az ő színe előtt, *

életünknek minden napján.

És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának hívattatol, *

mert az Úr orcája előtt jársz előkészíteni az ő útjait.

Hogy az üdvösség ismeretét adjad az ő népének, *

az ő bűneiknek bocsánatára.

A mi Istenünknek mélységes irgalmassága által, *

mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó:

Hogy megvilágosítsa azokat,
kik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, *

hogy a mi lábainkat a békesség útjára igazítsa.

Magnificat (Lc 1,46-55)

Magasztalja *

az én lelkem az Urat.

És örvendezik az én lelkem *

az én üdvözítő Istenemben.

Mert tekintetre méltatta
az ő szolgálójának alázatosságát, *

íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem
minden nemzetségek.

Mert nagy dolgokat cselekedett nekem, aki hatalmas, *

és szent az ő neve.

És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre, *

azokon, akik őt félik.

Hatalmasságot cselekedett az ő karjával, *

szétszórta az ő szívük gondolatában kevélyeket.

Levette a hatalmasokat a trónjukról, *

és fölmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket betöltötte javakkal, *

és a gazdagokat üresen elbocsátotta.

Fölvette Izráelt, az ő szolgáját, *

megemlékezvén az ő irgalmasságáról.

Miképpen szólott vala atyáinknak, *

Ábrahámnak és az ő ivadékának mindörökké.

Nunc dimittis (Lc 2,29-32)

Most bocsátod el szolgádat, Uram, *

a te igéd szerint békességben.

Mert látták szemeim *

a te üdvösségedet.

Akit szerzettél *

minden népek színe előtt,

világosságul a nemzetek megvilágosítására, *

és dicsőségére népednek, Izráelnek.