"Inebriabuntur ab ubertate domus tuae, et torrente voluptatis tuae potabis eos; quoniam apud te est fons vitae, et in lumine tuo videbimus lumen." (Ps. 35,9-10)

szerda, május 19, 2010

Az ízléstelenség netovábbja – jelentés a magyar katolikus sajtó siralmas állapotáról

Ma a magyarkurir.hu katolikus hírportálon egy egyébként is meglehetősen semmitmondó híradáshoz olyan illusztrációt közöltek, ami minden jóérzésű keresztényt - felekezetre való tekintet nélkül - föl kellene háborítson (itt). Nem tudom, hogy honnan vették, de az elvtelen vallási szinkretizmusnak akár zászlójára is tűzhetnék. Hiába kárhoztatjuk mi püspökkari levelekben az „ősmagyar szinkretizmust”, ha közben a keleti vallásokkal úgy összeborulunk, hogy ebbe az összeborulásba szó szerint belekeverjük a Megváltó és egyedül Üdvözítő Krisztust is.

Hamarosan talán eljön az a nap, amikor a magyar katolikus sajtó Krishnát is minden szégyenérzet nélkül fogja homoerotikus töltetű illusztrációkon összeboronálni azzal, aki az egyetlen közvetítő Isten és ember között.


















A magyarkurir.hu szerkesztőinek pedig ajánlom figyelmébe az Egyház Tanitóhivatalának alábbi megnyilvánulását (he esetleg eddig elkerülte volna a magyar katolikus értelmiség krémjének szíves figyelmét):

Szilárdan kell ugyanis hinni, mint az Egyház hitletéteményének állandó részét, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia az Úr és az egyetlen Üdvözítő, aki megtestesülésével, halálával és föltámadásával elhozta az üdvtörténet beteljesedését, melynek Ő a teljessége és a középpontja.

Az Újszövetség tanúi ezt világosan megerősítik: ,,az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül” (1Jn 4,14); ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét'' (Jn 1,29). Péter a főtanács előtt mondott beszédében, annak igazolásául, hogy a születésétől béna ember Jézus nevében gyógyult meg (vö. ApCsel 3,1-8), kijelenti: ,,Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.'' (4,12.) Ugyanő tanítja, hogy Jézus Krisztus ,,a mindenség Ura'”; ,,Ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt”; ezért ,,aki hisz benne, elnyeri az Ő nevében bűnei bocsánatát'” (10,36.42-43).

Szent Pál a korintusi közösségnek írja: ,,Igaz, beszélnek istenekről az égen és a földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk; egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk'” (1Kor 8,5-6). János apostol is megerősíti: ,,Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,16-17.) Az újszövetségi Szentírásban Isten egyetemes üdvözítő akarata szorosan kapcsolódik Krisztus egyetlen közvetítéséhez: ,,[Isten] azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és az ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért.” (1Tim 2,4-6.)…

Ebben az értelemben állítható, és állítani kell, hogy Jézus Krisztusnak egyedülálló és páratlan, csak rá jellemző, kizárólagos, egyetemes, feltétlen jelentősége és értéke van az emberi nem és az emberiség története számára. Jézus ugyanis Isten minden ember üdvösségéért emberré lett Igéje. Erre hivatkozva tanítja a II. Vatikáni Zsinat: ,,Isten Igéje ugyanis, aki által minden teremtetett, megtestesült, hogy mint tökéletes ember mindenkit üdvözítsen és összefoglalja a mindenséget. Az Úr az emberi történelem célja, az a pont, amelyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak, ő az emberi nem középpontja, minden szív öröme és kívánságainak beteljesedése. Ő az, akit az Atya föltámasztott a halálból, megdicsőített és jobbjára ültetett, hogy élők és holtak bírája legyen.”

,,Krisztusnak éppen ez az egyedülálló mivolta az, ami abszolút és egyetemes jelentőséget ad neki, ezáltal - bár maga is része a történelemnek, mégis - Ő maga a történelem középpontja és célja. „Én vagyok az alfa és az omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22,13)

(Dominus Iesus, a Hittani Kongregáció nyilatkozata Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemesen üdvözítő voltáról; 2000. augusztus 6; ##13-14.)

csütörtök, április 22, 2010

Szent Adalbert főünnepére (április 23.)

Sancti Adalberti, Episcopi et Martyris (die 23 aprilis)

Ad aspersionem

Ant. Vidi aquam egrediéntem de templo a látere dextro, allelúia; et omnes ad quos pervénit aqua ista, salvi facti sunt, et dicent: allelúia, allelúia.
Ps. Confitémini Dómino, quóniam bonus: quóniam in sǽculum misericórdia eius. Glória Patri...
Ant. Vidi aquam.

V. Quóniam apud te est fons vitæ. R. Et in lúmine tuo vidébimus lumen.

Ecclésiam tuam, quǽsumus, omnípotens Deus, beáti Adalbérti mártyris tui atque pontíficis, exémplis confírma et méritis, in præséntis vitæ cursu cælésti protectiónem gubérna. Per Dóminum nostrum...

Ad processionem

Ant. Fíliæ Ierúsalem, veníte et vidéte mártyres cum corónis, quibus coronávit eos Dóminus, in die sollemnitátis et lætítiæ, allelúia, allelúia.

V. Coróna áurea super caput eius. R. Expréssa signo sanctitátis, glóriæ et honóris.

Deus, qui hodiérna die beátum Adalbértum, mártyrem tuum atque pontíficem, glória et honóre coronásti, concéde nobis fámulis tuis eius précibus et méritis conséqui véniam delictórum, et pérfrui gáudiis beatórum. Per Dóminum nostrum...

In redeundo

Hymnus

Salve festa dies, toto venerábilis,
Ævo, qua Deus inférnum vicit et astra tenet.
Salve, festa dies.

Sedit ángelus ad sepúlchrum Dómini stola claritátis coopértus,
vidéntes eum mulíeres, nímio terróre pertérritæ astituérunt a longe.
Tunc locútus est ángelus et dixit eis:

Nolíte metúere, dico vobis, quia illum quem quǽritis mórtuum,
Iam vivit, et vita hóminum cum eo resurréxit, allelúia.

V. Crucifíxum Dóminum laudáte,
et sepúltum propter vos glorificáte,
Resurgentésque a mórte adoráte.

Nolíte...

V. Recordámini quomódo prædíxit,
quia opórtet Fílium Hóminis crucifígi,
et tértia die a morte suscitári, allelúia.

V. Ora pro nobis, beáte Adalbérte. R. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.

Deus, qui beáto Adalbérto, mártyri tuo atque pontífici, de antíquo hoste victóriam, et hódie in cælis ætérnæ retributiónis palma contulísti, da nobis, quǽsumus, eius intercessiónis contra omnes adversitátes subsídium, et perpétuæ felicitátis obtinére triúmphum. Per Christum Dóminum nostrum...

Ad Missam

Officium (Introitus)

Protexísti me, Deus, a convéntu malignántium, allelúia, a multitúdine operántium iniquitátem, allelúia, allelúia. Ps. Exáudi Deus oratiónem meam cum déprecor: a timóre inimíci éripe ánimam meam. Glória Patri. Euouæ.

Collecta

Omnípotens, sempitérne Deus, qui hodiérna die beátum Adalbértum, mártyrem tuum atque pontíficem, mérito passiónis sanctis tuis coæquásti, tríbue, quǽsumus, ut méritis ipsíus per vitæ eius exémpla gradiámur, et ad ætérnam pátriam perveníre mereámur. Per Dóminum nostrum...

alia (MNStr)

Infirmitátem nostram réspice, omnípotens Deus, et quia pondus propriæ actiónis gravat beáti Adalbérti, mártyris tui atque pontíficis, intercéssio gloriósa nos prótegat. Per Dóminum nostrum...

Lectio Epistolæ beati Iacobi apostoli (1,2-12)

Caríssimi: Omne gáudium existimáte fratres mei, cum in temptatiónes varias incidéritis: sciéntes quod probátio fídei vestræ patiéntiam operátur. Patiéntia autem opus perféctum hábeat: ut sitis perfécti et intégri in nullo deficiéntes. Si quis autem vestrum índiget sapiéntia, póstulet a Deo, qui dat ómnibus affluénter, et non impróperat: et dábitur ei. Póstulet autem in fide nihil hǽsitans: qui enim hǽsitat, similis est flúctui maris, qui a vento movétur et circumfértur. Non ergo ǽstimet homo ille quod accípiat áliquid a Dómino. Vir duplex ánimo incónstans est in ómnibus viis suis. Gloriétur autem frater húmilis in exaltatióne sua: dives autem in humilitáte sua, quóniam sicut flos fœni transíbit. Exórtus est enim sol cum ardóre, et arefécit fœnum, et flos eius décidit, et decor vultus eius depériit: ita et dives in itinéribus suis marcéscet. Beátus vir, qui suffert temptatiónem: quóniam cum probátus fúerit, accípiet corónam vitæ, quam repromísit Deus diligéntibus se.

(Graduale:
Posuísti, Dómine, super caput eius corónam de lápide pretióso. V. Desidérium ánimæ eius tribuísti ei, et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.)

Alleluia

Allelúia. V. In die resurrectiónis meæ, dicit Dóminus, præcédam vos in Galilǽam.

Allelúia. V. Lætábitur iustus in Dómino, et sperábit in eo: et laudabúntur omnes recti córde. Allelúia.

Prosa (Sequentia)

Coróna sanctitátis et immortalitátis,
Ornávit hódie Dóminus mártyrem suum, Adalbértum.
Tersa oculórum crímina, iustus floret, ut palma.
Oculórum tersa lácrima, abólitur hoc ænígma.
Speculáris squama cadit, claret visus speciális.
Ubi Deus est ómnia, virtus sanctórum et glória.
Ubi Deus est ómnia, nec distínctus in ómnia manens,
Quod est, in glória, ómnibus est ómnia.
Unum est ómnium princípium, sacrum sócians collégium,
Unum est, sed dispar prǽmium pro mérito fidélium.
Cuius nos, consórtes glóriæ, ora, pater Adalbérte,
Quos in Adam perpétuæ scis addíctos misériæ. Amen.

Sequentia sancti Evangelii secundum Iohannem (15,1-7)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Ego sum vitis vera: et Pater meus agrícola est. Omnem pálmitem in me non feréntem fructum, tollet eum: et omnem, qui fert fructum, purgábit eum, ut fructum plus áfferat. Iam vos mundi estis propter sermónem, quem locútus sum vobis. Manéte in me: et ego in vobis. Sicut palmes non potest ferre fructum a semetípso, nisi mánserit in vite: sic nec vos, nisi in me manséritis. Ego sum vitis, vos pálmites: qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum: quia sine me nihil potéstis fácere. Si quis in me non mánserit, mittétur foras sicut palmes, et aréscet, et cólligent eum, et in ignem mittent, et ardet. Si manséritis in me, et verba mea in vobis mánserint, quodcúmque voluéritis, petétis, et fiet vobis.

Offertorium

Confitebúntur cæli mirabília tua, Dómine, et veritátem tuam in ecclésia sanctórum, allelúia, allelúia.

Secreta

(MNStr) Munus, quod pro beáti Adalbérti, mártyris tui atque pontíficis, cuius hódie festa celebrámus, commemoratióne tibi humíliter implorámus, quǽsumus, Summe Pater, ut illíus auxílio ad remédium animárum nostrárum profíciat, atque paradísicas portas perdúcat. Per Dóminum nostrum...

(Missale 1484) Hóstias tibi, Dómine, beáti Adalbérti, mártyris tui atque pontíficis dicatas méritis benígnus assúme, et ad perpétuum nobis tríbue proveníre subsídium. Per Dóminum nostrum...

alia (MNStr)

Tanto placábiles tibi, quǽsumus, Dómine, sint nostræ hostiæ, quanto sancti martyris tui Adalbérti atque pontificis, per cuius commemoratiónem exhibéntur, tibi gráta sunt mérita. Per Dóminum nostrum...

Communio

Lætábitur iustus in Dómino, et sperábit in eo: et laudabúntur omnes recti córde, allelúia, allelúia.

Complenda (Postcommunio)

(MNStr) Hoc sacraméntum Córporis et Sánguinis tui, quod súmpsimus, Dómine, quǽsumus, ut non nobis sit reátus ad pœnam, sed intercedénte beáto Adalbérto, mártyre tuo atque pontífice, pótius prosit ad véniam ómnium delictórum nostrórum. Per Dóminum nostrum...

(Missale 1484) Beáti Adalbérti, máryris tui atque pontíficis intercessióne, Dómine, placátus: præsta, quǽsumus, ut, quæ temporáli celebrámus actióne, perpétua capiámus salvatióne. Per Dóminum nostrum...

alia (MNStr)

Beáti Adalbérti, mártyris tui atque pontíficis, Dómine, suffrágiis exorátus, pércepta sacraménta, tua nos virtúte deféndant. Per Dóminum nostrum...

kedd, április 06, 2010

Krisztus szolidáris velünk?

Manapság, nagyjából a hatvanas évek óta, nagyon népszerű lett vallási szövegkörnyezetben emlegetni a szolidaritást. Más hasonló kifejezések rutinszerű használata mellett, ez is annak a jele, hogy vallási élményeink és igényeink kezdenek ellaposodni, elvilágiasodni: a vallás középpontjába Isten dicsőítése és a lelkek üdve (vagy kárhozata) helyett szociológiai, sőt társadalompolitikai megfontolások kerültek.

A szolidaritás jellemzően nem teológiai, hanem társadalomtudományi eredetű kifejezés. Sem a klasszikus, sem a középkori latin nem ismeri, francia eredetű (bár a latin solidus = teljes, egész, tömör szóra vezethető vissza) és jellemzően a modern munkás és egyéb érdekképviseleti mozgalmak ihlették. A szó valójában olyan társadalmi jellegű közmegegyezést, közös érdekképviseletet jelent, mely azonos érdeklődésű, érdekű, célú egyének, vagy társadalmi csoportok között áll fönn, jön létre.

Távol álljon tőlem minden pedantéria vagy purizmus, de a teológiának (az isteni kinyilatkoztatásra alapozva) megvan a saját nyelvezete, és az adott jelentéstartalom kifejezésére alkalmasabb, helyesebb lenne a testvériség vagy a sorsközösség szavakat használni. Ha konkrétan a Megváltó Krisztus közösségvállalására gondolunk a megváltásra szoruló emberiséggel, akkor itt van mindjárt a biblikus 'szövetség': "Ez a kehely az új szövetség az én véremben" (Lk 22,19), vagy a 'testvériség', melynek alapja a Krisztus természetes Isten-Fiúsága és a mi kegyelmi, fogadott fiúságunk közötti szoros összefüggés: "A fogadott fiúság lelkét nyertétek el ... az Istennek fiai vagyunk ... Krisztusnak pedig társörökösei" (Róm 8:15-17; vö. Jn 1,12, etc.), de a 'sorsközösség' is sokkal közelebb áll ahhoz, amit az "Ige emberré (testté) lett" (Jn 1,14) vagy a "kiüresítette önmagát, fölvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett" (Fil 2,7; vö. Zsid 4,15) kijelentésekkel a sugalmazott Szentírás közölni akart.

Sajnos egyes nyelvi divatokkal a teológia, a liturgia, és általában a vallás sokszor nem gazdagodik, hanem éppen szegényedik. Előfordul, hogy nem azzal szolgáljuk az emberek lelki érdekeit, ha az általuk világi szövegkörnyezetből ismert nyelven és stílusban kezdünk hozzájuk beszélni, mivel bizonyos kifejezések az eredeti keresztény jelentéstartalomnak nem tökéletes megfelelői, hanem csupán gyenge, olykor félrevezető analógiái.

kedd, december 29, 2009

Canterbury (Becket) Szent Tamás ünnepére (december 29.)

Canterbury, vagy ahogy vulgo ismert: Becket Szent Tamás püspök és mártír tisztelete nagyon hamar, csupán néhány évvel oltárra emelése után már széles körben elterjedt a középkori Magyarországon. Esztergomban a róla elnevezett Tamás-hegyen társas káptalant is alapítottak tiszteletére, amely a török időkben pusztult el szinte nyomtalanul. A magyarországi liturgikus könyvek tanúsága szerint quasi helyi szentnek számít, ezért most közlöm miséjét a MNStr és a MS 1484 alapján.

Sancti Thomæ Cantuariensis, martyris et pontificis
(die 29 decembris)

Officium (Introitus)

(MNStr; OStr:) Lætábitur iustus in Dómino, et sperábit in eo: et laudabúntur ómnes recti córde. Ps. Exáudi Deus oratiónem meam cum déprecor: a timóre inimíci éripe ánimam meam. Glória Patri. Euouae.

(MS 1484:) Státuit ei Dóminus testaméntum pacis, et príncipem fecit eum, ut sit illi sacerdótii dígnitas in aetérnum. Ps. Misericórdias Dómini in aetérnum cantábo. Glória Patri. Euouae.

Collecta

Deus, pro cuius Ecclésia gloriósus martyr et póntifex, Thomas: gládiis impiórum occúbuit: præsta, quǽsumus, ut qui eius implórant auxílium, petitiónis suæ salutárem consequántur efféctum. Per Dóminum nostrum…

Commemoratio Octavæ Nativitatis

Concéde, quǽsumus, omnípotens Deus: ut nos Unigéniti tui nova per carnem natívitas líberet, quos sub peccáti iugo vetústa sérvitus tenet. Per eúndem Dóminum nostrum...

Lectio epistolæ beáti Pauli Apóstoli ad Hebræos (5,1-6)

Fratres: Omnis póntifex ex homínibus assúmptus, pro homínibus constitúitur in his, quæ sunt ad Deum, ut ófferat dona, et sacrifícia pro peccátis. Qui condolére possit his, qui ignórant, et errant: quóniam et ipse circumdátus est infirmitáte. Et proptérea debet, quemádmodum pro pópulo, ita étiam pro semetípso offérre pro peccátis. Nec quisquam sumit sibi honórem, sed qui vocátur a Deo, tamquam Aaron. Sic et Christus non semetípsum clarificávit ut póntifex fíeret, sed qui locétus est ad eum: «Fílius meus es tu, ego hódie génui te.» Quemádmodum et in alio loco dicit: «Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.»

Graduale

Iurávit Dóminus, et non pænitébit eum: tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech. V. Dixit Dóminus Dómino meo: sede a dextris meis.

Alleluia

Allelúia. V. Glória et honóre coronásti eum: et constituísti eum super ópera mánuum tuárum, Dómine. Allelúia.

Prosa (Sequentia)

Spe mercédis et corónæ
stétit Thomas in agóne
ad mortem obédiens.

Morte Christum imitátus,
fide firmus et firmátus
firmo gressu grádiens.

Furit furor militáris,
ut vir sanctus sacris aris
immolétur hóstia.

Quem occídunt, et sciéntes,
introdúcunt nesciéntes
ad ætérna gáudia.

Christi fortis hic athléta,
qui subíre mortem læta
morte non abhórruit.

Ut sit salus infirmórum,
et medéla peccatórum
grátiam proméruit.

Non est morbus quem non curet,
dum morbórum non obdúret
tarda diffidéntia.

Cæci, claudi, surdi, muti
sunt ad usum restitúti
divína cleméntia.

Hostes Christi Christo cedunt,
signa signis dum succédunt
arguménta fídei.

Ergo Martyr invocétur,
ut per eum nobis detur
ad supérna próvehi.

Sequentia sancti Evangelii secundum Ioánnem. (10,11-16)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Ego sum pastor bonus. Bonus pastor ánimam suam dat pro óvibus suis. Mercenárius autem, et qui non est pastor, cuius non sunt oves própriæ, videt lupum veniéntem, et dimíttit oves et fugit: et lupus rapit, et dispérgit oves: mercenárius autem fugit, quia mercenárius est, et non pértinet ad eum de óvibus. Ego sum pastor bonus: et cognósco meas, et cognóscunt me meæ. Sicut novit me Pater, et ego agnósco Patrem: et ánimam meam pono pro óvibus meis. Et álias oves hábeo quæ non sunt ex hoc ovíli: et illas opórtet me addúcere, et vocem meam áudient, et fiet unum ovíle, et unus pastor.

Offertorium

Glória et honóre coronásti eum: et constituísti eum super ópera mánuum tuárum, Dómine.

Secreta

Intercedénte pro nobis glorióso mártyre tuo, Thoma, nos, quǽsumus, Dómine, vivíficent hæc sacra mystéria, ut, sicut illi contulísti glóriam sempitérnam, ita nobis eius intercessiónibus largiáris indulgéntiam. Per Dóminum nostrum...

Commemoratio Octavæ Nativitatis

Obláta, Dómine, múnera, nova Unigéniti tui nativitáte sanctífica: nosque a peccatórum nostrórum máculis emúnda. Per eúndem Dóminum nostrum…

Præfatio de Nativitate

Communio

Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine.

Complenda (Postcommunio)

Cæléstibus, quǽsumus, Dómine, recreáti aliméntis, intercedénte pro nobis glorióso mártyre tuo, Thoma, ab univérsis nos tuére perículis, et petitiónum nostrárum desiderábilem obtinére concédas efféctum. Per Dóminum nostrum...

Commemoratio Octavæ Nativitatis

Præsta, quǽsumus, omnípotens Deus: ut natus hódie Salvátor mundi, sicut divínæ nobis generatiónis est auctor; ita et immortalitátis sit ipse largítor. Qui tecum vivit…

szombat, október 17, 2009

Teológiai párbeszéd a Szentszék és az FSSPX között. Személyes reflexiók.

Október 15-én a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója, Federico Lombardi S.I. közleményt adott ki arról, hogy október 26-ával a Szentszék és a Szent X. Piusz Papi Testvérület megkezdik bilaterális teológiai konzultációik sorozatát, melynek keretében olyan dogmatikus - elsősorban ekkléziológiai - tárgyú kérdéseket vitatnak meg, melyek a II. Vatikáni Zsinat utáni évtizedek teológiai vitáinak középpontjában álltak-állnak: pl. ami a kollegialitás, ökumenizmus, stb. szabatos és hiteles katolikus értelmezésére vonatkozik.

Egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy a történelmi jelentőségű tárgyalássorozat mikor és milyen eredménnyel zárul majd (ha egyáltalán). Az bizonyos, hogy a Szentszék részéről kinevezett teológusok mind igazi nagyágyúk, közülük pl. a spanyol jezsuita Luis Ladaria (a Hittani Kongregáció titkára) dogmatika tanárom volt a Gregoriánán (óráit az Aula Magnában kellett megtartani, mert százával tódultak előadásaira a lelkes hallgatók), de személyesen ismerem Charles Morerod svájci domonkos atyát (az Angelicum filozófia tanszékének dékánja). Ugyancsak örvendetes Karl Josef Becker, S.I. (a Gregoriana nyugalmazott professzora) bevonása, hiszen ekkléziológiai kérdésekben, főleg ami a "Lumen Gentium" konstitúció által fölvetett híres-hírhedt ún. "subsistit" kérdést illeti, nála nincs nagyon szaktekintély. Éppen ebben e témában komoly "összecsapások" várhatók, mivel a kiváló és nyíltan konzervatív érzelmű ekkléziológus, Sebastian Tromp S.I. által javasolt "subsistit" kifejezést (Krisztus Egyháza a Katolikus Egyházban ÁLL FÖNN) mind a tradicionalista, mind pedig a liberális oldalon módszeresen félremagyarázzák.

A szentszéki közleménnyel egy időben a Szent X. Piusz Papi Testvérület is kiadott egy kommünikét, melyben nyilvánosságra hozták a bizottságba általuk delegált tagok neveit is. Egyáltalán nem meglepő, hogy a listán csak francia illetőségű teológusok nevei olvashatók. Sajnos közülük egyetlen egyet sem ismerek. Az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a Vatikán által nyilvánosságra hozott nevek ismeretében nagyon föl kell kötni azt a bizonyos gatyát, nehogy már az elején letaglózza őket az intellektuális fölény. Ismétlem: a Szentszék által megnevezett bizottsági tagokat ismerem, nagyformátumú teológusoknak, kiváló szakembereknek tartom őket; náluk korrektebb, a katolikus igazságok ideológiamentes keresése iránt elkötelezettebb tudósokat aligha találtak volna. Ha pusztán az emberanyagot nézzük (mármint a Szentszék részéről), a bizakodásra minden okunk megvan. A Szentlélek Isten elméket megvilágosító és fagyos szíveket melengető kegyelmét kérem mindannyiukra!

szerda, október 14, 2009

Szent Imre herceg és hitvalló főünnepére (november 5.)

A középkori magyar misszáléban Szent Imrének két ünnepe volt. Szeptember 2-án evilágból való elköltözését (1031), azaz mennyei születésnapját ünnepelték (ennek szövege megtalálható egy korábbi bejegyzésemben itt), november 5-én pedig elevációját, vagyis a szentek közé iktatását; ez számított Szent Imre herceg főünnepének, s ez az egyetlen Imre ünnep, amit a Tridenti és VI. Pál-féle Misszálék megtartottak. Imre herceg szenttéavatása 1083-ban történt államalapító atyjával, Istvánnal, tanítójával, Gellért püspökkel, valamint András és Benedek remetékkel együtt. A Missale Notatum Strigoniense ante 1341 szerint Szent Imre két miséjének az orációk kivételével azonos volt a szövege. Az 1484-es Missale Strigoniense már nem ismer semmiféle különbséget a két proprium között.

In elevatione Sancti Emerici Ducis et Confessoris I (die 5 novembris)

Officium (Introitus)

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui beátum Emerícum iuveníli flore niténtem in sanctórum et confessórum tuórum consórtio sublimásti, prǽsta, quǽsumus, ut, quem tibi facis esse devótum, eius apud te perpétuum sentiámus auxílium. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

Allelúia. V. Sprevit totum coniugálem, intret chorum virginálem confessor Christi, Emerícus, Stéphani regis únicus, inter choros angelórum fert corónam confessórum, oret pro nobis, cuius nos festa venerámur in terris.

Prosa (Sequentia)

Stirps regális, proles regis,
imitátor vere legis
vera dedit gáudia.

Hic diléctus par est malis,
in silvárum lignis qualis
arbor non est ália.

Crevit puer Emerícus,
summi Regis fit amícus
a primis cunábulis.

Cedit Hostis huic antíquus,
caro, mundus inimícus
in crucis signáculis.

Clangit tuba Gedeónis,
silent magi Pharaónis,
nec dat signum tértium.

Dum in psalmis decantándis
vigil præstat et sanándis
Christi dat commércium,

Salutántur sancti fratres,
puer hic honórat patres
pia per orácula.

Uni unum, álii duo,
trina terno, hepta quarto
divísa dans óscula.

Stupet pater, hæc dum videt
mæstus vultu corde ridet
pium placans fílium.

Pandit puer veritátem,
fratris monstrat sanctitátem
virginále lílium.

Hic Conrádo anxiáto
ferris quinis colligáto
rupit feni víncula.

Illustráta Pannónia
signis multis cum grátia
det laudes per sǽcula.

Sequentia sancti Evangelii secundum Lucam (12,35-44) (MNStr: Homo quidam péregre... Mt 25,14-23)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Sint lumbi vestri præcíncti, et lucérnæ ardéntes in mánibus vestris, et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum quando revertátur a núptiis: ut, cum vénerit et pulsáverit, conféstim apériant ei. Beáti servi illi quos, cum vénerit dóminus, invénerit vigilántes: amen dico vobis, quod præcínget se, et fáciet illos discúmbere, et tránsiens ministrábit illis. Et si vénerit in secúnda vigília, et si in tértia vigília vénerit, et ita invénerit, beáti sunt servi illi. Hoc autem scitóte, quóniam si sciret paterfamílias, qua hora fur veníret, vigiláret útique, et non síneret pérfodi domum suam. Et vos estóte paráti: quia qua hora non putátis, Fílius hóminis véniet. Ait autem ei Petrus: Dómine, ad nos dicis hanc parábolam, an et ad omnes? Dixit autem Dóminus: Quis, putas, est fidélis dispensátor, et prudens, quem constítuit dóminus supra famíliam suam, ut det illis in témpore trítici mensúram? Beátus ille servus quem, cum vénerit dóminus, invénerit ita faciéntem. Vere dico vobis, quóniam supra ómnia quæ póssidet constítuet illum.

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Oblátio, quam tibi offérimus, Dómine, nos purget ab omni crímine, quo per eius intercessiónem cuius sacram recólimus, sumámus cæléstis pátriæ hereditátem. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Complenda (Postcommunio)

Plebem tuam, Dómine, a cunctis adversitátibus prótege, et beáto Emeríco, confessóre tuo intercedénte, et præséntis vitæ opportunitátem, et futúræ sentiámus sempiternitátem. Per Dóminum nostrum...

csütörtök, október 08, 2009

A Magyarok Nagyasszonyának, a mennybe fölvett Istenszülőnek ünnepére (október 8.)

Szent István király halála előtt, 1038. Nagyboldogasszony napjának előestéjén Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Ezt Hartvik püspök legendája így beszéli el: "...midőn már nem volt kétséges előtte, hogy elmúlás fenyegeti, hívatta a püspököket és a palota Krisztus nevét dicsérő nagyjait. Először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak, majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot, kedveljék az égi szeretet láncait, gyakorolják a szeretet erényét, szorgalmazzák az alázatosságra törekvést. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: 'Ég királynője, e világ dicséretes újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel és a papsággal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom!' Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte." (Árpád-kori legendák és intelmek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983; 48-49. old.)

Első apostoli uralkodónk e fölajánló gesztusát eleink nemzedékről nemzedékre szent örökségként adták tovább. 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíbornok kérésére azután XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarország részére egy külön ünnep megtartását Magna Domina Hungariæ titulussal. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték, majd Szent X. Piusz pápa - fölszabadítván a vasárnapi liturgiát - áttette október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar - számomra érthetetlen okokból - áthelyezte szeptember 12-re, de 1984-től ismét visszakerült október 8-ára. Radó Polikárp Az egyházi év című könyvében (SZIT, Budapest, 1957) azt írta, hogy "A millenniumig nem volt a magyar nemzetnek külön ünnepe, melyen a Magyarok Nagyasszonyát tisztelte volna." (207. old.) Ez csak részben igaz (ami a mise és zsolozsma propriumokat illeti), hiszen a Hartvik-legendából kiderül, hogy Szent István koronáját és országát az Assumptio vigíliáján ajánlotta föl, vagyis a gesztus címzettje a mennybe fölvett és megdicsőült Isten-anya. Ezt figyelembe véve talán nem túl szerencsés (bár a dogma definiálásának időbeli közelsége okán érthető), hogy a hagyományos ("tridenti") misszáléhoz rendelt Magyarország külön miséi függelékben helyet kapott miseszöveg a Graduálét, Alleluiát, Evangéliumot és Offertóriumot a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéről veszi, sőt az orációk is erre utalnak. A jövőben, egy átfogó és körültekintő liturgikus rendezés keretében remélhetőleg lehetőség nyílik majd egy alkalmasabb, a történelmi tényeket jobban szem előtt tartó mise-proprium összeállítására. Ami az ünnep zsolozsma szövegeit illeti, például, ott nagyrészt a középkori magyar Nagyboldogasszony-offíciumot használták föl. Nagy kár, hogy a mise-propriumok tekintetében a választás már nem alakult ilyen szerencsésen.

Külön érdekesség a mise fölajánló könyörgése, melyet nyilvánvalóan nem a modern-kori elvtelen ökumenizmus ihletett: "kérünk, hogy a szeplőtelen, kegyes Szűz közbenjárása által híveid atyáik ősi hitében megerősödjenek, az elveszett juhok pedig, visszatérve az igazság egységéhez, ezzel az üdvös eledellel táplálkozzanak." Gyönyörűséges!!! Mielőtt közreadom a mise szövegeit, adok egy linket Eszterházy Pál nádor szép imájához, melyet a Magyarok Nagyasszonyához címzett. Manapság is elkelne errefelé néhány hasonló lelkületű államférfiú (kattints).

Magna Domina Hungariæ (die 8 octobris)

Introitus

Gaudeámus omnes in Dómino, diem festum celebrántes sub honóre beátæ Maríæ Vírginis magnæ nostræ Dóminæ ac Patrónæ: de cuius solemnitáte gáudent ángeli, et colláudant Fílium Dei. Ps. Confitémini Dómino et invocáte nomen eius; annuntiáte inter gentes ópera eius. Glória Pátri. Euouæ.

Collecta

Deus, qui intercessióne Immaculátæ Vírginis Maríæ, gentem nostram innúmeris cumulásti benefíciis: concéde propítius; ut, quam protorége beáto Stéphano auctóre, Magnam Dóminam celebrámus, et Patrónam venerámur in terris, perénni eius consórtio lætémur in cælis. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 24,23-31)

Ego quasi vitis fructificávi suavitátem odóris: et flores mei fructus honóris et honestátis. Ego mater pulchræ dilectiónis, et timóris, et agnitiónis, et sanctæ spei. In me grátia omnis viæ et veritátis: in me omnis spes vitæ et virtútis. Transíte ad me, omnes qui concupíscitis me, et a generatiónibus meis implémini: spíritus enim meus super mel dulcis, et hæréditas mea super mel et favum. Memória mea in generatióne sæculórum.Qui edunt me, adhuc esúrient, et qui bibunt me, adhuc sítient. Qui audit me non confundétur,et qui operántur in me non peccábunt: qui elúcidant me, vitam ætérnam habébunt.

Graduale

Benedícta es tu, Virgo María, a Dómino Deo excélso, præ ómnibus muliéribus super terram. V. Tu glória Ierúsalem, tu lætítia Isráel, tu honorificéntia pópuli nostri.

Alleluia

Allelúia. Tota pulchra es, María: et mácula originális non est in te. Allelúia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Lucam (1,26-28)

In illo témpore: Missus est ángelus Gábriel a Deo in civitátem Galilǽæ, cui nomen Názareth, ad vírginem desponsátam viro, cui nomen erat Ioseph, de domo David: et nomen vírginis María. Et ingréssus ángelus ad eam dixit: Ave grátia plena: Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus.

Offertorium

Ave, María, grátia plena: Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, allelúia.

Secreta

Maiestáti tuæ, Dómine, Agnum immaculátum offeréntes, quǽsumus; ut intercedénte alma Vírgine immaculáta et fidéles tui in avíta patrum fide firméntur et oves quæ periérunt ad veritátis unitátem redeúntes, hoc salutári pábulo nutriántur. Per Dóminum nostrum...

Communio

Ínnova signa et immúta mirabília. Glorífica manum tuam et bráchium déxterum. Festína tempus et meménto finis ut enárrent mirabília tua.

Postcommunio

Ádiuvet pópulum tuum, quǽsumus, Dómine, beátæ Maríæ Vírginis immaculátæ, Magnæ nostræ Dóminæ ac Patrónæ intercéssio veneránda: ut, quos perpétuis cumulávit benefíciis, cunctis perículis expedítos, sua fáciat pietáte concórdes. Per Dóminum nostrum...