A Szentszék válasza a július 1-jei pápai mandátumot nélkülöző püspökszentelésekre

HITTANI DIKASZTÉRIUM
Prot. sz. 99/2009

DEKRÉTUM

Annak ellenére, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvériség legfőbb elöljárója többször is figyelmeztetésben részesült, Alfonso de Galarreta püspök a négy áldozópap püspökké szentelésével, pápai megbízás nélkül és a Legfőbb Pásztor akarata ellenére – szakadár természetű cselekményt követett el, és ezáltal önmagától beálló módon (ipso facto) magára vonta az 1387. kánon, valamint az 1364. kánon 1. §-a (CIC 2021) által előírt büntetéseket.

Ezért kijelentem, hogy minden jogi következmény figyelembe vételével a fönt említett Alfonso de Galarreta püspök, továbbá Pascal Schreiber, Michael Goldade, Michel Poinsinet de Sivry és Marc Hanappier önmagától beálló módon (ipso facto) magukra vonták az Apostoli Szék számára fönntartott, latae sententiae kiközösítést.

Továbbá kijelentem, hogy Bernard Fellay püspök, mivel társszentelőként közvetlenül részt vett a liturgikus cselekményben, és ezáltal nyilvánosan azonosult a szakadár cselekménnyel, magára vonta az 1364. kánon 1. §-ában (CIC 2021) előírt latae sententiae kiközösítést.

A klerikusokat és a világi híveket figyelmeztetjük, hogy ne csatlakozzanak a Szent X. Piusz Papi Testvériség szakadásához, mert ezáltal önmagától beálló módon (ipso facto) magukra vonnák a latae sententiae kiközösítés büntetését.

Kelt a Dikasztérium székházában, 2026. július 2-án.

Víctor M. Fernández bíboros
prefektus

Armando Matteo érsek
a Hittani Osztály titkára

John J. Kennedy
Ossero címzetes érseke, a Fegyelmi Osztály titkára

-------------------------------------------------------------

HITTANI DIKASZTÉRIUM
Prot. sz. 99/2009

MAGYARÁZÓ JEGYZÉK

VI. Pál pápa idejétől kezdve egészen a jelen Dikasztériumban folytatott legutóbbi tárgyalásokig eredménytelennek bizonyultak mindazok a törekvések, amelyek Marcel Lefebvre érsek által elindított mozgalom követőinek a Katolikus Egyházzal való teljes közösségbe történő visszavezetésére irányultak. Ezt a helyzetet tovább súlyosbították a közelmúltban pápai megbízás nélkül, a Szentatya akarata ellenére és a kánonjog nyilvánvaló megsértésével végzett püspökszentelések.

Ennek megfelelően a jelen Dikasztérium, a rábízott feladatok hűséges gyakorlása során szükségesnek tartja megállapítani, hogy ez a cselekmény az egyházszakadás (schisma) bűncselekményét valósította meg, amely az érintett fölszentelt szent szolgálattevőkre (klerikusokra) és a világi hívekre (laikusokra) nézve a kánonjogban meghatározott következményekkel jár. Amint az már 1988-ban is deklarálva lett: „az ilyen engedetlenség – amely a római primátus gyakorlati elutasítását foglalja magában – szakadár cselekményt valósít meg” (vö. II. János Pál pápa: Ecclesia Dei apostoli levél, 3. pont).

Ennek megfelelően a jövőben:

1.    A Szent X. Piusz Papi Testvériséghez tartozó fölszentelt szolgálattevők (klerikusok) szakadásban vannak, ezért szakadároknak kell őket tekinteni (vö. Ecclesia Dei, 5c; Törvényszövegek Pápai Tanácsa, Magyarázó jegyzék a Marcel Lefebvre püspök mozgalmának követőit sújtó, szakadás miatt beálló kiközösítésről, 1996. augusztus 24., 5–6. pont), és rájuk vonatkozik a törvény által előírt kiközösítés (CIC 1364. kánon 1. §).
2.    A világi hívek tekintetében azok, akik formálisan csatlakoznak a Szent X. Piusz Papi Testvériséghez a Törvényszövegek Pápai Tanácsa 1996-os Magyarázó Jegyzékében meghatározott föltételek szerint (vö. uo., 7. pont), amely továbbra is hatályban van, és amelyet e Dikasztérium jelenleg is alkalmaz, szintén szakadároknak és kiközösítetteknek tekintendők.
3.    Isten szent népét ezennel tájékoztatjuk arról, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvériség fölszentelt szolgálattevői jogellenesen szolgáltatják ki a szentségeket, továbbá hogy az általuk kiszolgáltatott bűnbánat szentsége, valamint az általuk asszisztált házasságkötések érvénytelenek.

Az Egyház, mint gondos anya, őszinte szeretettel és készséges gondoskodással fogad mindenkit, aki a teljes közösségbe vissza kíván térni. Az apostoli nunciusok rendelkezésére állnak azok az eljárások, amelyeket a megyéspüspökök az egyes esetekben alkalmazhatnak.

Végül minden hívőt buzdítunk arra, hogy maradjon szilárdan közösségben a római pápával, a vele közösségben lévő püspökökkel és az egész Egyházzal (vö. Lumen Gentium, 22. pont; CIC 751. kánon), valamint tartózkodjon a fönt említett Szent X. Piusz Papi Testvériség által szervezett szertartásokon és egyéb tevékenységeken való részvételtől.

Kelt a Dikasztérium székházában, 2026. július 2-án.

Víctor M. Fernández bíboros
prefektus

Armando Matteo érsek
a Hittani Osztály titkára

John J. Kennedy
Ossero címzetes érseke, a Fegyelmi Osztály titkára

----------------------------------------------------------------

KOMMENTÁR HELYETT

Egy személyes reflexió a kialakult helyzetre (a prédikáció a szegedi Szent József templomban hangzott el a helyi ordinárius által engedélyezett hagyományos latin rítusú szentmisén, 2026. június 21-én, a pünkösd utáni IV. vasárnapon:

A mai szentmise szövegeinek alapüzenete, hogy a földi élet küzdelmei és szenvedései közepette is meg kell őriznünk a teremtő, gondviselő, megváltó s megszentelő Szentháromság-Egy Istenbe vetett bizodalmunkat, és a Szent Péter apostol bárkájában ülve tanító, üdvözítő Krisztushoz való föltétlen hűségünket. Ennek apropóján szeretnék most veletek néhány fontos gondolatot megosztani.
 
Nem szoktam aktuális egyházpolitikai kérdéseket feszegetni, eseményeket kommentálni, de ami július 1-én, a svájci Ecône-ban fog történni akarva-akaratlanul érint bennünket, akik a római liturgia hagyományos rendjéhez és fegyelméhez ragaszkodunk. A Marcel Lefebvre érsek által alapított Szent X. Piusz Papi Testvériség 4 papot (két franciát, egy németajkú svájcit és egy amerikait) készül pápai fölhatalmazás nélkül püspökké szentelni. Teszik ezt úgy, hogy a pápa és a Szentszék többször is figyelmeztette őket, a jelenleg érvényben lévő egyházi törvények értelmében ez szakadár cselekedetnek minősül, s mint ilyen: súlyos kánoni bűncselekmény a Katolikus Anyaszentegyház egysége ellen, melynek automatikus következménye a kiközösítés (a szentelőké és szentelteké!)
 
- Tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért mindkét oldalon vannak felelősök. Az igazamat nem lehet az Egyház krisztusi alkotmánya és a legitim egyházkormányzat ellenében érvényesíteni; az egyházi vezetőknek pedig nem szabad az emberemlékezetet meghaladó hagyományok ellenében, és a gondoskodásukra bízott bárányok jogainak megsértésével és lelki üdvének veszélyeztetésével kormányozniuk.
 
- Az, hogy az FSSPX még fönnáll, sőt dinamikusan növekszik, az Egyház krízisének mélységét mutatja, valamint – a Gamáliel-féle elmélet szerint (ApCsel 5,38–39) – azt, hogy az isteni Gondviselésnek még valami terve van velük: pl. az, hogy Krisztus meggyötört, sebekkel borított misztikus testének, az Egyháznak oldalában tüske legyen, a rossz egyházi lelkiismeret ösztökéje.
 
Minden bonyodalom, kölcsönös bizalmatlanság, kétoldalú kötelességmulasztás, erkölcsi homályosság, vélt vagy valós sérelem ellenére a helyzet mind teológiai, mind kánonjogi értelemben egyértelmű: mi, akik a római liturgia hagyományos formájában igazgyöngyre leltünk, amiért érdemes minden földi kincsünket odaadni, minden erkölcsi áldozatot meghozni, nem köthetünk kompromisszumot akkor, amikor a Krisztus által alapított Egyház hierarchiája iránti hűségünkről, a hivatalukat szentségi és jogi fölhatalmazással gyakorló apostolutódok iránti engedelmességről, az egy akol és egy pásztor-elvéhez való ragaszkodásunkról, Krisztus egyetlen igazi és látható Egyházához való tartozásunkról van szó. A hit tisztasága, a jogkövető magatartás és a szentségi fegyelem nem enged meg kivételeket, szelektív gondolkodást, tetszőleges és önkényes ítélkezést.
 
Nem tudom, hogy lennének-e még hagyományos római liturgiát ünneplő papok, szerzetesek és százezrével a régi liturgiához kötődő katolikusok, ha annak idején Lefebvre érsek nem áll kényszerűségből e mozgalom élére, de azt tudom, hogy valamiféle egyházi vészhelyzetre hivatkozva nem lehet semmibe venni a pápa és a Szentszék tekintélyét, nem lehet szisztematikusan megkerülni a helyi püspököket, nem lehet párhuzamos egyházi bíróságokat fölállítani, nem lehet megkérdőjelezni a VI. Pál-féle reformliturgiában ünnepelt szentségek érvényességét, nem lehet rásütni mindenkire a modernizmus ocsmány bélyegét, nem lehet magunkat tévedhetetlen, egyedül hűséges szent maradékként értelmezni, nem lehet saját érdemként beállítani Isten szabad és ingyenes kegyelmét, amivel kiválasztott minket a szent és romlatlan katolikus hagyományok tiszteletére és megőrzésére. Meglehet, hogy éppen azért esett meg rajtunk a Jó Pásztor szentséges Szíve, mert e nélkül mindenkinél gyarlóbb, romlottabb, bűnösebb és aljasabb keresztények lennék, vagy még azok sem.
 
Krisztus varratlan köntösének, az Egyháznak szétszakítása mindig a reménytelenségnek, az isteni gondviselésbe és az Egyházat oltalmazó krisztusi ígéretekbe vetett bizalom elvesztésének a cselekedete. Nekünk hinnünk kell abban, amit Szent Pál a mai szentleckében a római hívek lelkére köt. Minden teremtménnyel együtt sóhajtozva és vajúdva várjuk a megváltást, a kényszerű, de egyben az isteni tervbe titokzatosan illeszkedő hiábavalóságtól, romlottságtól, szolgaságtól való megszabadulást: az istenfiak dicsőséges szabadságát. Most még próbatételeknek vagyunk alávetve, olykor értetlenségben és lenézésben van részünk, sanyargattatunk, sőt üldözést szenvedünk, de a mi Urunk, Jézus Krisztus által, ővele és őbenne már bizonyosak lehetünk Péter hajójának, a Katolikus Anyaszentegyháznak elsüllyeszthetetlenségében (ún. indefektibilitásában) és a végső megváltásban.
 
A mai evangéliumban is azt látjuk, hogy ha a misztikus test Fejének fölhatalmazása, sőt parancsa nélkül próbálunk halászni, egyetlen hal sem akad meg a hálóinkban, akármennyit fáradozunk. Nekünk annak a Krisztusnak hatalmi szavára kell cselekednünk, aki valóban (nem máshol és nem képletesen) Péter hajójában ül! Nem szabad a part menti zavarosban, a kényelmes sekélyesben halásznunk, hanem félelem nélkül be kell eveznünk a sokszor ijesztő és háborgó mélyre, mert csak így lehet részünk hálószaggató, csodálatos halfogásban!
 
Ne veszítsétek el a reményt, a megpróbáltatások ne keményítsék meg a szíveteket, ne gondoljátok magatokat különbnek másoknál, ne habozzatok Krisztusra hallgatni és Péter példáját követni! És főként: ne féljetek, mert íme, Krisztus veletek van minden nap, a világ végezetéig! (Mt 28,20)