Október 15-én a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója, Federico Lombardi S.I. közleményt adott ki arról, hogy október 26-ával a Szentszék és a Szent X. Piusz Papi Testvérület megkezdik bilaterális teológiai konzultációik sorozatát, melynek keretében olyan dogmatikus - elsősorban ekkléziológiai - tárgyú kérdéseket vitatnak meg, melyek a II. Vatikáni Zsinat utáni évtizedek teológiai vitáinak középpontjában álltak-állnak: pl. ami a kollegialitás, ökumenizmus, stb. szabatos és hiteles katolikus értelmezésére vonatkozik.
Egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy a történelmi jelentőségű tárgyalássorozat mikor és milyen eredménnyel zárul majd (ha egyáltalán). Az bizonyos, hogy a Szentszék részéről kinevezett teológusok mind igazi nagyágyúk, közülük pl. a spanyol jezsuita Luis Ladaria (a Hittani Kongregáció titkára) dogmatika tanárom volt a Gregoriánán (óráit az Aula Magnában kellett megtartani, mert százával tódultak előadásaira a lelkes hallgatók), de személyesen ismerem Charles Morerod svájci domonkos atyát (az Angelicum filozófia tanszékének dékánja). Ugyancsak örvendetes Karl Josef Becker, S.I. (a Gregoriana nyugalmazott professzora) bevonása, hiszen ekkléziológiai kérdésekben, főleg ami a "Lumen Gentium" konstitúció által fölvetett híres-hírhedt ún. "subsistit" kérdést illeti, nála nincs nagyon szaktekintély. Éppen ebben e témában komoly "összecsapások" várhatók, mivel a kiváló és nyíltan konzervatív érzelmű ekkléziológus, Sebastian Tromp S.I. által javasolt "subsistit" kifejezést (Krisztus Egyháza a Katolikus Egyházban ÁLL FÖNN) mind a tradicionalista, mind pedig a liberális oldalon módszeresen félremagyarázzák.
A szentszéki közleménnyel egy időben a Szent X. Piusz Papi Testvérület is kiadott egy kommünikét, melyben nyilvánosságra hozták a bizottságba általuk delegált tagok neveit is. Egyáltalán nem meglepő, hogy a listán csak francia illetőségű teológusok nevei olvashatók. Sajnos közülük egyetlen egyet sem ismerek. Az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a Vatikán által nyilvánosságra hozott nevek ismeretében nagyon föl kell kötni azt a bizonyos gatyát, nehogy már az elején letaglózza őket az intellektuális fölény. Ismétlem: a Szentszék által megnevezett bizottsági tagokat ismerem, nagyformátumú teológusoknak, kiváló szakembereknek tartom őket; náluk korrektebb, a katolikus igazságok ideológiamentes keresése iránt elkötelezettebb tudósokat aligha találtak volna. Ha pusztán az emberanyagot nézzük (mármint a Szentszék részéről), a bizakodásra minden okunk megvan. A Szentlélek Isten elméket megvilágosító és fagyos szíveket melengető kegyelmét kérem mindannyiukra!
"Inebriabuntur ab ubertate domus tuae, et torrente voluptatis tuae potabis eos; quoniam apud te est fons vitae, et in lumine tuo videbimus lumen." (Ps. 35,9-10)
5 megjegyzés:
Ervin atya úgy állitja be a dolgot, mintha az FSSPX-nél senki sem értene a teológiához...
A "subsistit in" kifejezést két éve világosan tisztázták.
Két dogmát kellett összeegyeztetni:
1. Aki mindent megtesz, ami rajta múlik, attól Isten nem tagadja meg az üdvösségéhez szükséges kegyelmeket. Máshogy fogalmazva - Isten mindenkinek megadja az üdvösségéhez szükséges kegyelmeket, aki elkárhozik, kizárólag önhibájából kárhozik el. "Uram hiszek, segíts hitetlenségemen!" (Mk 9: 24)
2. Jézus Krisztus egyetlen, tárgyilag (objektíve) fölismerhető (itt már belép az ismeretelméleti kérdés, a tomizmus stb kérdése is) Egyházat alapított, fölismerhető jegyekkel, amely a Katolikus Egyházban áll fönn. Más keresztény közösségekben a tanítás és a megszentelődés bizonyos egyházias (nem egyházi!) elemei fönnálnak. Ezért nem keresztelünk újra egy konvertita protestánst sem.
Ehhez tartozik a péteri tisztség (fegyelmileg), úgy, ahogy a négy dogma meghatározza (3 fegyelmi hatókört tisztázó + 1 tanbeli hatőkört tisztázó); valamint a fogyatkozhatatlanság (szentségtanilag) és a tévedhetetlenség (tanbelileg).
Ezt a kettőt kapcsolták össze "elegyedés és szétválasztás nélkül", Krisztus két természetéhez hasonlóan.
A probléma gyökere itt sem tanbeli, hanem fegyelmi. Küngöt, Schillebeeckxet, Rahnert nem eltíltani, hanem kiközösíteni kellett volna mint eretnek fölforgatókat, hitrombolókat. Hadd vinnyogjanak, tomboljanak, mint a vérgőzös pogányok: "Christianos ad leonem!" A keresztények vérrehullása az Egyház magvetése.
Föl kell végre fogni, hogy a teológia tekintélyelvű tudomány, megvannak a gondolkodási keretei, amíg katolikus az, amit tanít valaki a katedráról.
Föl kell ajánlani a visszavonást, ha nem, ki kell rúgni őket (akár püspököket is). Ha ezután makacsul és megrögzötten ragaszkodnak káromló hazugságaikhoz, ki kell őket rúgni, ahogy a modernistákat kirúgták páros lábbal a XX. század elején.
Az süket duma, hogy a "pápa már nem teheti meg". Az új CIC is és a négy dogma, de elsősorban az a krisztusi, isteni jogú hatalom, ami neki adatott, képesíti minderre.
Én ha pápa lennék, ezt megtenném, aztán mondanám, ide lőjjetek. Rövidebb ideig lennék pápa, mint I. János Pál, az lehet. :)
Persze pápább nem akarok lenni a pápánál. Elég volt az első pápa - Péter főapostol - "hebehurgyasága".
Ez a Ladaria azonos azzal a Ladariával, aki kimagyarázgatta a halálbüntetés katekizmusbeli átírását, "szerves fejlődésnek" hazudva az átiratot?
Megjegyzés küldése