csütörtök, október 08, 2009

A Magyarok Nagyasszonyának, a mennybe fölvett Istenszülőnek ünnepére (október 8.)

Szent István király halála előtt, 1038. Nagyboldogasszony napjának előestéjén Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Ezt Hartvik püspök legendája így beszéli el: "...midőn már nem volt kétséges előtte, hogy elmúlás fenyegeti, hívatta a püspököket és a palota Krisztus nevét dicsérő nagyjait. Először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak, majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot, kedveljék az égi szeretet láncait, gyakorolják a szeretet erényét, szorgalmazzák az alázatosságra törekvést. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: 'Ég királynője, e világ dicséretes újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel és a papsággal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom!' Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte." (Árpád-kori legendák és intelmek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983; 48-49. old.)

Első apostoli uralkodónk e fölajánló gesztusát eleink nemzedékről nemzedékre szent örökségként adták tovább. 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíbornok kérésére azután XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarország részére egy külön ünnep megtartását Magna Domina Hungariæ titulussal. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték, majd Szent X. Piusz pápa - fölszabadítván a vasárnapi liturgiát - áttette október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar - számomra érthetetlen okokból - áthelyezte szeptember 12-re, de 1984-től ismét visszakerült október 8-ára. Radó Polikárp Az egyházi év című könyvében (SZIT, Budapest, 1957) azt írta, hogy "A millenniumig nem volt a magyar nemzetnek külön ünnepe, melyen a Magyarok Nagyasszonyát tisztelte volna." (207. old.) Ez csak részben igaz (ami a mise és zsolozsma propriumokat illeti), hiszen a Hartvik-legendából kiderül, hogy Szent István koronáját és országát az Assumptio vigíliáján ajánlotta föl, vagyis a gesztus címzettje a mennybe fölvett és megdicsőült Isten-anya. Ezt figyelembe véve talán nem túl szerencsés (bár a dogma definiálásának időbeli közelsége okán érthető), hogy a hagyományos ("tridenti") misszáléhoz rendelt Magyarország külön miséi függelékben helyet kapott miseszöveg a Graduálét, Alleluiát, Evangéliumot és Offertóriumot a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéről veszi, sőt az orációk is erre utalnak. A jövőben, egy átfogó és körültekintő liturgikus rendezés keretében remélhetőleg lehetőség nyílik majd egy alkalmasabb, a történelmi tényeket jobban szem előtt tartó mise-proprium összeállítására. Ami az ünnep zsolozsma szövegeit illeti, például, ott nagyrészt a középkori magyar Nagyboldogasszony-offíciumot használták föl. Nagy kár, hogy a mise-propriumok tekintetében a választás már nem alakult ilyen szerencsésen.

Külön érdekesség a mise fölajánló könyörgése, melyet nyilvánvalóan nem a modern-kori elvtelen ökumenizmus ihletett: "kérünk, hogy a szeplőtelen, kegyes Szűz közbenjárása által híveid atyáik ősi hitében megerősödjenek, az elveszett juhok pedig, visszatérve az igazság egységéhez, ezzel az üdvös eledellel táplálkozzanak." Gyönyörűséges!!! Mielőtt közreadom a mise szövegeit, adok egy linket Eszterházy Pál nádor szép imájához, melyet a Magyarok Nagyasszonyához címzett. Manapság is elkelne errefelé néhány hasonló lelkületű államférfiú (kattints).

Magna Domina Hungariæ (die 8 octobris)

Introitus

Gaudeámus omnes in Dómino, diem festum celebrántes sub honóre beátæ Maríæ Vírginis magnæ nostræ Dóminæ ac Patrónæ: de cuius solemnitáte gáudent ángeli, et colláudant Fílium Dei. Ps. Confitémini Dómino et invocáte nomen eius; annuntiáte inter gentes ópera eius. Glória Pátri. Euouæ.

Collecta

Deus, qui intercessióne Immaculátæ Vírginis Maríæ, gentem nostram innúmeris cumulásti benefíciis: concéde propítius; ut, quam protorége beáto Stéphano auctóre, Magnam Dóminam celebrámus, et Patrónam venerámur in terris, perénni eius consórtio lætémur in cælis. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 24,23-31)

Ego quasi vitis fructificávi suavitátem odóris: et flores mei fructus honóris et honestátis. Ego mater pulchræ dilectiónis, et timóris, et agnitiónis, et sanctæ spei. In me grátia omnis viæ et veritátis: in me omnis spes vitæ et virtútis. Transíte ad me, omnes qui concupíscitis me, et a generatiónibus meis implémini: spíritus enim meus super mel dulcis, et hæréditas mea super mel et favum. Memória mea in generatióne sæculórum.Qui edunt me, adhuc esúrient, et qui bibunt me, adhuc sítient. Qui audit me non confundétur,et qui operántur in me non peccábunt: qui elúcidant me, vitam ætérnam habébunt.

Graduale

Benedícta es tu, Virgo María, a Dómino Deo excélso, præ ómnibus muliéribus super terram. V. Tu glória Ierúsalem, tu lætítia Isráel, tu honorificéntia pópuli nostri.

Alleluia

Allelúia. Tota pulchra es, María: et mácula originális non est in te. Allelúia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Lucam (1,26-28)

In illo témpore: Missus est ángelus Gábriel a Deo in civitátem Galilǽæ, cui nomen Názareth, ad vírginem desponsátam viro, cui nomen erat Ioseph, de domo David: et nomen vírginis María. Et ingréssus ángelus ad eam dixit: Ave grátia plena: Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus.

Offertorium

Ave, María, grátia plena: Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, allelúia.

Secreta

Maiestáti tuæ, Dómine, Agnum immaculátum offeréntes, quǽsumus; ut intercedénte alma Vírgine immaculáta et fidéles tui in avíta patrum fide firméntur et oves quæ periérunt ad veritátis unitátem redeúntes, hoc salutári pábulo nutriántur. Per Dóminum nostrum...

Communio

Ínnova signa et immúta mirabília. Glorífica manum tuam et bráchium déxterum. Festína tempus et meménto finis ut enárrent mirabília tua.

Postcommunio

Ádiuvet pópulum tuum, quǽsumus, Dómine, beátæ Maríæ Vírginis immaculátæ, Magnæ nostræ Dóminæ ac Patrónæ intercéssio veneránda: ut, quos perpétuis cumulávit benefíciis, cunctis perículis expedítos, sua fáciat pietáte concórdes. Per Dóminum nostrum...

2 megjegyzés:

Chubakka írta...

Kedves Amice!

Látom kevés a kommentje, de nehogy abbahagyja, mert nagyon jó, amit cselekszik, ajánlottam pár barátomnak is, mindenki szépnek találta az oldalát.

Áldja meg munkájáért a Jó Isten és adjon érte Önnek és tanárainak örök üdvözséget és dicsőséget.

alegység parancsnok írta...

Szerintem is jó, de hiánylom a korábbi hírértékű bejegyzéseket.