"Inebriabuntur ab ubertate domus tuae, et torrente voluptatis tuae potabis eos; quoniam apud te est fons vitae, et in lumine tuo videbimus lumen." (Ps. 35,9-10)

szombat, szeptember 22, 2012

Kálomista következetesség, pápista hiszti

A Magyarországi Református Egyház zsinata 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalta a Heidelbergi káté (hitvallási irata) új magyar fordítását. A testület végül (hosszadalmas, nagy érdeklődéssel kísért nyilvános vita után) 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében a katolikus szentmisét "kárhozatos bálványimádásnak" minősíti, mert a katolikus hit szerint Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt.

Eddig a hír. A dolognak természetesen lett következménye is. A katolikus sajtóban egyre-másra jelennek meg a méltatlankodó reakciók.

Katolikus (és viszonylag konzervatív) teológusként mondom, nem értem, hogy mi ez a hiszti a református Káté kijelentése, illetve annak változatlan megtartása körül. A saját hitvallásuk értelmében a magyar reformátusok egy teljesen következetes álláspontot képviselnek. Ez egy kifejezetten bátor, a korszellemhez nem minden áron idomulni igyekvő állásfoglalás. Én leginkább megsüvegelem őket. A katolikus főpapok példát vehetnének róluk.

A kálvini szentírásmagyarázat és hitértelmezés szerint mi, katolikusok valóban egy falat kenyeret és egy korty bort imádunk. Valójában mi is pontosan ezt hisszük a "high church" anglikánokról, akik érvényes papi ordo hiányában kénytelenek egy közönséges ostyadarab előtt hajbókolni (megjegyzem: színvonalasabb liturgikus keretek között, mint mi).

Anglikán "szentségimádás" (Church of the Advent, New England, USA)

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kálomista atyafiaknak igazuk van, még azt sem, hogy intellektuálisan ez egy teljesen védhető kijelentés. Hiszen mi legföljebb, a legnagyobb rosszindulattal is csak materiális értelemben vagyunk bálványimádók, formálisan semmiképp (ugyanis hiányzik a tudatosság, a kifejezett, kellőképp informált akarat). Persze ehhez a különbségtételhez bizonyos alapvető bölcseleti fogalmak elsajátítása szükséges...

A jelenségről olvasható egy bővebb intelligens és kiegyensúlyozott értékelés a CLSMA blogján.