Szent Vencel ünnepére (szeptember 28.)

A mártírként tisztelt Szent Vencel (I.) cseh király (903/905-929), aki alattvalói között megszilárdította a nyugati (latin) kereszténységet, öccse féltékenységének és a kereszténységgel valamint a németbarát politikával szembenálló főuraknak esett áldozatul. A csehek nemzeti szentként ünneplik, de liturgikus tisztelete igen elterjedt volt az egész közép-európai régióban. Magyarországon szinte helyi szentnek számít, pozsonyi misekódexeink ereklyéi átvitelének (translatio S. Venceslai) ünnepéről (március 4.) is megemlékeznek.

Az alábbiakban a középkori esztergomi könyvek szerint közlöm a mise szövegeit, de összehasonlításképpen a Római Misekönyv saját kollektáját is belevettem. Az Esztergomi Ordináriuskönyv itt is kijelöli az egy mártírról szóló szekvenciát (Spe mercedis…). Ezt olvashatni Szent Gellért főünnepénél, az előbbi blog bejegyzésben. Az MNStr és a Nyomtatott 1484-es Misekönyv között vannak eltérések az ószövetségi olvasmányban, valamint a Graduale, Offertorium és Communio hármasában. Úgy látszik, a Graduale, Offertorium és Communio tekintetében még az Esztergomi Ordináriuskönyv megjelenése idejében is volt némi bizonytalanság, hiszen ott „vel” elválasztással mindkét változat szerepel.

Sancti Venceslai martyris (die 28 Septembris)

Officium (Introitus)

In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exsultábit veheménter: desidérium ánimæ eius tribuísti ei. Ps. Magna est glória eius in salutári tuo; glóriam et magnum decórem impónes super eum. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(MS 1484:) Deus, qui hodiérna die beátum Vencesláum, mártyrem tuum glória et honóre coronásti: concéde nobis, fámulis tuis, eius précibus et méritis véniam conséqui delictórum, et pérfrui gáudiis beatórum. Per Dóminum nostrum…

(Tridenti Missale:) Deus, qui beátum Vencesláum per martýrii palmam a terréno principátu ad cæléstem glóriam transtulísti: eius précibus nos ab omni adversitáte custódi; et eiúsdem tríbue gaudére consórtio. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapientiæ (Sapientia 4,7-11.13-14.15)
(MNStr: Beatus vir, qui inventus est... Ecclesiasticus 31,8-11)

Iustus si morte præoccupátus fúerit, in refrigério erit. Senéctus enim venerábilis est non diutúrna, neque annórum número computáta: cani autem sunt sensus hóminis, et ætas senectútis vita immaculáta. Placens Deo factus est diléctus, et vivens inter peccatóres translátus est. Raptus est, ne malítia mutáret intelléctum eius, aut ne fíctio decíperet ánimam illíus. Consummátus in brevi, explévit témpora multa. Plácita enim erat Deo ánima illíus: propter hoc properávit edúcere illum de médio iniquitátum, quóniam grátia Dei et misericórdia est in sanctos eius, et respéctus in eléctos illíus.

Graduale

(MNStr:) Iustus non conturbábitur, quia Dóminus firmat manum eius. V. Tota die miserétur et cómmodat, et semen eius in benedictióne erit.

(MS 1484:) Posuísti, Dómine, super caput eius corónam de lápide pretióso. V. Desidérium ánimæ eius tribuísti ei, et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.

Alleluia

Alleluia. Iustus germinábit, sicut lílium: et florébit in ætérnum ante Dóminum. Alleluia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Matthǽum (16,24-27)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Si quis vult post me veníre, ábneget semetípsum, et tollat crucem suam, et sequátur me. Qui enim volúerit ánimam suam salvam fácere, perdet eam: qui autem perdíderit ánimam suam propter me, invéniet eam. Quid enim prodest hómini, si mundum univérsum lucrétur, ánimæ vero suæ detriméntum patiátur? Aut quam dabit homo commutatiónem pro ánima sua? Fílius enim hóminis ventúrus est in glória Patris sui cum ángelis suis: et tunc reddet unicuíque secúndum ópera eius. Amen dico vobis, sunt quidam de hic stántibus, qui non gustábunt mortem, donec vídeant Fílium hóminis veniéntem in regno suo.

Offertorium

(MNStr:) In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exsultábit veheménter, desidérium ánimæ eius tribuísti ei.

(MS 1484:) Glória et honóre coronásti eum: et constituísti eum super ópera mánuum tuárum, Dómine.

Secreta

Gratánter, Dómine Deus, súscipe hoc sacraméntum: quod in honóre sancti Venceslái, mártyris tui immolámus: et ipsíus précibus dona nobis indulgéntiam et réquiem sempitérnam. Per Dóminum nostrum...

Communio

(MNStr:) Posuísti Dómine in cápite eius corónam de lápide pretióso.

(MS 1484:) Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine, alleluia.

Complenda (Postcommunio)

Sumpta, Dómine, sacraménta, intercedénte beáto Vencesláo, mártyre tuo, profíciant nobis ad salútem: et ad ætérna gáudia perdúcant. Per Dóminum nostrum...

Szent Gellért ünnepére (szeptember 24.)

Szent Gellért csanádi püspök és vértanúnak a középkori magyar liturgikus könyvekben két ünnepe is volt. Főünnepét szeptember 24-én, mártíromságának napján ülték, míg február 24-én (szökőévben 25-én) tartották másodünnepét, amely egybeesett Szent Mátyás apostol ünnepnapjával (ezért minden bizonnyal csak kommemorálták).

A Szent Gellért vértanúhalálának ünnepére vonatkozó bejegyzésben az Esztergomi Ordináriuskönyv megjegyzi: „Egyetlen, saját könyörgés; ha akarod, hozzáveheted Keresztelő Szent János fogantatásának könyörgését.” (164. old) Mind a Missale Notatum Strigoniense ante 1341 (512. old; f 279 v), mind az 1484-es Missale Strigoniense (480-481. old; f. 155r) tartalmazza a Keresztelő ünnepének könyörgéseit. Ezeket valószínűleg magán- és kevésbé ünnepélyes misékben alkalmazták. Az mindenesetre furcsa, hogy az esztergomi egyház a jellegzetesen keleti ünnepet nem a szokásos 23-i dátumon, hanem egy nappal később kommemorálta.

Említésre érdemes szövegszerű eltérés az MNStr és az MS 1484 között csak az Alleluia versben van. Az Esztergomi Ordináriuskönyv az egy mártírról szóló szekvenciát (Spe mercedis…) jelöli ki a miséhez, de erről az ünnep saját helyén egyik misszálé sem tesz említést. Tájékoztató jelleggel azért közlöm a próza szövegét.

Előttem nem világos a dolog miértje, de van némi kavarodás az ünnep dátuma körül. Szent Gellért szeptember 24-én szenvedett vértanúhalált, ünnepét az esztergomi források 24-ére teszik, a Martyrologium Romanum is 24-én emlékezik meg róla. A Breviarium Romanum kiegészítéseként megjelent "Officia propria dioecesium Hungariae – Tomus alter" (SzIT, 1964) ugyancsak 24-re teszi, mint ahogy a VI. Pál-féle reformált könyvek is 24-ére írják az ünnepet. Ennek ellenére a régi Missale Romanum magyar propriuma szerint 25-én kell ünnepelni. Lehetséges, hogy egy közönséges rendi Mária-ünnep, a Fogolykiváltó B. M. V. miatt helyezték át a „tridenti” misszáléban? Nem tudom a választ, szívesen venném, ha valaki megnyugtatóan tisztázni tudná a kérdést. Itt most mindenesetre a források túlnyomó többségének tanúságát vesszük alapul, és 24-re rendeljük az ünnepet.

Sancti Gerardi Csanadiensis, Episcopi et Martyris (die 24 Septembris),
eodem die: Conceptio Sancti Ioannis Baptistæ

Officium (Introitus)

Lætábitur iustus in Dómino, et sperábit in eo: et laudabúntur omnes recti corde. Ps. Exáudi, Deus, oratiónem meam cum déprecor: a timóre inimíci éripe ánimam meam. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui Beátum Gerárdum pontíficem agóne martýrii et stola immortalitátis coronásti, concéde propítius: ut cuius sollemnitátem devótis méntibus celebrámus in terris, eius perpétua defensióne muniámur in cælis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Omnípotens, sempitérne Deus, qui institúta legália et sanctórum præcónia prophetárum in diébus conceptiónis beáti Ioánnis Baptístae implésti: præsta, quǽsumus, ut, cessántibus significatiónum figúris, sui magnificatióne eloquátur. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 14,22-27)

Beátus vir, qui in sapiéntia morábitur, et qui in iustítia sua meditábitur, et in sensu cogitábit circumspectiónem Dei. Qui excógitat vias illíus in corde suo, et in abscónditis suis intéllegens, vadens post illam quasi investigátor, et in viis illíus consístens. Qui réspicit per fenéstras illíus, et in iánuas illíus áudiens. Qui requiéscit iuxta domum illíus, et in pariétibus illíus figens palum státuet cásulam suam ad manus illíus, et requiéscent in cásula eius bona per ævum. Státuet fílios suos sub tégmine illíus, et sub ramis eius morábitur. Protegétur sub tégmine illíus a férvore, et in glória eius requiéscet.

Graduale

Beátus vir, qui timet Dóminum: in mandátis eius cupit nimis. V. Potens in terra erit semen eius: generátio rectórum benedicétur.

Alleluia

(MNStr:) Alleluia. Iurávit Dóminus et non pænitébit eum: Tu es sacérdos in ætérnum, secúndum órdinem Melchísedech. Alleluia.

(MS 1484:) Alleluia. Iustus germinábit, sicut lílium: et florébit in ætérnum ante Dóminum. Alleluia.

Sequentia Sancti Evangelii secundum Ioánnem (12,24-26)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Nisi granum fruménti cadens in terram, mórtuum fúerit; ipsum solum manet; si autem mórtuum fúerit, multum fructum affert. Qui amat ánimam suam, perdet eam: et qui odit ánimam suam in hoc mundo, in vitam ætérnam custódit eam. Si quis mihi minístrat, me sequátur: et ubi sum ego, illic et miníster meus erit. Si quis mihi ministráverit, honorificábit eum Pater meus.

Prosa (Sequentia) de uno martyre

Spe mércedis et corónæ
Stetit martyr in agóne
Ad mortem obœdiens.

Morte Christum imitátus,
Fide firmus et firmátus:
Firmo gressu grádiens.

Furit furor militáris,
Ut vir sanctus sacris aris
Immolétur hóstia.

Quem occídunt insciéntes,
Introdúcunt nesciéntes
Ad ætérna gáudia.

Christi fortis hic athléta:
Qui subíre mente læta
Mortem non abhórruit.

Ut sit salus informórum:
Et medéla peccatórum
Grátiam proméruit.

Non est morbus, quem non curet:
Dum morbórum non obdúret
Tarda diffidéntia.

Cæci, cláudi, surdi, muti
Sunt ad usum restitúti
Divína cleméntia.

Hostes Christi Christo cédunt,
Signa signis dum succédunt
Arguménta fídei.

Ergo martyr invocétur,
Ut per eum nobus detur:
Ad supérna próvehi. Amen.

Offertorium

Posuísti Dómine in cápite eius corónam de lápide pretióso: vitam pétiit a te, tribuísti ei, alleluia.

Secreta

Obláta, Dómine, múnera tua virtúte sanctífica, et intercessióne Beáti Gerárdi, pontíficis et Mártyris: ab ómnibus nos defénde perículis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Tua nos, Dómine, munérimus altária cumulámus: illíus conceptiónem honóre débito celebrántes, qui Salvatórem mundi et cécinit affutúrum, et adésse monstrávit. Per Dóminum nostrum…

Communio

Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine, alleluia.

Complenda (Postcommunio)

Satiásti, Dómine, famíliam tuam pretiosíssimi córporis et sánginis tui libámine, præsta, quǽsumus: ut intercessióne beáti Gerárdi, mártyris tui atque pontíficis: nobis profíciat ad salútem mentis et córporis. Per Dóminum nostrum...

commemoratio

Da, quǽsumus, omnípotens Deus, intra sanctæ Ecclésiæ tuæ úterum constitútos: eo nos spíritu ab iniquitáte nostra iustificári, quo beátum Ioánnem intra víscera matérna docuísti. Per Dóminum nostrum…

A Kassai Vértanúk ünnepére (szeptember 7.)

A kassai vértanúk név szerint: Pongrácz István magyar származású esztergomi kanonok, Grodecz (Grodziecki) Menyhért lengyel származású és Kőrösi (Krizevcanin) Márk horvát származású jezsuita áldozópapok.

Midőn Rákóczi György, Bethlen István erdélyi fejedelem hadvezérének hajdúi 1619. szeptember 3-án Kassa falai alá érkeztek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házikápolnájának sekrestyése, Pongrácz István nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez a kanonok úr tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István is meghalt.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány Péter bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa kassai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket. A tridenti misszálé az "Intret in conspectu" misét rendeli ünnepükre három saját könyörgéssel a "magyarország saját miséi" mellékletben. Az alábbiakban ez olvasható:

Introitus

Intret in conspéctu tuo, Dómine, gémitus compeditórum: redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: víndica sánguinem Sanctórum tuórum, qui effúsus est. Ps. Deus, venérunt gentes in hæreditátem tuam: polluérunt templum sanctum tuum: posuérunt Ierúsalem in pomórum custódiam. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Beatórum Mártyrum Marci, Stéphani et Melchióris, quǽsumus Dómine précibus adiuvémur: ut quórum gloriámur triúmpho, fídei constántiam imitémur. Per Dóminuzm nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (3,1-8)

Iustórum autem ánimæ in manu Dei sunt, et non tangent illos torméntum mortis. Visi sunt óculis insipiéntium mori, et æstimáta est afflíctio éxitus illórum, et quod a nobis est iter extermínium; illi autem sunt in pace: etsi coram homínibus torménta passi sunt, spes illórum immortalitáte plena est. In paucis vexáti sunt, in multis bene disponéntur, quóniam Deus tentávit eos, et invénit illos dignos se. Tamquam aurum in fornáce probávit illos, et quasi holocáusti hóstiam accépit illos, et in témpore erit respéctus illórum Fulgébunt iusti et tamquam scintíllæ in arundinéto discúrrent. Iudicábunt natiónes, et dominabúntur pópulis, et regnábit Dóminus illórum in perpétuum.

Graduale

Gloriósus Deus in sanctis suis: mirábilis in maiestáte, fáciens prodígia. V. Déxtera tua, Dómine, glorificáta est in virtúte: déxtera manus tua confrégit inimícos.

Alleluia

Alleluia. V. Córpora sanctórum in pace sepúlta sunt, et nómina eórum vivent in generatiónem et generatiónem. Alleluia.

Sequentia sancti Evangélii secundum Lucam (21,9-19)

Cum autem audiéritis prǽlia et seditiónes, nolíte terréri: opórtet primum hæc fíeri, sed nondum statim finis. Tunc dicébat illis: Surget gens contra gentem, et regnum advérsus regnum. Et terræmótus magni erunt per loca, et pestiléntiæ, et fames, terrorésque de cælo, et signa magna erunt. Sed ante hæc ómnia iniícient vobis manus suas, et persequéntur tradéntes in synagógas et custódias, trahéntes ad reges et prǽsides propter nomen meum: contínget autem vobis in testimónium. Pónite ergo in córdibus vestris non præmeditári quemádmodum respondeátis: ego enim dabo vobis os et sapiéntiam, cui non póterunt resístere et contradícere omnes adversárii vestri. Tradémini autem a paréntibus, et frátribus, et cognátis, et amícis, et morte affícient ex vobis: et éritis ódio ómnibus propter nomen meum: et capíllus de cápite vestro non períbit. In patiéntia vestra possidébitis ánimas vestras.

Offertorium

Mirábilis Deus in sanctis suis: Deus Israel, ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ: benedíctus Deus, alleluia.

Secreta

Super has hóstias, Dómine benedíctio larga descéndat; quæ nos ad amórem tuum beatórum Mártyrum exémplo restáuret. Per Dóminum nostrum...

Communio

Et si coram homínibus torménta passi sunt, Deus tentávit eos: tamquam aurum in fornáce probávit eos, et quasi holocáusta accépit eos.

Postcommunio

Cæléstibus reféctos sacraméntis, et gáudiis, fac nos, Dómine beatórum Mártyrum glóriæ consórtes; cuius per hæc mystéria pignus accépimus. Per Dóminum nostrum...

Szent Imre herceg depozíciós ünnepére (szeptember 2.)

Szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentje 1031. szeptember 2-án szenvedett halálos kimenetelű vadászbalesetet. Halálának pontos körülményei és helye sem ismert, valószínűleg egy vadkan öklelte fel a bihari Igfon-erdőben (az országnagyok kedvelt vadászterületén). Erre utal, hogy a XI-XII. század fordulóján itt épült föl a Szent Imre apátság épülete. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én szentéletű apjával, István királlyal és nevelőjével, Gellért püspökkel együtt avatta szentté. Főünnepe a tridenti misszálé magyar propriumában és a VI. Pál-féle modern rítusban is november 5. Az esztergomi úzusban azonban volt külön, depozíciós ünnepként nyilvántartott liturgikus megemlékezés is szeptember 2-i haláláról. Az 1341 előttről származó notált misszáléban még saját könyörgései voltak, az 1484 nyomtatott misekönyvben a miseproprium mindenben azonos a november 5-i ünneppel.

A tridenti misszálé (más nemzetek számára és IX. Ince pápa rendelete alapján) erre a napra teszi Szent István király ünnepét, annak emlékéül, hogy a szövetséges keresztény erők 1686-ban visszafoglalták Buda várát a törököktől.


In depositione Sancti Emerici Ducis et Confessoris I (die 2 septembris)

Officium (Introitus)

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(MNStr:) Fac nos, Dómine, Deus noster, beáti confessóris tui Emeríci fovéri suffrágiis, et quem divérsis miráculis fecísti claréscere, eius nos précibus a peccátis absolútos in tua miseratióne semper custódi. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Deus, qui beátum Emerícum iuveníli flore niténtem in sanctórum et confessórum tuórum consórtio sublimásti, prǽsta, quǽsumus, ut, quem tibi facis esse devótum, eius apud te perpétuum sentiámus auxílium. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

(MNStr:) Allelúia. V. Serve bone et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constítuam. Allelúia.

(Nyomtatott Missale:) Allelúia. V. Sprevit totum coniugálem, intret chorum virginálem confessor Christi, Emerícus, Stéphani regis únicus, inter choros angelórum fert corónam confessórum, oret pro nobis, cuius nos festa venerámur in terris.

Prosa (Sequentia)

Stirps regális, proles regis,
imitátor vere legis
vera dedit gáudia.

Hic diléctus par est malis,
in silvárum lignis qualis
arbor non est ália.

Crevit puer Emerícus,
summi Regis fit amícus
a primis cunábulis.

Cedit Hostis huic antíquus,
caro, mundus inimícus
in crucis signáculis.

Clangit tuba Gedeónis,
silent magi Pharaónis,
nec dat signum tértium.

Dum in psalmis decantándis
vigil præstat et sanándis
Christi dat commércium,

Salutántur sancti fratres,
puer hic honórat patres
pia per orácula.

Uni unum, álii duo,
trina terno, hepta quarto
divísa dans óscula.

Stupet pater, hæc dum videt
mæstus vultu corde ridet
pium placans fílium.

Pandit puer veritátem,
fratris monstrat sanctitátem
virginále lílium.

Hic Conrádo anxiáto
ferris quinis colligáto
rupit feni víncula.

Illustráta Pannónia
signis multis cum grátia
det laudes per sǽcula.

Sequentia sancti Evangelii secundum Matthæum (25,14-23) (Nyomtatott Missale: Sint lumbi vestri præcíncti... Lk 12,35-44)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Homo quidam péregre proficíscens, vocávit servos suos, et trádidit illis bona sua. Et uni dedit quinque talénta, álii autem duo, álii vero unum, unicuíque secúndum própriam virtútem, et proféctus est statim. Ábiit autem qui quinque talénta accéperat, et operátus est in eis, et lucrátus est ália quinque. Simíliter qui duo accéperat, lucrátus est ália duo. Qui autem unum accéperat, ábiens fodit in terram, et abscóndit pecúniam dómini sui. Post multum vero témporis venit dóminus servórum illórum, et pósuit ratiónem cum eis. Et accédens qui quinque talénta accéperat, óbtulit ália quinque talénta, dicens: “Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, bone serve et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.” Accéssit autem et qui duo talénta accéperat, et ait: “Dómine, duo talénta tradidísti mihi, ecce ália duo lucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, serve bone et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.”

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

(MNStr:) Beáti Emeríci confessóris tui orátio tibi, Dómine, múnera nostra comméndet, ut ipso interveniénte hæc sacraménta, nobis salútem cónferant et munímen. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Oblátio, quam tibi offérimus, Dómine, nos purget ab omni crímine, quátenus et per eius intercessiónem sancti Emeríci, confessóris tui, cuius sacram recólimus festivitátem, sumámus pátriæ cæléstis hereditátem. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Complenda (Postcommunio)

(MNStr:) Satiáti, Dómine, grátiæ tuæ munéribus, quǽsumus, ut Beátus Emerícus conféssor tuus sua nos semper intercessióne múniat, in cuius commemoratiónem hæc sancta tibi libávimus sacraménta. Per Dóminum nostrum...

(Nyomtatott Missale, ugyanaz, mint a nov. 5-i főünnepen:) Plebem tuam, Dómine, a cunctis adversitátibus prótege, et beáto Emeríco, confessóre tuo intercedénte, et præséntis vitæ opportunitátem, et futúræ sentiámus sempiternitátem. Per Dóminum nostrum...

Szent István Király főünnepére (augusztus 20.)

Szent István királyunk főünnepét (augusztus 20.) valaha vigíliával és nyolcaddal ünnepelte a középkori esztergomi egyház. Ennek nem egyszerűen csak a nemzeti büszkeség volt az oka, hanem az is, hogy a latin liturgia hagyományos, történelmi változatában szokás és kiváltság volt az adott nemzet, egyházmegye, keresztelő egyház fő patrónusait kiemelt liturgikus hangsúllyal, pompával ünnepelni (melynek keretében a szent miséje és offíciuma nyolc napon át ismétlődött, hacsak nem ütközött valami nagyobb rangú ünneppel).

Ez Magyarország fő apostolának, Szent István királynak esetében Magyarországon sajnos csak addig volt szokásban, amíg 1630-ban (főleg praktikus és nem valódi elvi okok miatt) Pázmány Péter nyomására a nemzeti szinódus el nem határozta a tridenti könyvek bevezetését. Csak remélni tudjuk, hogy a MKPK - legalább első apostoli uralkodónk ünnepével kapcsolatosan - ezt a tiszteletreméltó szokást újra életbe lépteti, illetve legalább a római rítus különleges formája számára kieszközli az Apostoli Szentszéktől (a jelenlegi helyzetben ehhez minden bizonnyal elegendő lenne egy püspökök által aláírt kérelem az illetékes hivatalhoz).

A fönt már említett poszt-tridentinumi folyamatnak "estek áldozatul" a nagy magyar szentek másodlagos (főleg translátiós) ünnepei is. Történetesen Szent István király második ünnepe, a szent jobb ereklye megtalálása (május 30.) megtalálható az ún. tridenti misszálé magyar propriumában a "Magyarország külön miséi" címszó alatt. Ezt majd később posztolom, mikor aktuálissá válik (tervbe van véve, hogy lassacskán egy megközelítőleg teljes magyar mise-propriumot közlök itt, ezeken az oldalakon). Ezt elsősorban a Missale Notatum Strigoniense (ante 1341) kéziratos forrás facsimile kiadása (kiad. Szendrei Janka, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest 1982; Musicalia Danubiana I) és a nyomtatott Missale Strigoniense 1484 kritikai kiadása teszik lehetővé (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI).

Megjegyzés: a vigílián megemlékezés vehető Eudes Szt. Jánosról (mint a tridenti misszáléban), in die (augusztus 20-án) a MNStr megemlékezést közöl Szent Germánusz püspökről (bár az ordinárius könyv megjegyzi: "non plures orationes"), majd a nyolcadnapon (augusztus 27-én), mikor az ünnepnapi liturgia egy az egyben ismétlődött, a nyomtatott 1484-es misszálé megemlékezik Szt. Rúfuszról, míg a tridenti misszálé Kalazanci Szt. Józsefről.


Vigilia Sancti Stephani Regis et Confessoris (die 19 augusti)

Officium (Introitus)

Iustus non conturbábitur, quia Dóminus firmat manum eius tota die: miserétur et cómmodat, et semen eius in benedictióne erit, in ætérnum conservábitur. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Da, quǽsumus, omnípotens Deus, ut Beáti Stéphani regis et confessóris tui, quam prævénimus veneránda sollémnitas, et devotiónem nobis augeat et salútem. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 39,6-14)

Iustus cor suum tradet ad vigilándum dilúculo ad Dóminum, qui fecit illum, et in conspéctu Altíssimi deprecábitur. Apériet os suum in oratióne, et pro delíctis suis deprecábitur. Si enim Dóminus magnus volúerit, spiritu intelligéntiæ replébit illum: et ipse tamquam imbres mittet elóquia sapiéntiæ suæ, et in oratióne confitébitur Dómino: ipse díriget consílium eius et disciplínam, et in abscónditis suis consiliábitur. Ipse palam fáciet disciplínam doctrínæ suæ, et in lege testaménti Dómini gloriábitur. Conlaudábunt multi sapiéntiam eius, et usque in sǽculum non delébitur. Non recédet memória eius, et nomen eius requirétur a generatióne in generatiónem. Sapiéntiam eius enarrábunt gentes, et laudem eius enuntiábit ecclésia.

Graduale

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium. V. Lex Dei eius in corde ipsíus, et non supplantabúntur gressus eius.

Sequentia sancti Evangelii secundum Lucam (11,33-36)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Nemo accéndit lucérnam et in abscóndito ponit neque sub módio, sed supra candelábrum, ut qui ingrediúntur lumen vídeant. Lucérna córporis tui est óculus tuus. Si óculus tuus fúerit simplex, totum corpus tuum lúcidum erit. Si autem nequam fúerit, étiam corpus tuum tenebrósum erit. Vide ergo, ne lumen quod in te est ténebræ sint. Si ergo corpus tuum totum lúcidum fúerit, non habens alíquam partem tenebrárum, erit lúcidum totum, et sicut lucérna fúlgoris illuminábit te.

Offertorium

In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exultábit veheménter desidérium ánimæ eius tribuísti ei.

Secreta

Grata tibi sint, Dómine, múnera, quibus Beáti Stéphani, regis et confessóris semper veniéntem prævénimus festivitátem. Per Dóminum nostrum...

Communio

Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine.

Complenda (Postcommunio)

Sanctificáti, Dómine, salutári mystério, quǽsumus, ut pro nobis Stéphani, regis et confessóris tui non desit orátio, cuius nos donásti votis præveníre sollémnia. Per Dóminum nostrum...


In die Sancti Stephani Regis et Confessoris (die 20 augusti), cum octava

Oratio ad Processionem

Concéde nobis, omnípotens Deus, per intervéntum Beáti Stéphani gloriosíssimi Pannoniórum regis, pacífice mundi cursus perágere, qui divinítus inspirátus subiéctos sibi pópulos tuæ maiestáti méruit subiícere. Per Christum Dóminum nostrum. Amen.

Officium (Introitus)

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(Esztergomi források:) Deus, qui Beátum Stéphanum, regem nostrum et confessórem tuum terréni impérii glória et honóre coronásti, et sanctórum tuórum societáte sublimásti: prǽsta, quǽsumus, ut quem Pannónia hábuit divínæ religiónis doctórem in terris, eum modo Ecclésia tua mereátur habére defensórem in cælis. Per Dóminum nostrum...

(Tridenti Missale:) Concéde, quaesumus, Ecclésiae tuae, omnípotens Deus: ut beátum Stéphanum, Confessórem tuum, quem regnántem in terris propagatórem hábuit, propugnatórem habére mereátur gloriósum in caelis. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

(MNStr:) Allelúia. V. Sancte rex Stéphane, succúrre nobis tuis devótis fámulis, qui de tua semper sollemnitáte gaudémus. Allelúia.

(Missale 1484:) Allelúia. V. Beátus rex Stéphanus, qui fulgens ut sol in cælo, ampléctens immortaliátem, gaudet in ætérnum in pa­ra­dí­so. Allelúia.

Prosa (Sequentia)

Corde, voce, mente pura
solvens Deo laudis iura
idolórum spreta cura
lætáre, Pannónia.

De supérnis illustráta,
verbo vitæ satiáta
crucis Christi iam fert grata
libens testimónia.

Ergo, per quem tibi datur
salus, cælum reserátur,
via vitæ demonstrátur
et iter iustítiæ.

Hunc extóllas digna laude,
huius festum colens gaude,
et gaudénti iam appláude
cántico lætítiæ.

Hic est Geisæ ducis natus,
visióne præsignátus,
ante ortum est vocátus
Stéphanus a Stéphano.

Credit pater et mirátur,
parit mater et lætátur,
infans crescens exaltátur,
ut cedrus in Líbano.

Nam, ut puer adolévit,
mox virtútum donis crevit,
cælos amans ima sprevit
hærens Dei Fílio.

Huius carnis tecta velo
mens inténta semper cælo
ardet tota Dei zelo,
instat evangélio.

Per hunc Christus prædicátur,
turba credens baptizátur,
fides Christi dilatátur,
in tota Pannónia.

Hic ad instar Salomónis
struit templa, ditat donis,
ornat gemmis et corónis
cruces et altária.

Ad docéndum hic prælátos,
viros ponit litterátos,
iustos, fidos et probátos
ad robur fidélium.

Hic taléntum sibi datum
Deo reddens duplicátum
ab ætérno præparátum
sibi scandit sólium.

Ubi Christo sociátus
et a Christo sublimátus
regnat semper coronátus
in supérna pátria.

Hunc devóte venerémur,
hunc ex corde deprecémur,
ut per ipsum sublevémur
ad cælórum átria. Amen.

Sequentia sancti Evangelii secundum Mattheum (25,14-23)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Homo quidam péregre proficíscens, vocávit servos suos, et trádidit illis bona sua. Et uni dedit quinque talénta, álii autem duo, álii vero unum, unicuíque secúndum própriam virtútem, et proféctus est statim. Ábiit autem qui quinque talénta accéperat, et operátus est in eis, et lucrátus est ália quinque. Simíliter qui duo accéperat, lucrátus est ália duo. Qui autem unum accéperat, ábiens fodit in terram, et abscóndit pecúniam dómini sui. Post multum vero témporis venit dóminus servórum illórum, et pósuit ratiónem cum eis. Et accédens qui quinque talénta accéperat, óbtulit ália quinque talénta, dicens: “Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, bone serve et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.” Accéssit autem et qui duo talénta accéperat, et ait: “Dómine, duo talénta tradidísti mihi, ecce ália duo lucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, serve bone et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.”

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Sacrifícium, quod tuæ, Dómine, maiestáti offérimus, benígno vultu réspice: et intercessióne Beáti Stéphani regis et confessóris tui, nos ab ómnium inimicórum insídiis defénde, et prǽmia vitæ ætérnæ concéde. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

(Complenda) Postcommunio

Tuére, quǽsumus, Dómine, famíliam tuam, et quam per doctrínam Beáti Stéphani regis et confessóris tui de ténebris ad veram lucem convertísti, eam post istíus (Missale 1484: ipsíus; Tridenti Missale: huius) témporis decursum, obláti (Tridenti Missale: percépti) sacrifícii munímine cleménter perdúcas ad regna cælórum. Per Dóminum nostrum...

Szent László király depozíciós ünnepére (július 29.)

Szent László királyunknak a középkori esztergomi liturgiában két ünnepe is volt, a főünnep (június 27.) mellett megemlékeztek még halálának pontos dátumáról is (július 29.). László szentté avatását III. Béla király kezdeményezte 100 évvel a lovagkirály halála után. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat fölülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte a pápai delegátusokat. 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László fő ünnepét ezért a szokástól eltérően azóta sem halála, "égi születésnapja" évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.

Az alábbiakban közlöm az esztergomi rítusban használatos július 29-re rendelt miseszöveget (amely a collectát kivéve ugyanaz, mint a főünnepen) a Missale Strigoniense 1484 alapján (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI, 433. old.)

In Depositione sancti Ladislai, Regis et Confessoris (die 29 iulii)

Officium

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui Beáto Ladíslao, regi et confessóri tuo post terrénae dignitátis fastígium æternitátis láuream contulísti: concéde propítius, ut, qui eius festivitátem devótis méntibus venerámur in terris, ipsi quoque in glória consociémur in cælis. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum, qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

Allelúia. V. Beátus vir, sanctus rex Ladíslaus, qui fulget ut sol in cælo, ampléctens immortalitátem, gaudet in ætérnum in pa­ra­dí­so. Allelúia.

Prosa

Novæ laudis attollámus
regem, cuius exsultámus
speciáli glória.

Dulci mellis novi favum
dulci regis Ladíslao
cánimus melódia.

Regis laudi nil discórdet,
cuius laudem non remórdet
cæléstis symphónia.

Confessórum Regem laudant,
per quem reges sibi gaudent
vitæ dari múnera.

O quam felix, quam præclára
Waradíni fulget ara
tuo claro nómine.

Quem precámur laudántes sínguli;
gemma regum totíus sǽculi
et spes salutífera.

Cuius regem sǽcula
manens sine mácula
lavit omni crímine.

Scala gentis Hungarórum,
per quam scandit ad cælórum
cathédram Pannóniae.

Fama cuius cælo tendit
et terrárum comprehéndit
quáttuor confínia.

Per hunc vigent sacraménta
et firmátur iam invénta
fídei relígio.

Ægros, curans, sanos fecit
et salútis opem iecit
virtútis offício.

Exáuditur in hac domo,
quicquid orans petit homo
per regis suffrágia.

Per quem neque gládius,
nec incúrsus hóstium
trépidat Hungária.

Hostis arte plebs arrépta
prece regis est adépta
salútis piácula.

Per quem auctor fídei
cornu stillat ólei
pósteris per sǽcula.

Per hunc gentes univérsas
Hungarórum iam convérsas
nóvimus império.

Procul ense patent per se
ferre gentes et advérsæ
nutu voluntário.

Sub obscúris sui iuris
iubar latens, sed iam patens
réserat prodígia.

Hostes cædunt, victor redit,
barbarórum Hungarórum
unus fugat mília.

Ipse suos laudatóres
pœnæ facit contentóres,
morbos curans et languóres
aufert et dæmónia.

Sed, qui suam sanctitátem
colunt, his fert sanitátem
et ad vitæ sospitátem
rex redúcit ómnia.

Regum genus triumphále,
Hungarórum salus, vale,
nunc refúlsit iubar tale
regum floris gérmine.

Regum radix Christiána,
lauda laudes fide sana,
quas exsúltans vox humána
fert in tuo nómine.

Assisténtes regis laudi,
coronátor regis, audi,
atque servos sancti regis
post hanc vitam tui gregis
transfer ad palátia.

Cuius laudi vis servíre
nos fac lætos conveníre,
fac ad Christum perveníre,
ubi confer et largíre
sempitérna gáudia.
Amen.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Matthǽum (24,42-47)

Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit. Illud autem scitóte, quóniam si sciret paterfamílias qua hora fur ventúrus esset, vigiláret útique, et non síneret pérfodi domum suam. Ídeo et vos estóte paráti: quia qua nescítis hora Fílius hóminis ventúrus est. Quis, putas, est fidélis servus, et prudens, quem constítuit dóminus suus super famíliam suam ut det illis cibum in témpore ? Beátus ille servus, quem cum vénerit dóminus eius, invénerit sic faciéntem. Amen dico vobis, quóniam super ómnia bona sua constítuet eum.

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Hóstias piæ placatiónis offérimus cleméntiæ tuæ, omnípotens Deus: ut beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui méritis et précibus placátus accípias, et cleménter dispénses. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Postcommunio

Sacraménta, Dómine, salutária suméntes, cleméntiam tuam humíliter exorámus: ut intercessiónem beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui, et præséntibus non destituámur subsídiis, et gáudiis perfruámur ætérnis. Per Dóminum nostrum...

Árpád-házi Szent Kinga ünnepére (július 24.)

"Árpád-házi Szent Kinga (avagy Kunigunda) magyar szent, IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán(ta) nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje. IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született 1224. március 5-én. Tizenöt évesen feleségül ment a Piast házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett, ahol 10 hónapos betegség után 1292. július 24-én szenderült el az Úrban." (forrás: Wikipédia)

Tekintve, hogy Kingát VIII. Sándor avatta boldoggá 1690-ben, és II. János Pál 1999-ben szentté, a középkori esztergomi hagyományban még nem volt ismeretes liturgikus tisztelete. Az ún. Tridenti Misszalé-ban azonban már szerepelt Magyarország külön miséi között (saját collectával). Az alábbiakban ezt közlöm:

Cunegundae, Virginis et Reginae (die 24 iulii)

Introitus

Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem: proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiae præ consórtibus tuis. Ps. Eructávit cor meum verbum bonum: dico ego ópera mea Regi. Glória Patri. Euouae.

Collecta

Deus, qui beátam Cunegúndam dulcédinis tuæ benedictiónibus prævenísti, ac Vírginem étiam in coniúgio conservásti: præsta, quǽsumus, ut ipsa interveniénte per vitæ puritátem tibi iúgiter adhærére, et per eius vestígia gradiéntes, ad te perveníre felíciter mereámur. Per Dóminum nostrum…

Lectio Epístolæ beáti Páuli Apóstoli ad Corínthios (2,10. 17-18; 11,1-2)

Fratres: Qui gloriátur, in Dómino gloriétur. Non enim qui seípsum comméndat, ille probátus est; sed quem Deus comméndat. Útinam sustinerétis módicum quid insipiéntiæ meæ, sed et supportáte me: ǽmulor enim vos Dei æmulatióne. Despóndi enim vos uni viro vírginem castam exhibére Christo.

Graduale

Spécie tua et pulchritúdine tua inténde, próspere procéde et regna. V. Propter veritátem et mansuetúdinem et iustítiam: et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.

Alleluia

Allelúia. V. Adducántur Regi Vírgines post eam: próximæ eius afferéntur tibi in lætítia. Allelúia.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Matthǽum (6,17-23)

In illo témpore: Dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Simile erit regnum cœlórum decem virgínibus: quæ, accipiéntes lámpades suas, exiérunt óbviam sponso et sponsæ. Quinque autem ex eis erant fátuæ, et quinque prudéntes: sed quinque fátuæ, accéptis lampádibus, non sumpsérunt óleum secum: prudéntes vero accepérunt óleum in vasis suis cum lampádibus. Horam autem faciénte sponso, dormitavérunt omnes et dormiérunt. Média autem nocte clamor factus est: Ecce, sponsus venit, exíte óbviam ei. Tunc surrexérunt omnes vírgines illæ, et ornavérunt lámpades suas. Fátuæ autem sapiéntibus dixérunt: Date nobis de óleo vestro: quia lámpades nostræ exstinguúntur. Respondérunt prudéntes, dicéntes: Ne forte non suffíciat nobis et vobis, ite pótius ad vendéntes, et émite vobis. Dum autem irent émere, venit sponsus: et quæ parátæ erant, intravérunt cum eo ad núptias, et clausa est iánua. Novíssime vero véniunt et réliquæ vírgines, dicéntes: Dómine, Dómine, aperi nobis. At ille respóndens, ait: Amen, dico vobis, néscio vos. Vigiláte ítaque, quia nescítis diem, neque horam.

Offertorium

Fíliæ regum in honóre tuo, ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto, circúmdata varietáte.

Secreta

Accépta tibi sit, Dómine, sacrátæ plebis oblátio pro tuórum honóre Sanctórum: quorum se méritis, de tribulatióne percepísse cognóscit auxílium. Per Dóminum nostrum...

Communio

Quinque prudéntes vírgines accepérunt óleum in vasis suis cum lampádibus: média autem nocte clamor factus est: Ecce, sponsus venit: exíte óbviam Christo Dómino.

Postcommunio

Satiásti, Dómine, famíliam tuam munéribus sacris: eius, quǽsumus, semper interventióne nos réfove, cuius sollémnia celebrámus. Per Dóminum nostrum...