Szent István Király főünnepére (augusztus 20.)

Szent István királyunk főünnepét (augusztus 20.) valaha vigíliával és nyolcaddal ünnepelte a középkori esztergomi egyház. Ennek nem egyszerűen csak a nemzeti büszkeség volt az oka, hanem az is, hogy a latin liturgia hagyományos, történelmi változatában szokás és kiváltság volt az adott nemzet, egyházmegye, keresztelő egyház fő patrónusait kiemelt liturgikus hangsúllyal, pompával ünnepelni (melynek keretében a szent miséje és offíciuma nyolc napon át ismétlődött, hacsak nem ütközött valami nagyobb rangú ünneppel).

Ez Magyarország fő apostolának, Szent István királynak esetében Magyarországon sajnos csak addig volt szokásban, amíg 1630-ban (főleg praktikus és nem valódi elvi okok miatt) Pázmány Péter nyomására a nemzeti szinódus el nem határozta a tridenti könyvek bevezetését. Csak remélni tudjuk, hogy a MKPK - legalább első apostoli uralkodónk ünnepével kapcsolatosan - ezt a tiszteletreméltó szokást újra életbe lépteti, illetve legalább a római rítus különleges formája számára kieszközli az Apostoli Szentszéktől (a jelenlegi helyzetben ehhez minden bizonnyal elegendő lenne egy püspökök által aláírt kérelem az illetékes hivatalhoz).

A fönt már említett poszt-tridentinumi folyamatnak "estek áldozatul" a nagy magyar szentek másodlagos (főleg translátiós) ünnepei is. Történetesen Szent István király második ünnepe, a szent jobb ereklye megtalálása (május 30.) megtalálható az ún. tridenti misszálé magyar propriumában a "Magyarország külön miséi" címszó alatt. Ezt majd később posztolom, mikor aktuálissá válik (tervbe van véve, hogy lassacskán egy megközelítőleg teljes magyar mise-propriumot közlök itt, ezeken az oldalakon). Ezt elsősorban a Missale Notatum Strigoniense (ante 1341) kéziratos forrás facsimile kiadása (kiad. Szendrei Janka, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest 1982; Musicalia Danubiana I) és a nyomtatott Missale Strigoniense 1484 kritikai kiadása teszik lehetővé (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI).

Megjegyzés: a vigílián megemlékezés vehető Eudes Szt. Jánosról (mint a tridenti misszáléban), in die (augusztus 20-án) a MNStr megemlékezést közöl Szent Germánusz püspökről (bár az ordinárius könyv megjegyzi: "non plures orationes"), majd a nyolcadnapon (augusztus 27-én), mikor az ünnepnapi liturgia egy az egyben ismétlődött, a nyomtatott 1484-es misszálé megemlékezik Szt. Rúfuszról, míg a tridenti misszálé Kalazanci Szt. Józsefről.


Vigilia Sancti Stephani Regis et Confessoris (die 19 augusti)

Officium (Introitus)

Iustus non conturbábitur, quia Dóminus firmat manum eius tota die: miserétur et cómmodat, et semen eius in benedictióne erit, in ætérnum conservábitur. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Da, quǽsumus, omnípotens Deus, ut Beáti Stéphani regis et confessóris tui, quam prævénimus veneránda sollémnitas, et devotiónem nobis augeat et salútem. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapientiæ (Ecclesiasticus 39,6-14)

Iustus cor suum tradet ad vigilándum dilúculo ad Dóminum, qui fecit illum, et in conspéctu Altíssimi deprecábitur. Apériet os suum in oratióne, et pro delíctis suis deprecábitur. Si enim Dóminus magnus volúerit, spiritu intelligéntiæ replébit illum: et ipse tamquam imbres mittet elóquia sapiéntiæ suæ, et in oratióne confitébitur Dómino: ipse díriget consílium eius et disciplínam, et in abscónditis suis consiliábitur. Ipse palam fáciet disciplínam doctrínæ suæ, et in lege testaménti Dómini gloriábitur. Conlaudábunt multi sapiéntiam eius, et usque in sǽculum non delébitur. Non recédet memória eius, et nomen eius requirétur a generatióne in generatiónem. Sapiéntiam eius enarrábunt gentes, et laudem eius enuntiábit ecclésia.

Graduale

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium. V. Lex Dei eius in corde ipsíus, et non supplantabúntur gressus eius.

Sequentia sancti Evangelii secundum Lucam (11,33-36)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis: Nemo accéndit lucérnam et in abscóndito ponit neque sub módio, sed supra candelábrum, ut qui ingrediúntur lumen vídeant. Lucérna córporis tui est óculus tuus. Si óculus tuus fúerit simplex, totum corpus tuum lúcidum erit. Si autem nequam fúerit, étiam corpus tuum tenebrósum erit. Vide ergo, ne lumen quod in te est ténebræ sint. Si ergo corpus tuum totum lúcidum fúerit, non habens alíquam partem tenebrárum, erit lúcidum totum, et sicut lucérna fúlgoris illuminábit te.

Offertorium

In virtúte tua, Dómine, lætábitur iustus, et super salutáre tuum exultábit veheménter desidérium ánimæ eius tribuísti ei.

Secreta

Grata tibi sint, Dómine, múnera, quibus Beáti Stéphani, regis et confessóris semper veniéntem prævénimus festivitátem. Per Dóminum nostrum...

Communio

Magna est glória eius in salutári tuo: glóriam et magnum decórem impónes super eum, Dómine.

Complenda (Postcommunio)

Sanctificáti, Dómine, salutári mystério, quǽsumus, ut pro nobis Stéphani, regis et confessóris tui non desit orátio, cuius nos donásti votis præveníre sollémnia. Per Dóminum nostrum...


In die Sancti Stephani Regis et Confessoris (die 20 augusti), cum octava

Oratio ad Processionem

Concéde nobis, omnípotens Deus, per intervéntum Beáti Stéphani gloriosíssimi Pannoniórum regis, pacífice mundi cursus perágere, qui divinítus inspirátus subiéctos sibi pópulos tuæ maiestáti méruit subiícere. Per Christum Dóminum nostrum. Amen.

Officium (Introitus)

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

(Esztergomi források:) Deus, qui Beátum Stéphanum, regem nostrum et confessórem tuum terréni impérii glória et honóre coronásti, et sanctórum tuórum societáte sublimásti: prǽsta, quǽsumus, ut quem Pannónia hábuit divínæ religiónis doctórem in terris, eum modo Ecclésia tua mereátur habére defensórem in cælis. Per Dóminum nostrum...

(Tridenti Missale:) Concéde, quaesumus, Ecclésiae tuae, omnípotens Deus: ut beátum Stéphanum, Confessórem tuum, quem regnántem in terris propagatórem hábuit, propugnatórem habére mereátur gloriósum in caelis. Per Dóminum nostrum...

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

(MNStr:) Allelúia. V. Sancte rex Stéphane, succúrre nobis tuis devótis fámulis, qui de tua semper sollemnitáte gaudémus. Allelúia.

(Missale 1484:) Allelúia. V. Beátus rex Stéphanus, qui fulgens ut sol in cælo, ampléctens immortaliátem, gaudet in ætérnum in pa­ra­dí­so. Allelúia.

Prosa (Sequentia)

Corde, voce, mente pura
solvens Deo laudis iura
idolórum spreta cura
lætáre, Pannónia.

De supérnis illustráta,
verbo vitæ satiáta
crucis Christi iam fert grata
libens testimónia.

Ergo, per quem tibi datur
salus, cælum reserátur,
via vitæ demonstrátur
et iter iustítiæ.

Hunc extóllas digna laude,
huius festum colens gaude,
et gaudénti iam appláude
cántico lætítiæ.

Hic est Geisæ ducis natus,
visióne præsignátus,
ante ortum est vocátus
Stéphanus a Stéphano.

Credit pater et mirátur,
parit mater et lætátur,
infans crescens exaltátur,
ut cedrus in Líbano.

Nam, ut puer adolévit,
mox virtútum donis crevit,
cælos amans ima sprevit
hærens Dei Fílio.

Huius carnis tecta velo
mens inténta semper cælo
ardet tota Dei zelo,
instat evangélio.

Per hunc Christus prædicátur,
turba credens baptizátur,
fides Christi dilatátur,
in tota Pannónia.

Hic ad instar Salomónis
struit templa, ditat donis,
ornat gemmis et corónis
cruces et altária.

Ad docéndum hic prælátos,
viros ponit litterátos,
iustos, fidos et probátos
ad robur fidélium.

Hic taléntum sibi datum
Deo reddens duplicátum
ab ætérno præparátum
sibi scandit sólium.

Ubi Christo sociátus
et a Christo sublimátus
regnat semper coronátus
in supérna pátria.

Hunc devóte venerémur,
hunc ex corde deprecémur,
ut per ipsum sublevémur
ad cælórum átria. Amen.

Sequentia sancti Evangelii secundum Mattheum (25,14-23)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Homo quidam péregre proficíscens, vocávit servos suos, et trádidit illis bona sua. Et uni dedit quinque talénta, álii autem duo, álii vero unum, unicuíque secúndum própriam virtútem, et proféctus est statim. Ábiit autem qui quinque talénta accéperat, et operátus est in eis, et lucrátus est ália quinque. Simíliter qui duo accéperat, lucrátus est ália duo. Qui autem unum accéperat, ábiens fodit in terram, et abscóndit pecúniam dómini sui. Post multum vero témporis venit dóminus servórum illórum, et pósuit ratiónem cum eis. Et accédens qui quinque talénta accéperat, óbtulit ália quinque talénta, dicens: “Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, bone serve et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.” Accéssit autem et qui duo talénta accéperat, et ait: “Dómine, duo talénta tradidísti mihi, ecce ália duo lucrátus sum.” Ait illi dóminus eius: “Euge, serve bone et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam: intra in gáudium dómini tui.”

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Sacrifícium, quod tuæ, Dómine, maiestáti offérimus, benígno vultu réspice: et intercessióne Beáti Stéphani regis et confessóris tui, nos ab ómnium inimicórum insídiis defénde, et prǽmia vitæ ætérnæ concéde. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

(Complenda) Postcommunio

Tuére, quǽsumus, Dómine, famíliam tuam, et quam per doctrínam Beáti Stéphani regis et confessóris tui de ténebris ad veram lucem convertísti, eam post istíus (Missale 1484: ipsíus; Tridenti Missale: huius) témporis decursum, obláti (Tridenti Missale: percépti) sacrifícii munímine cleménter perdúcas ad regna cælórum. Per Dóminum nostrum...

Szent László király depozíciós ünnepére (július 29.)

Szent László királyunknak a középkori esztergomi liturgiában két ünnepe is volt, a főünnep (június 27.) mellett megemlékeztek még halálának pontos dátumáról is (július 29.). László szentté avatását III. Béla király kezdeményezte 100 évvel a lovagkirály halála után. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat fölülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte a pápai delegátusokat. 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László fő ünnepét ezért a szokástól eltérően azóta sem halála, "égi születésnapja" évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.

Az alábbiakban közlöm az esztergomi rítusban használatos július 29-re rendelt miseszöveget (amely a collectát kivéve ugyanaz, mint a főünnepen) a Missale Strigoniense 1484 alapján (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI, 433. old.)

In Depositione sancti Ladislai, Regis et Confessoris (die 29 iulii)

Officium

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui Beáto Ladíslao, regi et confessóri tuo post terrénae dignitátis fastígium æternitátis láuream contulísti: concéde propítius, ut, qui eius festivitátem devótis méntibus venerámur in terris, ipsi quoque in glória consociémur in cælis. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum, qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

Allelúia. V. Beátus vir, sanctus rex Ladíslaus, qui fulget ut sol in cælo, ampléctens immortalitátem, gaudet in ætérnum in pa­ra­dí­so. Allelúia.

Prosa

Novæ laudis attollámus
regem, cuius exsultámus
speciáli glória.

Dulci mellis novi favum
dulci regis Ladíslao
cánimus melódia.

Regis laudi nil discórdet,
cuius laudem non remórdet
cæléstis symphónia.

Confessórum Regem laudant,
per quem reges sibi gaudent
vitæ dari múnera.

O quam felix, quam præclára
Waradíni fulget ara
tuo claro nómine.

Quem precámur laudántes sínguli;
gemma regum totíus sǽculi
et spes salutífera.

Cuius regem sǽcula
manens sine mácula
lavit omni crímine.

Scala gentis Hungarórum,
per quam scandit ad cælórum
cathédram Pannóniae.

Fama cuius cælo tendit
et terrárum comprehéndit
quáttuor confínia.

Per hunc vigent sacraménta
et firmátur iam invénta
fídei relígio.

Ægros, curans, sanos fecit
et salútis opem iecit
virtútis offício.

Exáuditur in hac domo,
quicquid orans petit homo
per regis suffrágia.

Per quem neque gládius,
nec incúrsus hóstium
trépidat Hungária.

Hostis arte plebs arrépta
prece regis est adépta
salútis piácula.

Per quem auctor fídei
cornu stillat ólei
pósteris per sǽcula.

Per hunc gentes univérsas
Hungarórum iam convérsas
nóvimus império.

Procul ense patent per se
ferre gentes et advérsæ
nutu voluntário.

Sub obscúris sui iuris
iubar latens, sed iam patens
réserat prodígia.

Hostes cædunt, victor redit,
barbarórum Hungarórum
unus fugat mília.

Ipse suos laudatóres
pœnæ facit contentóres,
morbos curans et languóres
aufert et dæmónia.

Sed, qui suam sanctitátem
colunt, his fert sanitátem
et ad vitæ sospitátem
rex redúcit ómnia.

Regum genus triumphále,
Hungarórum salus, vale,
nunc refúlsit iubar tale
regum floris gérmine.

Regum radix Christiána,
lauda laudes fide sana,
quas exsúltans vox humána
fert in tuo nómine.

Assisténtes regis laudi,
coronátor regis, audi,
atque servos sancti regis
post hanc vitam tui gregis
transfer ad palátia.

Cuius laudi vis servíre
nos fac lætos conveníre,
fac ad Christum perveníre,
ubi confer et largíre
sempitérna gáudia.
Amen.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Matthǽum (24,42-47)

Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit. Illud autem scitóte, quóniam si sciret paterfamílias qua hora fur ventúrus esset, vigiláret útique, et non síneret pérfodi domum suam. Ídeo et vos estóte paráti: quia qua nescítis hora Fílius hóminis ventúrus est. Quis, putas, est fidélis servus, et prudens, quem constítuit dóminus suus super famíliam suam ut det illis cibum in témpore ? Beátus ille servus, quem cum vénerit dóminus eius, invénerit sic faciéntem. Amen dico vobis, quóniam super ómnia bona sua constítuet eum.

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Hóstias piæ placatiónis offérimus cleméntiæ tuæ, omnípotens Deus: ut beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui méritis et précibus placátus accípias, et cleménter dispénses. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Postcommunio

Sacraménta, Dómine, salutária suméntes, cleméntiam tuam humíliter exorámus: ut intercessiónem beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui, et præséntibus non destituámur subsídiis, et gáudiis perfruámur ætérnis. Per Dóminum nostrum...

Árpád-házi Szent Kinga ünnepére (július 24.)

"Árpád-házi Szent Kinga (avagy Kunigunda) magyar szent, IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán(ta) nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje. IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született 1224. március 5-én. Tizenöt évesen feleségül ment a Piast házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett, ahol 10 hónapos betegség után 1292. július 24-én szenderült el az Úrban." (forrás: Wikipédia)

Tekintve, hogy Kingát VIII. Sándor avatta boldoggá 1690-ben, és II. János Pál 1999-ben szentté, a középkori esztergomi hagyományban még nem volt ismeretes liturgikus tisztelete. Az ún. Tridenti Misszalé-ban azonban már szerepelt Magyarország külön miséi között (saját collectával). Az alábbiakban ezt közlöm:

Cunegundae, Virginis et Reginae (die 24 iulii)

Introitus

Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem: proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiae præ consórtibus tuis. Ps. Eructávit cor meum verbum bonum: dico ego ópera mea Regi. Glória Patri. Euouae.

Collecta

Deus, qui beátam Cunegúndam dulcédinis tuæ benedictiónibus prævenísti, ac Vírginem étiam in coniúgio conservásti: præsta, quǽsumus, ut ipsa interveniénte per vitæ puritátem tibi iúgiter adhærére, et per eius vestígia gradiéntes, ad te perveníre felíciter mereámur. Per Dóminum nostrum…

Lectio Epístolæ beáti Páuli Apóstoli ad Corínthios (2,10. 17-18; 11,1-2)

Fratres: Qui gloriátur, in Dómino gloriétur. Non enim qui seípsum comméndat, ille probátus est; sed quem Deus comméndat. Útinam sustinerétis módicum quid insipiéntiæ meæ, sed et supportáte me: ǽmulor enim vos Dei æmulatióne. Despóndi enim vos uni viro vírginem castam exhibére Christo.

Graduale

Spécie tua et pulchritúdine tua inténde, próspere procéde et regna. V. Propter veritátem et mansuetúdinem et iustítiam: et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.

Alleluia

Allelúia. V. Adducántur Regi Vírgines post eam: próximæ eius afferéntur tibi in lætítia. Allelúia.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Matthǽum (6,17-23)

In illo témpore: Dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Simile erit regnum cœlórum decem virgínibus: quæ, accipiéntes lámpades suas, exiérunt óbviam sponso et sponsæ. Quinque autem ex eis erant fátuæ, et quinque prudéntes: sed quinque fátuæ, accéptis lampádibus, non sumpsérunt óleum secum: prudéntes vero accepérunt óleum in vasis suis cum lampádibus. Horam autem faciénte sponso, dormitavérunt omnes et dormiérunt. Média autem nocte clamor factus est: Ecce, sponsus venit, exíte óbviam ei. Tunc surrexérunt omnes vírgines illæ, et ornavérunt lámpades suas. Fátuæ autem sapiéntibus dixérunt: Date nobis de óleo vestro: quia lámpades nostræ exstinguúntur. Respondérunt prudéntes, dicéntes: Ne forte non suffíciat nobis et vobis, ite pótius ad vendéntes, et émite vobis. Dum autem irent émere, venit sponsus: et quæ parátæ erant, intravérunt cum eo ad núptias, et clausa est iánua. Novíssime vero véniunt et réliquæ vírgines, dicéntes: Dómine, Dómine, aperi nobis. At ille respóndens, ait: Amen, dico vobis, néscio vos. Vigiláte ítaque, quia nescítis diem, neque horam.

Offertorium

Fíliæ regum in honóre tuo, ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto, circúmdata varietáte.

Secreta

Accépta tibi sit, Dómine, sacrátæ plebis oblátio pro tuórum honóre Sanctórum: quorum se méritis, de tribulatióne percepísse cognóscit auxílium. Per Dóminum nostrum...

Communio

Quinque prudéntes vírgines accepérunt óleum in vasis suis cum lampádibus: média autem nocte clamor factus est: Ecce, sponsus venit: exíte óbviam Christo Dómino.

Postcommunio

Satiásti, Dómine, famíliam tuam munéribus sacris: eius, quǽsumus, semper interventióne nos réfove, cuius sollémnia celebrámus. Per Dóminum nostrum...

Zoborhegyi Szent András és Benedek ünnepére (július 17.)

"András és Benedek, mester és tanítvány. Nem magyarok, de régi hazánk földjét szentelték meg. Legendájukat rendtársuk, Boldog Mór későbbi pécsi püspök írta meg (1070-ben).

A lengyel Zoerárd, magyarosan Szórád hallotta első szent királyunk hírét, hazánkba jött, és András néven a Zobor-hegyi bencés monostorba lépett. A szkalkai barlangban, Trencsén közelében, a Vág folyó meredek partján remeteéletet élt. Legendája szerint a Zobor-hegyen vette át apátja kezéből azt a 40 szem pálmadiót, amely a nagyböjt alatt egyetlen tápláléka volt: egy nap egy szem. Keményen vezekelt, erdőirtással foglalkozott. Néha annyira elfáradt, hogy elájult. Egy alkalommal az Úr angyala tette szekérre, és vitte vissza barlangjába. Elhagyatottan halt meg, szerzetestársai ráakadva, a nyitrai, Szent Emmerám tiszteletére szentelt székesegyházban temették el.

Barlangját tanítványa, Benedek örökölte, aki nyilván szlovák eredetű volt. A kapott gazdag alamizsnákat mindig a szegények között osztotta szét. Egyszer kóbor rablók támadták meg. Pénzt kerestek, de nem találtak nála. Haragjukban megölték, és a barlang alatt rohanó Vágba vetették (1012?). A szent remetét hiába keresték. A jámbor hagyomány szerint egy sas vezette őket nyomra, amely állandóan egy helyen lebegett: a Vág vize fölött. Valaki leereszkedett a vízbe. Meg is találta a szent holttestét, a húsába nőtt vezeklőlánccal együtt." (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium - részlet)

Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Jóllehet András minden bizonnyal természetes halált halt és Benedeket sem kifejezetten hitéért ölték meg, a középkori esztergomi liturgia a mártírok miséjével ünnepelte őket.

Az alábbiakban közlöm az esztergomi rítusban használatos miseszöveget a Missale Strigoniense 1484 alapján (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI, 426. old.)


Andreæ et Benedicti (die 17 Iulii)

Officium

Iusti epuléntur et exsúltent in conspéctu Dei: et delecténtur in lætítia. Ps. Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci eius; et fúgiant, qui odérunt eum a fácie eius. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Sanctórum tuórum, Dómine, Benedícti atque Andréæ natalítia veneránda: quǽsumus, Ecclésia tua devóte suscípiat: et fiat magnæ glorificatiónis amóre devótior. Per Dóminum nostrum...

Lectio Epístolæ beáti Páuli Apóstoli ad Hebrǽos (11,33–39)

Fratres: Sancti per fidem vicérunt regna, operáti sunt iustítiam, adépti sunt repromissiónes, obturavérunt ora leónum, extinxérunt ímpetum ignis, effugérunt áciem gládii, convaluérunt de infirmitáte, fortes facti sunt in bello, castra vertérunt exterórum: accepérunt mulíeres de resurrectióne mórtuos suos: álii autem disténti sunt non suscipiéntes redemptiónem ut meliórem invenírent resurrectiónem. Álii vero ludíbria, et vérbera expérti, ínsuper et víncula, et cárceres: lapidáti sunt, secti sunt, tentáti sunt, in occisióne gládii mórtui sunt, circuiérunt in melótis, in péllibus caprínis, egéntes, angustiáti, afflícti: quibus dignus non erat mundus: in solitudínibus errántes, in móntibus, in spelúncis, et in cavérnis terræ. Et hi omnes testimónio fídei probáti (in Christo Iesu, Domino nostro).

Graduale

Víndica, Dómine, sánguinem sanctórum tu­ó­rum, qui effúsus est. V. Posuérunt mor­tá­lia servórum tuórum escas volatílibus cæli, carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.

Alleluia

Allelúia. V. Hæc est vera fratérnitas, quæ vicit mundi crímina: Chri­stum secúta est, ín­clita tenet regna cæléstia. Allelúia.

Prosa

O, beáta beatórum mártyrum sollémnia.
O, devóte recolénda victórum certámina.

Di­gni dignis fulgent signis, et florent virtútibus.
Illos semper condecénter venerémur láu­dibus.

Ut devóto corde toto adhæsérunt Dómino.
Et invícti sunt addícti atróci mar­­týrio.

Carceráti, trucidáti tormentórum génera.
Igne læsi, ferro cæsi pertulérunt plúrima.

Cum sint torti, cedunt morti carnis per intéritum,
ut elécti, sunt adépti be­a­tó­rum prǽmia.

Per contémptum mundanórum et per bella fórtia,
meruérunt an­ge­ló­rum victóres consórtia.

Ergo facti cohærédes Christo in cæléstibus.
Apud ipsum vo­ta nostra promovéte précibus.

Ut post huius finem vitæ et post transitória.
In per­én­ni mereámur exsultári glória.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Lucam (6,17-23)

In illo témpore: Descéndens Iesus de monte: stetit in loco campéstri, et turba discipulórum eius, et multitúdo copiósa plebis ab omni Iudǽa, et Ierúsalem, et marítima, et Tyri, et Sidónis, qui vénerant ut audírent eum, et sanaréntur a languóribus suis. Et qui vexabántur a spirítibus immúndis, curabántur. Et omnis turba quærébat eum tángere: quia virtus de illo exíbat, et sanábat omnes. Et ipse elevátis óculis in discípulis suis, dicébat: Beáti páuperes, quia vestrum est regnum Dei. Beáti, qui nunc esurítis, quia saturabímini. Beáti, qui nunc fletis, quia ridébitis. Beáti, éritis cum vos óderint hómines, et cum separáverint vos, et exprobráverint, et eiícerint nomen vestrum tamquam malum propter Fílium hóminis. Gaudéte in illa die, et exsultáte: ecce enim merces vestra multa est in cælo.

Offertorium

Ánima nostra, sicut passer, erépta est de láqueo venántium: láqueus contrítus est, et nos liberáti sumus.

Secreta

Hæc hóstia, quǽsumus, Dómine, emúndet nostra delícta: et, intercedéntibus sanctis tuis, Benedícto atque Andréa: subditórum tibi córpora mentésque sanctíficet. Per Dóminum nostrum...

Communio

Dico autem vobis, amícis meis, ne terreámini ab his, qui vos persequúntur.

Postcommunio

Prótege, Dómine, plebem tuam: et, quam mártyrum tuórum, Benedícti et Andréæ assídua festivitáte facis esse devótam: tibi semper plácitam fíeri précibus concéde sanctórum. Per Dóminum nostrum...

A modern liturgikus fordítások tréfás jellemzése

Bevallom, az ötlet nem tőlem származik, hanem egy kiváló brit paptól, Sean Finnegan atyától, aki az általam rendszeresen olvasott blogján korábban közzétett egy nagyon szellemes, jellemzően fanyar brit humorral átitatott bejegyzést a modern liturgikus fordítások lapos mivoltáról. (lásd: itt)

Nos, én is megpróbálkoztam valami hasonlóval, Berzsenyi Dániel "A Magyarokhoz" című versét fölhasználva ehhez a kísérlethez, illusztrálandó, hogy manapság milyen eredménnyel nyúlnak bele szentírási és liturgikus szövegekbe, hogy azokat a modern ember ízléséhez igazítsák vagy agyonmagyarázzák. Sajnos, közel sem lett olyan szellemes, mint Finnegan atya szösszenete, de azért talán érzékelteti azt a fölháborodást, amit akkor éreztem, amikor pl. a Miatyánkot és a Hiszekegyet átírták.

Tehát az eredeti Berzsenyi szerzemény:

"Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja."

(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II., 1807)

Ez ma túl archaikus, bonyolult lenne az önjelölt liturgászok számára. Magyarán (szerintük) ennek ma valahogy így kellene hangoznia:

"Honfitársaim! Szomorú és zűrös időket élünk!
Elterjedt a gonosz bosszúállás szelleme,
és a föld népeit ez véres háborúkra indítja.

Napóleon gyorsan elfoglalta Poroszországot,
harcok folynak a balti régióban és az Adriai tenger partján,
de baj van az amerikai kontinensen és a Balkánon is."

Hirtelen költészetből híradós jelentés lett. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!

Magyar nyelvű TV riport a római FSSP plébánia működéséről

http://www.h2onews.org/_page_videoview.php?id_news=1616&lang=hu#

Térdeplő hívek nyelvre áldoztatása: "Nincs akadálya"

Részlet abból az interjúból, melyet Cardinal Antonio Cañizares Llovera, Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa adott az olasz 30 Giorni lapnak:

30 Giorni: Egy Spanyolországban adott interjúban Ön dicsérte a pápa elhatározását, hogy az általa ünnepelt liturgiák alkalmával csak térdeplőknek és nyelvre áldoztat. Várhatók ebben a tekintetben változások az Egyház általános fegyelmében?

Card. Cañizares: Ismert tény, hogy az Egyház jelenlegi általános fegyelme megköveteli, hogy szabályszerűen (normatíve) az Oltáriszentséget a hívek nyelvére osszák ki. Ugyanakkor létezik egy engedmény (indultum), amely adott püspökkarok kérelmére megengedi, hogy a hívek kézbe is áldozhassanak. Ezt érdemes az eszünkbe vésni. A pápa azonban, hogy világosan rámutasson arra a köteles tiszteletre, amellyel Krisztus Testéhez közelednünk kell, úgy kívánta, hogy mindazok, akik az ő kezéből veszik magukhoz az Oltáriszentséget, ezt térdelve és a nyelvükre tegyék. Ez számomra szép és tanulságos kezdeményezésnek tűnik Róma püspökének részéről. A jelenleg érvényben lévő előírások nem követelik meg senkitől sem, hogy ugyanígy cselekedjék, de ezt meg sem akadályozzák.




















(Forrás: www.newliturgicalmovement.org, 2009. március 10.)