A cisztercita rítus visszatért!

Az "Ecclesia Dei" Pápai Bizottság 2008. november 21-én közölte Főtisztelendő Josef Vollberg O.C.S.O. apáttal, a németországi Aachen egyházmegyéjében található trappista Mariawald kolostor apátjával, hogy a Szentatya megadta számukra az engedélyt (kiváltságot) az obszerváns cisztercita (trappista) liturgiához való visszatérésre (annak 1963/64-es állapota szerint).

Főtisztelendő Josef Vollberg apát úr személyesen adta át a Szentatyának a szerzetesek arra irányuló kérelmét, hogy a Monte Cistello-i (Róma, 1964) cisztercita "úzust" újra liturgikus használatba vehessék.

Az "Ecclesia Dei" újabb hivatalos állásfoglalása

Ezúttal az "Ecclesia Dei" Bizottság azzal a kérdéssel kapcsolatban adott ki hivatalos állásfoglalást, hogy a római rítus különleges formáját követő közösségek mit tegyenek akkor, ha egy kiemelkedő jelentőségű ill. parancsolt ünnepet az illetékes püspöki konferencia az eredeti napról áthelyezett pl. a rá következő vasárnapra. Ilyen konfliktus a hagyományos római naptár és a Novus Ordóhoz kötődő liturgikus gyakorlat között több ünnep alkalmával is előfordul: pl. Vízkereszt, Mennybemenetel és Úrnapja.

A kérdés tisztázása már régen időszerű volt, itt Magyarországon is adódott ebből konfliktus. A Szentszék illetékes szerve most tisztázta a helyzetet. A hagyományos rítushoz szervesen hozzátartozik a hagyományos naptár használata is, ezért minden közösségnek saját hatáskörben joga van eldönteni, hogy az adott jeles ünnepet mikor üli meg. Teheti ezt az 1962-es Misekönyv által előírt napon (bár ekkor értelemszerűen nincs szó lelkiismereti kötelezettségről a misehallgatásra), vagy követheti a helyi püspöki konferencia által meghatározott gyakorlatot.

Íme a hivatalos szöveg magyar fordítása:

1. Az 1962-es liturgikus könyvek törvényes használatával együtt jár az ezen könyvekhez elválaszthatatlanul hozzátartozó naptár használata is.

2. Bár az Egyházjogi Törvénykönyv 1246 §2 kánonja szerint a püspöki konferenciák egyes parancsolt ünnepeket törvényesen áthelyezhetnek más napokra a Szentszék jóváhagyásával, az is törvényes megoldás, ha ezen ünnepek miséjét és offíciumát az 1962-es liturgikus könyvek naptára által előírt napokon tartják meg. Ilyen esetekben azonban világosan érteni kell, hogy a püspöki konferencia törvényes döntése értelmében ezekre a napokra nem vonatkozik a kötelező miselátogatás.

3. Továbbá, az 1962-es Misszálé 356-361-es számú általános rendelkezéseivel összhangban helyénvaló, ha kötelező ünnepek liturgikus külsőségeit egy olyan vasárnapon tartják meg, amelyre a püspöki konferencia helyezte át, amint az már korábban is gyakorlat volt több országban.

(A hivatalos állásfoglalást Msgr. Camille Perl, az "Ecclesia Dei" Bizottság alelnöke látta el kézjegyével)

Dario Castrillon Hoyos bíborosnak, az "Ecclesia Dei" Bizottság elnökének válasza a "Summorum Pontificum"-mal kapcsolatban föltett néhány kérdésre

Dario Castrillon Hoyos bíborosnak, az "Ecclesia Dei" Bizottság elnökének válasza a "Summorum Pontificum" motu proprióval kapcsolatban föltett néhány kérdésre (általam kiemelt és fordított részletek):

A "Summorum Pontificum" motu proprio kibocsátásával az 1962-es Misekönyv használatára vonatkozó korábbi szabályok, melyeket a "Quattuor abhinc annos" és utána II. János Pál "Ecclesia Dei adflicta" motu propriója tartalmazott, érvényüket vesztették. Valójában ezt a "Summorum Pontificum" maga is kifejezetten megemlíti az 1. cikkelyben...

Fontos tudni, hogy a Szentatya (II. János Pál) akarata szerint már 1986. december 12-én megalakult egy "ad hoc" bizottság bíborosokból (Paul Augustin Mayer, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, Agostino Casaroli, Bernardin Gantin, Joseph Ratzinger, William W. Baum, Edouard Gagnon, Alfons Stickler, Antonio Innocenti), melynek az volt a feladata, hogy megvizsgálja, milyen lépések szükségesek a "Quattuor abhinc annos" pápai engedély (indultum az 1962-es Misekönyv használatára, Prot. N. 686/84, 1984. október 3.) elégtelenségének föloldására.

A következőket állapították meg:

Az indultum már önmagában azt a benyomást keltette, hogy egyrészt a latin mise, az ún. "tridenti mise" valami alábbvaló, másodrangú dolog, amit az illetékes püspökök csak egyfajta türelmes szánalomból engedélyeztek, másrészről a szigorú föltételek miatt úgy tűnt, mintha a Szentszék maga is ezen az állásponton lenne, és nem adta volna meg az engedélyt, ha ezt nem kényszerítették volna ki.

Szükség van arra, hogy a püspököknek megismételjük és világossá tegyük mi is a Szentatya valódi akarata, ami nem negatív jellegű toleranciából fakad, hanem pozitív természetű, valódi lelkipásztori megfontolásból; nem a visszaélések által ébresztett fölháborodást hivatott lecsöndesíteni, hanem az ellentéteket szándékozik föloldani.

Az indultum minden megszorítását el kell törölni, hogy a püspökökben ne alakulhasson ki az a benyomás, mintha a Szentszék valójában nem akarná ezt az engedélyt...

Fölmerült ... hogy engedélyt kell adni, legalább a nagyobb városokban, hogy ünnepnapokon minden egyes templomban legyen egy latin nyelven ünnepelt szentmise, amelyhez szabadon választható a Római Misekönyv 1962-es változata, vagy (az új) misszálé.

Ami a püspökök engedélyét (vagy tiltását) illeti a szentmise latinul mondását illetően, meg kell jegyeznünk, hogy VI. Pál szerint, önmagában véve, amikor a pap magánjelleggel mond misét, azt latinul kellene tennie, mivel a népnyelv használatára vonatkozó engedmény lelkipásztori természetű, hogy a hívek megérthessék a rítus tartalmát és teljesebben tudjanak rajta résztvenni.

Megjegyzés. Ez nem a bíboros teljes válasza, csak néhány kiemelt részlet. A teljes szöveg megtalálható olaszul ITT, angolul pedig ITT.

A benedeki liturgikus reform újabb lépései

(1) A VI. Pál féle Missale Romanum múlt héten kinyomtatott 3. mintakiadásába (editio typica), az "Ite, missa est" elbocsátás 3 alternatíváját is bevették. Ezt állítólag a 2005-ös püspöki szinódus résztvevői kérték, hogy jobban kifejeződjön a miséből fakadó "missziós lelkiség". Tényleg nem akarok cinikus lenni, de még milyen "lelkiséget" akarunk a liturgia nyakába aggatni? Mi lenne - mondjuk - ha liturgikus lelkiséggel próbálkoznánk? Esetleg az 1962-es Misszáléből már quasi kiírtott "Benedicamus Domino"-val?

"Ite ad Evangelium Domini nuntiandum" - Menjetek, és/hogy hirdessétek az evangéliumot!
"Ite in pace, glorificando vita vestra Dominum" - Menjetek békében, dicsőítvén életetekkel az Urat!
"Ite in pace" ... "alleluia, alleluia" (tempore paschali) - Menjetek békében! ... alleluja, alleluja! (húsvéti időben)

(2) Arinze bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elnöke bejelentette továbbá: a nemzeti püspöki konferenciák október végéig kaptak időt arra, hogy eldöntsék pontosan a mise mely pontján szerepeljen a pax (békecsók): az Agnus Dei előtt (mint most), vagy az ún. egyetemes könyörgések után. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen az Agnus Dei alatt a hívek egymás hátát lapogatják, ide-oda forgolódva "fraterkáznak", miközben Isten föláldozott Báránya már ott "fekszik" az oltáron. A kezek szorgos szorongatását követően pedig minden átmenet nélkül következik az "Uram, nem vagyok méltó..."

"Os suum aperuit sapientiae..." (Proverbia 31,26)

Szinte napra pontosan két évvel a pro multis formula népnyelvű fordítására vonatkozó szentszéki instrukció után Erdő Péter bíboros, érsek-prímás világosan és tiszteletreméltó határozottsággal összegezte az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció állásfoglalását. Figyelemreméltó, hogy a Vatikáni Rádió magyar adása számára adott interjúra a Rómában jelenleg is folyó 12. püspöki szinódus szolgáltatott okot.


"Ami a liturgikus fordításokat illeti, a Szentszék évekkel ezelőtt kifejezett instrukciókkal tiltotta a magyarázó fordításokat. A szentírási részeket és a liturgikus szövegeket az eredeti szöveg pontos értelmében kell lefordítani. Ezt lehet utána magyarázni. Például az átváltoztatás szavai úgy állnak a misekönyvben, minden misekánonban, ahogyan az Újszövetségben ránk maradt. A Szent Vér átváltoztatásakor azt mondjuk, hogy „értetek és sokakért kiontatik”. Az első magyar fordítás, amelyet jóváhagyott a Püspöki Kar és a Szentszék is – és több mint 15 évig használtuk –, ezt szó szerint így hozta. Ezután német hatásra a „sokakért” szó helyére a „mindenkiért” került. Teológiailag ezzel sincs probléma, hiszen Krisztus mindenkiért meghalt, de az eredeti szövegben nem ez szerepel. A liturgikus vagy biblikus fordítás nem tévesztendő össze a teológiai magyarázattal. Kivált nem a helytelen és téves magyarázatokkal, de még a helyes magyarázattal sem. Az egy másik műfaj. Fordítani azt kell, ami oda van írva. Ezért létezik a római rítusban az editio typica, vagyis a liturgikus könyvek hivatalos latin kiadása, amelyhez minden fordításnak igazodnia kell. Ennek az irányelveit a Liturgiam Authenticam instrukció néhány évvel ezelőtt egész pontosan leszögezte."

Megjegyzés: A hír és a szöveg forrása a Magyar Kurír internetes hírportál.
(http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=24114)

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció 2006. október 17-én kelt levele a pro multis formula hiteles fordításáról

A Főtisztelendő Eminenciás/Excellenciás Uraknak
A nemzeti Püspöki Konferenciák Elnökeinek

Prot. N. 467/05/L

Róma, 2006. október 17.

Eminenciás/Excellenciás Uram!

2005 júliusában az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, a Hittani Kongregációval egyetértésben, levelet intézett minden püspöki konferencia elnökéhez, kikérve véleményüket a szentmise ünneplésekor a legszentebb Vér konszekrációs formulájában szereplő pro multis kifejezés különféle népnyelvű fordításaival kapcsolatban (ld. Prot. n. 467/05/L, 2005. július 9.). A püspöki konferenciák beérkezett válaszait a két dikasztérium megvizsgálta, majd jelentést tett róluk a Szentatyának. Az ő utasítása alapján ez a Kongregáció most Eminenciádhoz /Excellenciádhoz fordul a következőket adva elő:

(1) A pro multis szavaknak megfelelő és az Egyház által áthagyományozott szöveg az a formula, amely a római rítusban latinul az első századoktól kezdve használatos. Az elmúlt közel 30 év során néhány jóváhagyott népnyelvű szöveg a „mindenkiért” („for all”, „per tutti”, stb.) vagy annak megfelelő értelmező fordítását tartalmazta.

(2) Amint azt már korábban a Hittani Kongregáció kijelentette (ld. Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei, Declaratio de sensu tribuendo adprobationi versionum formularum sacramentalium, 25 ianuarii 1974, AAS 66 [1974] 661), nem merülhet föl kétség az olyan misék érvényességével kapcsolatban, amelyeket egy kellőképpen jóváhagyott, és a „mindenkiért” kifejezésnek megfelelő formula használatával ünnepeltek, sőt a „mindenkiért” formula kétségkívül helyes értelmezését adná a szövegben kifejezett krisztusi szándéknak. A hit alapvető igazsága (dogma), hogy Krisztus a kereszten minden emberért meghalt (ld. Jn 11,52; 2 Kor 5,14-15; Tit 2,11; 1 Jn 2,2).

(3) Mindazonáltal sok érv szól a hagyományos pro multis formula pontosabb fordítása mellett
(a) A szinoptikus evangéliumok (Mt 26,28; Mk 14,24) világos utalást tesznek azon „sokakra”, akikért az Úr fölajánlja áldozatát, és ezt a kifejezést néhány biblikus tudós ki is hangsúlyozta, Izajás próféta szavaira utalva (53,11-12). Nyilvánvalóan lehetséges lett volna az evangéliumok szövegében a „mindenkiért” kifejezést használni (ld. például: Lk 12,41); ennek ellenére a megalapítás elbeszélése a „sokakért” fordulatot használja, és ezt a legtöbb modern bibliafordítás hűségesen ebben a formában adja vissza.
(b) A római rítus latin szövege mindig is a pro multis, és sohasem a pro omnibus formulát használta a kehely konszekrációjakor.
(c) A különböző keleti rítusok anaforái – akár görögül, szírül, örményül, a szláv nyelveken stb. – a latin pro multis-nak megfelelő nyelvi formát használják a saját nyelvükön.
(d) A „sokakért” a pro multis hűséges fordítása, míg a „mindenkiért” inkább egy olyan magyarázat, amely helyesen a hitoktatás körébe tartozik.
(e) A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg az ember saját akarata és közreműködése nélkül, hanem minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal.
(f) A Liturgiam authenticam instrukció értelmében arra kell törekedni, hogy a fordítások minél hűségesebben kövessék a mintakiadások latin szövegeit.

(4) Azon országok püspöki konferenciáit tehát, ahol jelenleg a „mindenkiért” formula, vagy annak valamilyen megfelelője van használatban, arra kérjük, hogy az elkövetkező egy-két évben a szükséges katekézis fölvállalásával készítsék elő híveiket a pro multis formula pontos népnyelvű fordításának (pl. „for many”, „per molti”, stb.) bevezetésére a Római Misekönyv következő fordításában, amelyet a püspökök és a Szentszék fog jóváhagyni az országukban való használatra.

Az Eminenciád/Excellenciád iránti legnagyobb megbecsülés és tisztelet kifejezése mellett,

őszintén maradok Krisztusban:

+ Francis Arinze bíboros
prefektus

Megjegyzés: Köszönet illeti Rihmer Zoltán barátomat, aki a magyar szöveget az eredetivel összehasonlította és a fordítást javította.

Megjelent az új "Miles Christi"