Ave verum corpus - a gregorián változat magyarul

Az egyik legszebb és legnépszerűbb eucharisztikus énekünk, az "Ave verum corpus" valamikor a XIII. században született, valószínűleg ferences környezetben. A strófikus szerkezetű rímes ének általában a konszekráció után, vagy szentségimádásokkor hangzott el; és ősiségéből fakadó tekintélye miatt bekerült az Éneklő Egyház római katolikus népénektárba is 159-es számmal. Itt olvasható a latin szöveg magyar nyelvű fordítása is, de tudtommal az eredeti gregorián dallamra énekelhető magyar változat még nem született. Ezt próbáltam meg orvosolni az alábbi kísérlettel (melyhez Földváry Miklós István tanár úr javaslatait is fölhasználtam).

A magyar szöveg egyetlen helyen tér el számottevően az eredeti latintól, az utolsó sor: "Fili Mariae", Mária fia a szűkös szótagszám és a rím miatt "fiú és jegyes" lett, arra a patrisztikus eredetű gondolatra utalva, hogy a megtestesült Ige szűzi, szeplőtelen Édesanyjának egyszerre fia (emberi természete szerint) és jegyese (istensége okán).

Az "Ave verum corpus" nem mellesleg gyönyörű polifón tételeket is ihletett:

(1) William Byrd (1543–1623)

 

 

(2) Marc-Antoine Charpentier (1643–1704)

 

(3) Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791)