Fölépült az ország legdrágább fészere

Noha reménykedtünk (ITT), a józan ész csődöt mondott. A létesítő ok és elv ellenében szánalmas 29,4 négyzetméteren, több mint 4,3 milliós négyzetméter áron megépítették a garázst, ahová nem vezet autóút; a kamrát, ahol nem tartanak szerszámokat; a fészert, ahol nem tárolnak tűzifát; a pajtát, ahol nem szárad dohány; a csűrt, ahol nem csépelnek gabonát; az istállót, ahol nem fejnek tehenet. De a bíboros úr - aki ugyan erősen didergett - legalább nem ázott el... Ez az épület, ha nem is az eredeti szándék szerint, azért mégis prófétai jellé lett...

Hasznos napi imádság advent idejére

Az adventi idő lehetőség arra, hogy az ember elmélyítse imaéletét, személyes istenkapcsolatát. Az Anyaszentegyház szándéka szerint (ad mentem Ecclesiae), amint az kiolvasható a liturgiából, ennek egyik fontos része, összetevője a személyes (külön-) és végítéletre való, lehetőleg mindennapos fölkészülés (Esztelen! Még ez éjjel számon kérik tőled lelkedet! - Lk 12,20). Ebben segítségünkre lehet a következő rövid fohász, mellyel egyrészt minden reggel fölindíthatjuk magunkban a jó szándékot, másrészt egész napra "anyagot" szolgáltathatunk az elmélkedésre.

Memento, tuum esse hodie:
Deum glorificare,
Iesum imitari,
beatissimam Virginem et Sanctos venerari,
Angelos invocare,
animam salvare,
corpus mortificare,
virtutes a Deo exorare,
peccata expiare,
paradisum comparare,
infernum evitare,
aeternitatem considerare,
tempus bene applicare,
proximum aedificare,
mundum formidare,
daemones impugnare,
passiones frenare,
mortem semper exspectare,
ad iudicium te praeparare.

Emlékezz, ó, keresztény lélek,
hogy a mai napon kötelességed:
Istent dicsőíteni,
Krisztust utánozni,
a Szentséges Szüzet és a szenteket tisztelni,
az angyalokat segítségül hívni,
a lelket megmenteni,
a testet megalázni,
Istentől erőt kérni,
a bűnökért engesztelni,
a mennyországot megszerezni,
a poklot elkerülni,
az örökkévalóságról elmélkedni,
az időt jól kihasználni,
a felebarátnak jó példát mutatni,
a világot megvetni,
a gonoszlelkekkel megküzdeni,
a szenvedélyeket megfékezni,
a halálra mindig készen állni,
és az ítéletre fölkészülni.

(Forrás:  "Medulla Pietatis Christianae sive Libellus Precum pro Adolescentibus Litterarum Studiosis", Joseph Schneider S.J., Köln, 1876)

Szentmise és kenyéráldás Szent Hubertus hitvalló, Liège-i püspök, a vadászok és erdészek védőszentje ünnepére (nov. 3.)

In Festo Sancti Huberti (die 3 novembris)

Missale Leodiense (Liège), 1499

Introitus

Státuit ei Dóminus testaméntum pacis, et príncipem fecit eum: ut sit illi sacerdótii dígnitas in ætérnum. (Eccli. 45,30) Misericórdias Dómini in ætérnum cantábo. (Ps. 88,2) Glória Pátri… Státuit ei…

Békeszövetséget kötött vele az Úr, és fejedelemmé tette őt, hogy nála legyen a papság méltósága mindörökké. (Sir 45,30) Az Úr irgalmasságát mindörökké éneklem. (Zsolt 88,2) Dicsőség az Atyának… Békeszövetséget…

Collecta

Deus, qui perénnem glóriam sanctíssimi confessóris tui atque pontíficis Hubérti ánimæ contulísti, tríbue, quǽsumus, nos eius apud te patrocíniis ita adiuvári, ut cum eo vitam possideámus ætérnam. Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum. Amen.

Isten, ki szent hitvallód és püspököd, Hubertus lelkét örökkévaló dicsőséggel ruháztad föl, add meg, kérünk, hogy az ő atyai oltalma nálad úgy segítsen minket, hogy vele együtt birtokolhassuk az örök életet! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Lectio

Ecce sacérdos magnus, qui in vita sua suffúlsit domum, et in diébus suis corroborávit templum. Templi étiam altitúdo ab ipso fundáta est, duplex ædificátio, et excélsi pariétes templi. In diébus ipsíus emanáverunt pútei aquárum, et quasi mare adimpléti sunt supra modum. Qui curávit gentem suam, et liberávit eam a perditióne, qui præváluit amplificáre civitátem, qui adéptus est glóriam in conversatióne gentis, et ingréssum domus et átrii amplificávit. Quasi stella matutína in médio nébulæ, et quasi luna plena, in diébus suis lucet; et quasi sol refúlgens, sic ille effúlsit in templo Dei. Quasi arcus refúlgens inter nébulas glóriæ, et quasi flos rosárum in diébus vernis, et quasi lília, quæ sunt in tránsitu aquæ, et quasi thus rédolens in diébus æstátis; quasi ignis effúlgens, et thus ardens in igne; quasi vas auri sólidum, ornátum omni lápide pretióso; quasi olíva púllulans, et cypréssus in altitúdinem se extóllens, in accipiéndo ipsum stolam glóriæ, et vestíri eum in consummatiónem virtútis. In ascénsu altáris sancti glóriam dedit sanctitátis amíctum. (Eccli. 50,1–12)

Íme, a főpap, aki életében megtámogatta Isten házát, és napjaiban megerősítette a templomot. Ő építtette a templom magasságát, a kettős épületet és a templom magas kőfalait. Az ő napjaiban bővelkedtek vízben a kutak, és mint a tenger, módfölött megteltek. Gondot viselt nemzetére, és megmentette a pusztulástól, hatalmával nagyobbította a várost. Dicsőséget nyert népe között járva-kelve, kibővítette a templom és az udvar bejáratát. Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mely világít a maga idején, mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában; mint a dicsőség felhői között ragyogó szivárvány, mint a virágzó rózsák a tavaszi napokban, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint jóillatú tömjén a nyári napokban, mint a lobogó tűz és a tűzben égő tömjén; mint a mindenféle drágakővel ékesített színarany edény, mint a viruló olajfa és a magasba törő ciprusfa. Ilyen volt ő, midőn a dicsőség köntösét magára vette és teljes díszbe öltözött; midőn a szent oltárhoz fölment, fényességet árasztott a szentség öltözetében. (Sir 50,1–12)

Graduale

Ecce sacérdos magnus, qui in diébus suis plácuit Deo. V. Non est invéntus símilis illi, qui conserváret legem Excélsi. (Eccli. 44,16.20)

Íme, a Főpap, aki élete napjaiban tetszésére volt Istennek. V. Nem akadt hozzá hasonló, ki úgy megtartotta a Fölséges törvényét. (Sir 44,16,20)

Alleluia

Allelúia, allelúia. Iurávit Dóminus, et non pænitébit eum: Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchí-sedech. Allelúia. (Ps. 109,4)

Alleluja, alleluja. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. Alleluja. (Zsolt 109,4)

Sequentia

Gratulétur chorus iste Sitque procul omne triste Ab isto collégio.   Die sanctus hodiérna Transmigrávit ad supérna Hubértus cum gáudio.   Comes erat palatínus, Cum crudélis Ebrónius Opprimébat Fránciam;   Illam prorsus deséruit, Quia ferre non pótuit Tyránni malítiam.   Ad Lambértum hic perréxit, Postquam mores intelléxit Ipsíus et mérita.   Hunc Lambértus instruébat, Hic instrúctus adimplébat Sui patris mónita.   Mundi fastum detestátur, Christi legem amplexátur Toto desidério.   Militárem rem abiécit Atque totum se subiécit Lambérti consílio.   Post hæc Romam est proféctus, In doctrínis iam provéctus Lambérti sollértia;   Apóstolos visitávit, Quibus suos mancipávit Actus et offícia.   Tunc Lambérti magnífici Mortem summo pontífici Ángelus apéruit,   Qui divíno miráculo Cum pastoráli báculo Eídem appáruit.   Mox defúncto subrogátur Et in eius collocátur Hubértus regímine.   Hic Tungrórum plebem rexit, A lupórum hanc protéxit Mordáci vorágine.   Mortem sciens adventúram Preelégit sepultúram In Petri basílica.   Dum ánimam exsufflábat Sese Deo commendábat Sacra canens cántica.   Carlománno fuit curæ Extra locum sepultúræ Hubértum exímere;   Hunc in altum sublimávit Et regáli præditávit Locum illum múnere.   O, Hubérte, gregem istum Apud verum regem Christum Pie reconcília,   Ut váleat obtinére; Et obténta possidére Sempitérna gaudia. Amen.

Örvendjen e kórus, és legyen távol minden bánat e testülettől (káptalantól)!   Mert e napon Szent Hubertus nagy örömmel a fönt valókhoz költözött.   Palotagróf volt, midőn a kegyetlen Ebroin sanyargatta Frankhont.   Elhagyta hát hazáját, mert nem bírta elviselni a zsarnok gonoszságát.   Lamberthez ment, miután annak megismerte erkölcseit és érdemeit.   Lambert oktatta őt, ő pedig általa oktatván betartotta atyjának intelmeit.   A világ dölyfét megveti, Krisztus törvényét magához öleli szíve minden vágyával.   A fegyverforgatást elvetette, és magát mindenben alávetette Lambert tanácsának.   Ezek után Rómába ment, Lambert szorgossága folytán immár a tudományban előrehaladottként.   Meglátogatta az apostolokat, akiknek fölajánlotta hivatalát és tetteit.   Akkor a Legfőbb Pásztornak egy angyal fölfedte, a nagyszerű Lambert halálát,   Aki isteni csodaként kezében pásztorbottal a pápának megjelent.   Erre az elhunyt helyére, s az ő püspöki székébe Hubertus helyeztetett.   Tongeren népét igazgatta, megvédte őket a farkasoknak ragadozó torkától.   Fölismervén halála közeledtét, kijelölte sírja helyét Szent Péter templomában.   Midőn kilehelte lelkét, magát Istennek ajánlotta szent énekeket énekelvén.   Karlmann elhatározta, hogy Hubertust kihantolja régi sírgödréből.   Az oltár magasára emelte, és ama helyet fölruházta királyi adományokkal.   Ó, Hubertus, kegyesen békítsd meg e nyájat újra Krisztussal, igaz Királyával,   Hogy megszerezhesse és megszerezvén birtokolhassa az örökkévaló örömöket! Ámen.

Evangelium (Matt. 25,14–23)

In illo témpore: dixit Iesus discípulis suis parábolam hanc: Homo quidam péregre proficíscens vocávit servos suos, et trádidit illis bona sua. Et uni dedit quinque talénta, álii autem duo, álii vero unum, unicuíque secúndum própriam virtútem, et proféctus est statim. Ábiit autem qui quinque talénta accéperat, et operátus est in eis, et lucrátus est ália quinque. Simíliter et qui duo accéperat, lucrátus est ália duo. Qui autem unum accéperat, ábiens fodit in terram, et abscóndit pecúniam dómini sui. Post multum vero témporis venit dóminus servórum illórum, et pósuit ratiónem cum eis. Et accédens qui quinque talénta accéperat, óbtulit ália quinque talénta, dicens: Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum. Ait illi dóminus eius: Euge serve bone, et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam; intra in gáudium dómini tui. Accéssit autem et qui duo talénta accéperat, et ait: Dómine, duo talénta tradidísti mihi, ecce ália duo lucrátus sum. Ait illi dóminus eius: Euge serve bone, et fidélis, quia super pauca fuísti fidélis, super multa te constítuam; intra in gáudium dómini tui.

Az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: Egy idegenbe utazó ember előhívta szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a maga tehetsége szerint; és azonnal elutazott. Elmenvén pedig, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és másik ötöt szerzett. Hasonlóképpen az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet kapott, elmenvén, a földbe ásta és elrejtette ura pénzét. Sok idő múlva pedig megjött ama szolgák ura és számadást tartott velük. És előállván az, aki öt talentumot kapott, másik öt talentumot hozott, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem rajta! Azt mondta neki az ura: Jól van, derék és hű szolgám, mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe! Előállt pedig az is, aki két talentumot kapott és így szólt: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, másik kettőt nyertem. Azt mondta neki az ura: Jól van, derék és hű szolgám, mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe!

vel alium Evangelium (Lc. 6,17–19)

In illo témpore: Descéndens Iesus de monte stetit in loco campéstri, et turba discipulórum eius, et multitúdo copiósa plebis ab omni Iudǽa, et Ierúsalem, et marítima, et Tyri, et Sidónis, qui vénerant ut audírent eum, et sanaréntur a languóribus suis. Et qui vexabántur a spirítibus immúndis, curabántur. Et omnis turba quærébat eum tángere: quia virtus de illo exíbat, et sanábat omnes.

Az időben: Lejövén velük Jézus a hegyről, megállott a mezős helyen, ő és tanítványainak serege, és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből, és a tenger mellől, és Tíruszból és Szidonból, kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből, és kiket a tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. És az egész sereg igyekezett őt illetni; mert erő ment ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso, et in nómine meo exaltábitur cornu eius. (Ps. 88,25)

Az én hűségem és irgalmasságom ővele, és az én nevemben emeltetik föl a feje. (Zsolt 88,25)

Secreta

Obláta, quǽsumus, Dómine, múnera fidélis pópuli méritis beatíssimi (patróni nostri) Hubérti reddántur accépta, ut, abiécta cogitatióne peccáti, eísdem quibus famulámur mystériis, cleménter emundári mereámur. Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum. Amen.

Kérünk, Urunk, hogy hívő néped fölajánlott adományait (pártfogónk) Szent Hubertus érdemei tegyék elfogadottá, hogy elvetvén a bűn gondolatát, e misztériumok szolgálata által kegyességedből méltónak találtassunk megtisztulni! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

 

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum. (Matt. 24,46-47)

Boldog az a szolga, kit mikor eljön az Úr, ébren talál: bizony mondom nektek, hogy minden javai fölé rendeli őt. (Mt 24,46-47)

 

Postcommunio

Mensæ cæléstis participatióne vegetáti, súpplices te rogámus, omnípotens Deus, ut sicut de beáti Hubérti perpétua glorificatióne gaudémus, ita ipsíus apud te intercessióne ab omni mereámur adversitáte deféndi. Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum. Amen.

A mennyei lakomában való részvétel által fölüdítvén, könyörögve kérünk téged, mindenható Isten, hogy amint Szent Hubertus örök megdicsőülésének örvendezünk, úgy az ő közbenjárása által méltónak találtassunk minden csapástól oltalomra lelni nálad! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

 

Kenyéráldás Szent Hubertus ünnepén

Mecheleni Rituálé (Pastorale), 1852

Rövidebb forma:

V. A mi segítségünk az Úr nevében!

R. Aki az eget és a földet alkotta.

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, az angyalok eledele, az örök élet élő kenyere, méltóztassál e kenyeret meg + áldani, amint egykor az öt árpakenyeret megáldottad a pusztában, hogy mindazok, akik ezt méltóképpen megízlelik, elnyerjék általa a test és a lélek vágyott egészségét! Ki az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Szufrágium (megemlékezés) Szent Hubertusról.

Ó, mily tiszteletreméltó vagy, jeles hitvalló, Hubertus, ki a földieket megvetetted és a menny kapuját ujjongva ostromoltad, immár győzedelmesen a mennyei dicsőségben lakozol, esedezve kérünk, hogy járj közben érettünk a mi Urunk-, Jézus Krisztusnál! Ámen.

V. Imádkozzál érettünk Szent Hubertus!

R. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire!

 

Könyörögjünk!

Isten, ki szent hitvallód és püspököd, Hubertus lelkét örökkévaló dicsőséggel ruháztad föl, add meg, kérünk, hogy az ő atyai oltalma nálad úgy segítsen minket, hogy vele együtt birtokolhassuk az örök életet! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A kenyereket megtömjénezi és meghinti szenteltvízzel.

Hosszabb forma:

V. A mi segítségünk az Úr nevében!

R. Aki az eget és a földet alkotta.

V. Mutasd meg nekünk, Urunk, a te irgalmasságodat!

R. És üdvösségedet add meg nekünk!

V. Segíts meg minket, üdvösségünk Istene!

R. És a te neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket!

V. Táplálta őket a gabona javával.

R. És a kősziklából mézzel jóllakatta őket.

V. Ettek és igen jóllaktak.

R. Kívánságukat teljesítette.

V. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet!

R. És az én kiáltásom jusson eléd!

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

Könyörögjünk!

Exorcizállak titeket, kenyerek az élő + Isten által, az igaz + Isten által, a szent + Isten által, megáldalak és megszentellek a mi Üdvözítő Urunk, Jézus Krisztus érdemei és ereje által, a szentséges Szűz és Anya, Mária érdemei által, a te hitvallód és püspököd, Hubertus és az egész mennyei udvartartás érdemei által, hogy legyetek exorcizált, meg + áldott és meg + szentelt kenyerek az ellenség minden hatalmától való szabadulásra; irtsátok ki gyökerestől az ellenséget minden csapással és ártalommal együtt, és távoztassátok messzire Istennek minden teremtményétől, ki e kenyerekből vesz és fogyaszt, ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus erejéből, ki az Atyával él és uralkodik, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

V. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet!

R. És az én kiáltásom jusson eléd!

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

Könyörögjünk!

Szentséges Urunk, mindenható Atyánk, örök Isten, az Anyaszentegyház nevében, a mi Urunk, Jézus Krisztus és az ő Anyja, a Boldogságos Szűz Mária, hitvalód és püspököd, Szent Hubertus és az egész mennyei udvartartás érdemei által hallgass meg minket, midőn exorcizmust + és könyörgést mondunk e kenyerek fölött, és terjeszd ki fölöttük bőséges áldással telt kezed, és töltsd el őket örökkévaló áldásaiddal, és áldva + áldd meg, szentelve + szenteld meg és konszekrálva + konszekráld ezeket, hogy az ellenséges lelkekkel, veszett állatokkal, fertőző járványokkal és minden ártalmas dolgokkal szemben a te erődet vegyék magukra, őáltala, ki eljövendő ítélni eleveneket és holtakat, és a világot tűzben. Ámen.

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, az angyalok eledele, az örök élet élő kenyere, ki nap mint nap leszállsz a mennyből, hogy üdvözítsd és megszenteld lelkeinket, ugyanúgy méltóztassál most leszállni e kenyerekre, álld meg és szenteld meg őket, amint egykor az öt árpakenyeret megáldottad a pusztában; szabadítsd meg általuk minden teremtményedet, legyen akár ember vagy állat, a gonoszlélek minden támadásától, minden betegségtől, minden átoktól, járványtól és csapástól; és miképpen te kegyesen megadod mindazt, amit szent nevedben híven kérünk, azonképpen ugyanazon egészen imádandó és dicsérendő szent neved által exorcizálom +, meg + áldom és meg + szentelem őket, és a te szent nevednek és kínszenvedésednek erejét kiárasztom rájuk, hogy a betegeknek visszaadják az egészséget, az elátkozottaknak a szabadulást és épséget, elűzzék teremtményeid hajlékából és minden tagjából, ami ártalmas vagy káros lehet; a te erőd által, világ Megváltója, ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A kenyereket megtömjénezi és meghinti szenteltvízzel.