péntek, augusztus 15, 2008

A szent Tetragrammot nem szabad kiejteni!!!

Csupán egy emlékeztető arra, hogy a Katolikus Egyház folytonos, egyértelmű és hivatalos tanítása szerint Isten Mózesnek kinyilatkoztatott legszentebb nevét, vagyis az ún. szent Tetragrammot (YHWH) nem szabad az emberi ajkaknak kiejteni. Éppen ideje, hogy ezt mind a teológiai fakultásokon (különösen a szentírástudományi tanszékeken), mind a szentimentális és vajmi kevés vallási vagy zenei értéket képviselő vallási popzenében tudomásul vegyék. Kiváló alternatívákat lehet találni; ilyen pl. a judaisztika szakos barátom által ajánlott "ha Shem", azaz, "a Név". Ősi zsidó hagyomány...

"A név, amely mindent magába foglal, Isten Fiának az a neve, amelyet megtestesülésében kapott: a JÉZUS név. Az isteni név emberi ajkak által kimondhatatlan, de amikor Isten Igéje felveszi emberségünket, nekünk megadja nevét és segítségül hívhatjuk: 'Jézus', 'YHWH megszabadít'." (A Katolikus Egyház Katekizmusa, # 2666)

"Az emberemlékezetet meghaladó hagyomány értelmében, amely már a fent említett Septuaginta fordításban is jelentkezik, a mindenható Isten nevét, amelyet héberül a szent tetragram, latinul pedig a Dominus 'Úr' szó fejez ki, minden népnyelvben egy ezzel egyező jelentésű szóval kell visszaadni." (Liturgiam Authenticam, # 41, c. -- Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: Instrukció a népnyelvek használatáról a Római Liturgia könyveinek kiadásaiban; 2001. március 28.)

"A pusztán filológiai megfontolásokon túl, ott van még az Egyház hagyományához való hűség: a kezdetektől fogva a szent Tetragrammot keresztény környezetben nem ejtették ki, de nem is fordították le egyetlen nyelvre sem, amelyekre a Szentírás le lett fordítva." (Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója az Amerikai Püspökök Konferenciájához, 2008. június 29.)

P.S.: A legutóbbi és legfrissebb tanítóhivatali állásfoglalást (ami történetesen elsősorban a Szentírás liturgikus használatára vonatkozik) ajánlom figyelmébe pl. a Szent István Társulat-féle Biblia fordítóinak és kiadóinak (lásd, Kiv 3, 15-16).

1 megjegyzés:

Bece írta...

Ez érdekes dolog.

Van egy olyan elmélet, miszerint a hagyományos zsidó betűsor mássalhangzóit meg lehet feleltetni magánhangzóknak.

Így:

Y = I
H = A/E
V = U/O
H = A/E

Ez pedig Jézus nevének héber/arameus magánhangzóit adja ki. A "láthatatlan Isten" így vált láthatóvá Jézusban. Az isteni Logos megtestesült.

A "kimondásról". Az arameus fordítású Ószövetség (Targúm) szövegromlása okozta állítólag ezt a kegyes hagyományt, ui. a szamaritánusok máig kiejtik a nevét (persze nem agyra főre, de gyakrabban mint a klasszikus - későtemplomi - zsidóságban), innét is rekonstruálták az eredeti ejtésmódot ("Jahveh").

Az eredeti héberben ui. ez áll, hogy "aki káromolja az Isten nevét, az írtassék ki a nép közül". Az arameus Targúm meg ezt hozza: "Aki kiejti az Isten nevét, az írtassék ki a nép közül."

Ez persze nem jelenti azt, hogy agyra-főre ki kéne ejteni, mert a Név valóban valami misztikus dolog, ami túlmutat a pusztán filológiailag szétboncolható valóságon, létbe hozza a megnevezettett a Név kimondása.

Ezért használtos valóban az ÚR (ADON) szó Istenre, ha nevén szólítjuk Őt. Jézus is ezért ÚR, mikor ezt mondják róla, elismerik valóságos és teljes istenségét.

Jézus neve azonban kimondható lett, amire meghajlik minden térd a mennyben, a földön s az alvilágban.

"Áldott legyen Jézus szentséges neve! Ámen!"