SOKAKÉRT KIONTATIK (PRO MULTIS EFFUNDETUR)

A napokban került nyilvánosságra Arinze bíborosnak, az istentiszteleti Kongregáció prefektusának ezév október 17-én keltezett levele, melyben értesíti a világ minden katolikus püspöki konferenciáját a Szentszék azon döntéséről, miszerint a miseordó konszekrációs szövegében szereplő pro multis effundetur szavakat minden egyes népnyelvű szövegben a „sokakért kiontatik” formában kell lefordítani és szentségileg alkalmazni.

Ez eredetileg a magyar szövegben így szerepelt, de később „nyugati mintára” ezt megváltoztatták. Pontosan nem emlékszem ez mikor történt, de az bizonyos, hogy ezt már a templompadban éltem át, s arra is emlékszem, hogy teljes értetlenséggel fogadtam ezt a fölfogásom szerint fölösleges és önkényes változtatást. Ezt persze más változtatások is követték, mint pl. a „Miatyánk” és a „Hiszekegy” ú.n. ökumenikus fordítása, amit már egyenesen fölháborodással vettem tudomásul.

Később, teológiai tanulmányaim során ráébredtem, hogy a pro multis (ha úgy tetszik) értelmező fordítása „mindenkiért” formában nem egyszerűen önkényes volt, hanem sajnos doktrinális szempontból meglehetősen pontatlan, ha nem kifejezetten problematikus. Távol álljon tőlem a kérkedő „hát nem megmondtam?” típusú magatartás, de már 1998 szeptemberében megfogalmaztam egy „A Novus Ordo Magyar Fordításának problémái” című írásomban (lásd: www.katolikus-traditio.hu/2-12.htm), hogy a „mindenkiért” forma nem fordítás, hanem ferdítés.

Istennek hála, a Szentszék hosszas bénult hallgatás után elhatározta, hogy végérvényesen rendezi ezt a liturgikus anomáliát. Csak remélni tudom, hogy ez az Istentiszteleti Kongregáció által 2001. március 28-án kiadott Liturgiam authenticam kezdetű instrukció szellemében fogant rendelkezés csak egyike azon intézkedéseknek, melyek szentélyeink megfakult dicsőségét hivatottak helyreállítani, s amelyek idővel a liturgikus szövegek magyar fordításának teljeskörű revízióját fogják eredményezni.

Álljon tehát most itt először a kérdésre vonatkozó megjegyzésem 1998-ból, valamint Arinze bíboros instrukciójának teljes angol nyelvű szövege. Igen tanulságos...

Szent Vér konszekrációjának kifejezése pro vobis et pro multis effundetur, értetek és sokakért kiontatik, nem pedig „értetek és mindenkiért kiontatik”.

Először is: felesleges vitába elegyedni a ma oly divatos (és defektív) teológiai érveléssel a pro universis vagy pro omnibus (mindenkiért) kifejezés mellett, hiszen a normatív latin szöveg a mérvadó, ami egyértelműen pro multis. (Roma locuta, causa finita)

Másodszor: a.) „Pro multis” található a konszekrációban, mert ez egy szentségi formula, az objektív megváltás szakramentális közlése (redemptio subjectiva), és nem csupán egy megemlékező elbeszélés (anamnézis).

b.) Ha mégis megvizsgáljuk az ún. bibliai vagy exegetikai érveket, úgy kitűnik, hogy az állításokkal ellentétben, mind az arám, mind pedig a héber nyelvben létezik külön kifejezés a „sok” és a „mindenki” fogalmaira. Mivel az Utolsó Vacsora zsidó liturgikus keretben (tehát héber nyelven) került megünneplésre, ezért csak a hébert kell tüzetesebben megvizsgálni.

mindenki (pl. Róm 5,12) - l^ekulám (gör. pas, pasa, pan) sokak (pl. Róm 5,15) - l^er^ebím (gör. polus, pollé, polu)

c.) A mindent eldöntő érv azonban az, hogy a Római Katekizmus zsinati tekintéllyel rendelkező (ex decreto concilii) tanítást ad erről:

„A hozzáadott szavak ’értetek és sokakért’ egyikét (to hyper hymón - Lk 22,20; 1 Kor 11,24) Lukács, másikát (to peri pollón - Mt 26,28) Máté evangéliumából vették, de ezeket a Katolikus Egyház Isten Szent Lelkétől vezettetve összekapcsolta. Ez azt szolgálja, hogy hirdesse az Ő (Krisztus) szenvedésének gyümölcsét és hasznát. Mert ha értékét tekintjük, meg kell vallanunk, hogy a Megváltó mindenki üdvösségéért ontotta Vérét; de ha arra a gyümölcsre tekintünk, amit az emberiség nyert belőle, könnyen belátható, hogy az nem mindenkire, hanem csak sokakra vonatkozik az emberi nemből... Amikor Krisztus azt mondta, hogy ’sokakért’, akkor azt kívánta érteni ez alatt, hogy a zsidók és pogányok közül származó választott maradékért.

Ezért hát okkal nem használta a ’mindenkiért’ kifejezést, mert e helyen egyedül a (megváltó) szenvedés gyümölcseiről van szó, és az Ő szenvedése csak a választottaknak hozta el az üdvösséget. Ez az Apostol (Szent Pál) szavainak értelme, mikor azt mondja: ’Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye’ (eis to pollón - Zsid 9,28; Iz 53,12), ugyanígy a mi Urunk szavai János evangéliumában: ’Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.’ (Jn 17,9)”

CONGREGATIO DE CULTU DIVINO
ET DISCIPLINA SACRAMENTORUM

Prot. n. 467/05/L

Rome, 17 October 2006

Your Eminence / Your Excellency,

In July 2005 this Congregation for the Divine Worship and the Discipline of the Sacraments, by agreement with the Congregation for theDoctrine of the Faith, wrote to all Presidents of Conferences of Bishops toask their considered opinion regarding the translation into the various vernaculars of the expression pro multis in the formula for the consecration of the Precious Blood during the celebration of Holy Mass (ref. Prot. n. 467/05/L of 9 July 2005).

The replies received from the Bishops’ Conferences were studied by the two Congregations and a report was made to the Holy Father. At his direction, this Congregation now writes to Your Eminence / Your Excellency in the following terms:

1. A text corresponding to the words pro multis, handed down by the Church, constitutes the formula that has been in use in the Roman Rite in Latin from the earliest centuries. In the past 30 years or so, some approved vernacular texts have carried the interpretive translation “for all”, “per tutti”, or equivalents.

2. There is no doubt whatsoever regarding the validity of Masses celebrated with the use of a duly approved formula containing a formula equivalent to “for all”, as the Congregation for the Doctrine of the Faith has already declared (cf. Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei, Declaratio de sensu tribuendo adprobationi versionum formularum sacramentalium, 25 Ianuarii 1974, AAS 66 [1974], 661). Indeed, the formula “for all” would undoubtedly correspond to a correct interpretation of the Lord’s intention expressed in the text. It is a dogma of faith that Christ died on the Cross for all men and women (cf. John 11:52; 2 Corinthians 5,14-15; Titus 2,11; 1 John 2,2).

3. There are, however, many arguments in favour of a more precise rendering of the traditional formula pro multis:

a. The Synoptic Gospels (Mt 26,28; Mk 14,24) make specific reference to “many” (Greek word transliterated as polloin) for whom the Lord is offering the Sacrifice, and this wording has been emphasized by some biblical scholars in connection with the words of the prophet Isaiah (53, 11-12). It would have been entirely possible in the Gospel texts to have said “for all” (for example, cf. Luke 12,41); instead, the formula given in the institution narrative is “for many”, and the words have been faithfully translated thus in most modern biblical versions.

b. The Roman Rite in Latin has always said pro multis and never pro omnibus in the consecration of the chalice.

c. The anaphoras of the various Oriental Rites, whether in Greek, Syriac, Armenian, the Slavic languages, etc., contain the verbal equivalent of the Latin pro multis in their respective languages.

d. “For many” is a faithful translation of pro multis, whereas “for all” is rather an explanation of the sort that belongs properly to catechesis.

e. The expression “for many”, while remaining open to the inclusion of each human person, is reflective also of the fact that this salvation is not brought about in some mechanistic way, without one’s willing or participation; rather, the believer is invited to accept in faith the gift that is being offered and to receive the supernatural life that is given to those who participate in this mystery, living it out in their lives as well so as to be numbered among the “many” to whom the text refers.

f. In line with the Instruction Liturgiam authenticam, effort should be made to be more faithful to the Latin texts in the typical editions.

4. The Bishops’ Conferences of those countries where the formula “for all” or its equivalent is currently in use are therefore requested to undertake the necessary catechesis of the faithful on this matter in the next one or two years to prepare them for the introduction of a precise vernacular translation of the formula pro multis (e.g, “for many”, “per molti”, etc.) in the next translation of the Roman Missal that the Bishops and the Holy See will approve for use in their country.

With the expression of my high esteem and respect, I remain, Your Eminence/Your Excellency,

Devotedly Yours in Christ,

Francis Card. Arinze
Prefect