Mindnyájan testvérek

Nos, igen. A testvériség. Erről Joseph Ratzinger (alias XVI. Benedek pápa) már 1967-ben (!) beszélt (mit beszélt! prófétált!) az apostoli hitvallásról tartott előadásaiban. Beszédeinek teljes anyaga "Bevezetés a keresztény hit világába" címmel magyarul is megjelent Márton Áron gyulafehérvári püspök (!) fordításában. Ez itt most az enyém.

Az Újszövetség szeretetüzenetének tekintetében ma egyre inkább egy olyan tendencia kerül előtérbe, amely teljesen föl akarja oldani a keresztény kultuszt a testvéri szeretetben, az "emberi testvériségben", és már nem teszi lehetővé Isten közvetlen szeretetét vagy Isten imádatát: csak a vízszintest fogadja el, miközben a függőlegest, az Istennel való közvetlen kapcsolatot megtagadja. Az elmondottak alapján nem nehéz belátni, hogy ez a felfogás, amely első pillantásra annyira szimpatikusnak tűnik, nemcsak a kereszténységet, de az igazi emberséget is kiüresíti. Az önelégült testvéri szeretet csak az önérvényesítés szélsőséges egoizmusává válna. Elutasítja végső nyitottságát, higgadtságát és önzetlenségét, ha egyszersmind nem fogadja el e szeretet megváltásának szükségességét azáltal, aki egyedül szeretett igazán. És minden jóindulata ellenére végső soron igazságtalanságot követ el a másikkal és önmagával szemben, mert az ember nemcsak a kölcsönös emberi testvériségben teljesedik ki, hanem elsősorban annak az önzetlen szeretetnek az összetartozásában, amelyet maga az Isten dicsőít. Az egyszerű imádat "céltalansága" az emberi létezés legnagyszerűbb lehetősége, és annak egyetlen valódi és végérvényes felszabadulása.

(Einführung in das Christentum, Kösel-Vorlag, 242.)