péntek, november 10, 2017

Javaslat az újszövetségi kantikumok fordítására


Úgy tűnik, elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a Liturgiam Authenticam kezdetű instrukció szellemében a zsolozsma pontos és igényes hivatalos fordítását adjuk a klérus és a hívek kezébe. A Liturgia Horarum új kiadása ugyanis változatlanul tartalmazza az 1991-es, erőltetett, lehangolóan közönséges és énekelhetetlen szöveget.

A Magnum Principium megjelenése óta egyébként is más szelek kezdtek fújni Rómában (Németországról nem is beszélve!). Így már az is óriási eredmény lenne, ha a népzsolozsmai gyakorlatban használt fordításokat képesek lennénk korrigálni (ott ahol szükségesnek, tanácsosnak látszik). A fordítóknak egyébként maximális tisztelet jár azért, hogy az összes magyar fordítás közül képesek voltak a legigényesebbet megszülni, és persze el kell ismerni, hogy nem szerencsés ezeket a szövegeket 20-30 évenként újrafordítani. Ugyanakkor manapság az akkori viszonyokhoz képest szabadabban és rengeteg filológiai élménnyel, eredménnyel gazdagabban tudjuk ezeket a szövegeket "kézbe venni".

Ez a bejegyzés kísérlet arra, hogy az újszövetségi kantikumok példáján keresztül bemutassa, hogyan lehet egy magyar bibliás hagyományoknak (Káldi és Károli!), a liturgikus fordítás szabályainak és az eredeti Vulgata szöveg mércéjének jobban megfelelő szöveget előállítani. Ismétlem: nem hibátlan és megváltoztathatatlan etalonról, hanem egy kísérletről van szó. Ennek igazi megértéséhez természetesen tanácsos lenne az eredeti görög és latin szövegek, a Károli és Káldi fordítások, valamint a népzsolozsmás forma egyfajta szinopszisa.



Benedictus (Lc 1,68-79)

Áldott az Úr, Izráelnek Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
És fölemelte nékünk az üdvösség szarvát, *
Dávidnak, az ő szolgájának házában.
Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, *
kik eleitől fogva voltak.
Hogy szabadulást ad a mi ellenségeinktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket.
Hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, *
és megemlékezzék az ő szent szövetségéről.
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, *
hogy megadja nékünk.
Hogy megszabadulván ellenségeink kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk néki.
Szentségben és igazságban az ő színe előtt, *
életünknek minden napján.
És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának hívattatol, *
mert az Úr orcája előtt jársz előkészíteni az ő útjait.
Hogy az üdvösség ismeretét adjad az ő népének, *
az ő bűneiknek bocsánatára.
A mi Istenünknek mélységes irgalmassága által, *
mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó:
Hogy megvilágosítsa azokat,
kik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, *
hogy a mi lábainkat a békesség útjára igazítsa.

Magnificat (Lc 1,46-55)

Magasztalja *
az én lelkem az Urat.
És örvendezik az én lelkem *
az én üdvözítő Istenemben.
Mert tekintetre méltatta
az ő szolgálójának alázatosságát, *
íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem
minden nemzetségek.
Mert nagy dolgokat cselekedett nekem, aki hatalmas, *
és szent az ő neve.
És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre, *
azokon, akik őt félik.
Hatalmasságot cselekedett az ő karjával, *
szétszórta az ő szívük gondolatában kevélyeket.
Levette a hatalmasokat a trónjukról, *
és fölmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket betöltötte javakkal, *
és a gazdagokat üresen elbocsátotta.
Fölvette Izráelt, az ő szolgáját, *
megemlékezvén az ő irgalmasságáról.
Miképpen szólott vala atyáinknak, *
Ábrahámnak és az ő ivadékának mindörökké.

Nunc dimittis (Lc 2,29-32)

Most bocsátod el szolgádat, Uram, *
a te igéd szerint békességben.
Mert látták szemeim *
a te üdvösségedet.
Akit szerzettél *
minden népek színe előtt,
világosságul a nemzetek megvilágosítására, *
és dicsőségére népednek, Izráelnek.

1 megjegyzés:

Anna írta...

Ezek nagyon szépen és veretesen hangzanak! Bizonyára jól énekelhetőek is!
Én a magam részéről nagyon szeretem a P. Farkasfalvy Dénes (OCist) fordításait, a hívek számára készített Zsolozsmáskönyvből... (1986(?)