kedd, szeptember 17, 2013

...és a számok nem hazudnak


“Io oso dire che la Chiesa mai è stata tanto bene come oggi. La Chiesa non crolla: sono sicuro, sono sicuro!” - "Merem állítani, hogy az egyház még sohasem volt olyan jó állapotban, mint ma. Az egyház nem omlik össze: biztos vagyok benne, biztos vagyok benne." (I. Ferenc pápa szavai a római klérussal való találkozása alkalmával a lateráni bazilikában, 2013. szeptember 16-án)

Kommentár:

A kijelentés második felében én is biztos vagyok, mert krisztusi ígéret van rá (Mt 16,18; 28,20; Lk 1,32-33; 22,31-33), és mert az egyház fogyatkozhatatlansága hitünk dogmatikus erejű alapigazsága. Megjegyzem: a fogyatkozhatatlanság (mint oly sokszor a magyar teológiai nyelvezetben) félrevezető, hiszen nem arról van szó, hogy az egyház nem fogyatkozhat meg tagjaiban, intézményeiben, anyagiakban vagy akár morálisan. Az "indefectibilitas" szó talán pontosabb fordítása lenne: a megromolhatatlanság, melynek lényege, hogy az egyház külső és belső lényegi tulajdonságaiban kitart egészen a világ végéig. Itt számokról nincs szó.

Ami a kijelentés első részét illeti, Ferenc pápának javaslom egy komoly szakemberekből álló Szentszéki Központi Statisztikai Hivatal felállítását, hogy az illetékesek végre szembesülhessenek a valódi helyzettel. Személy szerint mindjárt azzal kezdeném, hogy beküldöm a 2011-es hazai népszámlálás adatait. 10 év alatt ugyanis 1,6 millió magyar katolikus tűnt el, mint szamár a ködben. MKPK, Szentszék, reakció, hm? Ezzel a lendülettel mindjárt vizsgálhatnánk a papi, szerzetesei hivatások számának alakulását a "zsinati megújulás" csodálatos évtizedeiben, vizsgálhatnánk az egyre csak szaporodni látszó pedofil ügyeket, a szentségkiszolgáltatások adatait, ez mind-mind elemezhető statisztikai eszközökkel... és a számok nem hazudnak.

2 megjegyzés:

Parsifal írta...

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy megjegyzésem lenne, amit alávetek Alácsi tisztelendő imprimatúrájának.

Tudtommal az "indefectibilitas" jelzője az Egyház hármas hatalma (potestas) egyikére alkalmazható sajátosan (specialiter).

A megtestesült Ige, Jézus Krisztus emberi természete szerint is az örök felkent főpap, az örök felkent király és az örök felkent próféta. Másképp megfogalmazva a Krisztus (Messiás) "a" Főpap, "a" Király, "a" Próféta.

Ezt a hármas hatalmát szépen jelképezi a pápák hagyományos hármaskoronája (tiara).

Az Egyháznak, azon belül is sajátos módon az egyházi rendnek, azon belül is teljességgel és közvetlenül ezt a hatalmát átadta az általa létesített, Péternek és a Péter vezette apostolkollégiumnak, aminek törvényes és folytatólagos utóda Róma püspöke (a pápa) és a Róma püspökével (a pápával) egységben lévő püspökkollégium.

Krisztusnak felkent főpapsága az Egyház megszentelő hatalmában él az idők végezetéig, a felkent királyisága az Egyház kormányzó hatalmában él az idők végezetéig, a felkent prófétasága az Egyház tanító hatalmában él az idők végezetéig.

E hármas hatalmat természetfeletti isteni segítséggel erősítette meg, hogy minden emberi gyarlóság ellenére az üdveszköze legyen az Anyaszentegyház az idők végezetéig az embernek.

A megszentelő hatalom fogyatkozhatatlan (indefectibilis), azaz az idők végéig lesznek érvényes, Jézus Krisztus által rendelt szentségek eme Egyház egészében (nem minden egyes jog szerinti részében feltétlenül).

A kormányzó hatalom hierarchikus és monarchikus, mely a római pápa joghatósági elsőbbségében (primatus iurisdictionis) és az alá-fölérendelt jogviszonyokban ölt testet. Azaz, bár időnként van széküresedés az Egyházban, mindig lesz legitim és szukcesszív katolikus hierarchia, amely képes a széküresedés megszüntetésére, ami hiányállapot itt a földön.

A tanító hatalom pedig tévedhetetlen (infallabilis), azaz dogmatikusan sohasem fog az Egyház önmagával ellentétbe kerülni. Egy formálisan kihirdetett és így visszavonhatatlan (irreformabilis) dogmával (dogma definita de fide divina et catholica) szemben sohasem fog a józan paraszti ésszel belátható, metafizikai bizonyosságú ellentmondás elve szerint ellenkezőt kihirdetni.

Szent György Alapítvány írta...

Reverendissime Pater,

épp a napokban beszélgettünk egyetértőleg egy amúgy karizmatikus beállítottságú barátommal arról, hogy a Sacrum kiűzetett az Egyházból, következésképpen a létszám is fogyatkozóban van, úgy a hivatásoké, mint a híveké.

Ez a probléma messzemenően liturgikus vonatkozású, mert a Szent éppen a templomépület felépítése, külső és belső "berendezése" és a benne zajló szertartások külsőségei nyomán jelenhetne meg (amelyek tk. rendkívül mély belsőségeket fejeznek ki).

Amíg azonban a Magyar Katolikus Egyház legfényesebb miséin sem telik pl. a pontifikáló főpap részéről egy énekelt collectára (sem), nem számíthatunk sok jóra.

Azt szoktam mondani, hogy a liturgiát kifilézték, a filét eldobták, és megmaradt nekünk a csont és a bőr, ebből nem képes az Egyház egy ideje (mióta is...?) fennmaradni, és csak fogy, mint Móricz Zsigmond meséjében a cérnaszálnyi királyné.

Természetesen a dolog összefügg azzal a teológiai válsággal, amelynek egyenes következménye a templomépületek belső berendezésének kaotikus "felújítása",, átrendezése, amelyről korábban volt szó.

A mai gyakorlatra nem lehet építeni, legfeljebb belesorvadni. Ám ne várjuk, hogy az illetékesek ezt észreveszik. Bele vannak szerelmesedve saját nagyhatalmú sikertelenségükbe. Hogy is vennék észre, hogy egy szétesőben lévő halcsontváz hátán vitézkednek...

AVGEllért