A magyar ikonoklazma újabb állomásához érkezett. Pannonhalma után most a szegedi fogadalmi templom került sorra (bővebben itt). Több, mint 2 milliárd forintból újítják föl a dómot (ami rá is fér), de ennek sajnos része a liturgikus tér átrendezése is. A "liturgikus tér átrendezése" persze eufemizmus, értsd: a liturgikus tér fölszámolása. A szép baldachinos főoltárt - ami már egyébként is évek óta csak háttérdíszlet volt - a kereszthajóba állítják: a nép közé. Pozitív oldal: a baldachin újra használatba kerül, negatívum: ezzel megszűnik a szentély, mint olyan létezni. Szerintem ezt a pénzt jobban és hasznosabban is el lehetne költeni, anélkül, hogy a liturgia belső törvényei közül gyakorlatilag az összeset megsértenék sekélyes ideológiai alapon. Az illetékeseknek, döntéshozóknak újfent ajánlom a magyar történelem egyik méltatlanul elfeledett intézményét, a pellengért. Tessék szépen egy "ikonoklaszta" föliratú táblával a nyakban fölállni rá!
