Szent László király depozíciós ünnepére (július 29.)

Szent László királyunknak a középkori esztergomi liturgiában két ünnepe is volt, a főünnep (június 27.) mellett megemlékeztek még halálának pontos dátumáról is (július 29.). László szentté avatását III. Béla király kezdeményezte 100 évvel a lovagkirály halála után. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat fölülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte a pápai delegátusokat. 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László fő ünnepét ezért a szokástól eltérően azóta sem halála, "égi születésnapja" évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.

Az alábbiakban közlöm az esztergomi rítusban használatos július 29-re rendelt miseszöveget (amely a collectát kivéve ugyanaz, mint a főünnepen) a Missale Strigoniense 1484 alapján (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI, 433. old.)

In Depositione sancti Ladislai, Regis et Confessoris (die 29 iulii)

Officium

Os iusti meditábitur sapiéntiam et lingua eius loquétur iudícium: lex Dei eius in corde ipsíus. Ps. Noli æmulári in malignántibus: neque zeláveris faciéntes iniquitátem. Glória Pátri. Euouae.

Collecta

Deus, qui Beáto Ladíslao, regi et confessóri tuo post terrénae dignitátis fastígium æternitátis láuream contulísti: concéde propítius, ut, qui eius festivitátem devótis méntibus venerámur in terris, ipsi quoque in glória consociémur in cælis. Per Dóminum nostrum…

Lectio Libri Sapiéntiæ (Ecclesiasticus 47,9-13. 24,1-4)

Dedit Dóminus confessiónem Sancto suo et Excélso in verbo glóriæ de omni corde suo laudávit Dóminum, et diléxit Deum, qui fecit illum. Et dedit illi contra inimícos poténtiam, et stare fecit cantóres contra altárium, et in sono eórum dulces fecit modos. Et dedit in celebratiónibus decus, et ornávit témpora usque ad consummatiónem vitæ. Christus purgávit peccáta ipsíus et exaltávit in ætérnum cornu ipsíus. Sapiéntia laudávit ánimam suam, et in Deo honorificábitur, et in médio pópuli sui gloriábitur. Et in ecclésiis Altíssimi apériet os suum, et in conspéctu virtútis illíus gloriábitur. In médio pópuli laudábitur et in plenitúdine sancta admirábitur. Et in multitúdine electórum habébit laudem, et inter benedíctos benedicétur.

Graduale

Dómine, prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso. V. Vitam pétiit, et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum sǽculi.

Alleluia

Allelúia. V. Beátus vir, sanctus rex Ladíslaus, qui fulget ut sol in cælo, ampléctens immortalitátem, gaudet in ætérnum in pa­ra­dí­so. Allelúia.

Prosa

Novæ laudis attollámus
regem, cuius exsultámus
speciáli glória.

Dulci mellis novi favum
dulci regis Ladíslao
cánimus melódia.

Regis laudi nil discórdet,
cuius laudem non remórdet
cæléstis symphónia.

Confessórum Regem laudant,
per quem reges sibi gaudent
vitæ dari múnera.

O quam felix, quam præclára
Waradíni fulget ara
tuo claro nómine.

Quem precámur laudántes sínguli;
gemma regum totíus sǽculi
et spes salutífera.

Cuius regem sǽcula
manens sine mácula
lavit omni crímine.

Scala gentis Hungarórum,
per quam scandit ad cælórum
cathédram Pannóniae.

Fama cuius cælo tendit
et terrárum comprehéndit
quáttuor confínia.

Per hunc vigent sacraménta
et firmátur iam invénta
fídei relígio.

Ægros, curans, sanos fecit
et salútis opem iecit
virtútis offício.

Exáuditur in hac domo,
quicquid orans petit homo
per regis suffrágia.

Per quem neque gládius,
nec incúrsus hóstium
trépidat Hungária.

Hostis arte plebs arrépta
prece regis est adépta
salútis piácula.

Per quem auctor fídei
cornu stillat ólei
pósteris per sǽcula.

Per hunc gentes univérsas
Hungarórum iam convérsas
nóvimus império.

Procul ense patent per se
ferre gentes et advérsæ
nutu voluntário.

Sub obscúris sui iuris
iubar latens, sed iam patens
réserat prodígia.

Hostes cædunt, victor redit,
barbarórum Hungarórum
unus fugat mília.

Ipse suos laudatóres
pœnæ facit contentóres,
morbos curans et languóres
aufert et dæmónia.

Sed, qui suam sanctitátem
colunt, his fert sanitátem
et ad vitæ sospitátem
rex redúcit ómnia.

Regum genus triumphále,
Hungarórum salus, vale,
nunc refúlsit iubar tale
regum floris gérmine.

Regum radix Christiána,
lauda laudes fide sana,
quas exsúltans vox humána
fert in tuo nómine.

Assisténtes regis laudi,
coronátor regis, audi,
atque servos sancti regis
post hanc vitam tui gregis
transfer ad palátia.

Cuius laudi vis servíre
nos fac lætos conveníre,
fac ad Christum perveníre,
ubi confer et largíre
sempitérna gáudia.
Amen.

Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Matthǽum (24,42-47)

Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit. Illud autem scitóte, quóniam si sciret paterfamílias qua hora fur ventúrus esset, vigiláret útique, et non síneret pérfodi domum suam. Ídeo et vos estóte paráti: quia qua nescítis hora Fílius hóminis ventúrus est. Quis, putas, est fidélis servus, et prudens, quem constítuit dóminus suus super famíliam suam ut det illis cibum in témpore ? Beátus ille servus, quem cum vénerit dóminus eius, invénerit sic faciéntem. Amen dico vobis, quóniam super ómnia bona sua constítuet eum.

Offertorium

Véritas mea et misericórdia mea cum ipso: et in nómine meo exaltábitur cornu eius.

Secreta

Hóstias piæ placatiónis offérimus cleméntiæ tuæ, omnípotens Deus: ut beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui méritis et précibus placátus accípias, et cleménter dispénses. Per Dóminum nostrum...

Communio

Beátus servus, quem, cum vénerit Dóminus, invénerit vigilántem: amen dico vobis, super ómnia bona sua constítuet eum.

Postcommunio

Sacraménta, Dómine, salutária suméntes, cleméntiam tuam humíliter exorámus: ut intercessiónem beáti Ladíslai, regis nostri et confessóris tui, et præséntibus non destituámur subsídiis, et gáudiis perfruámur ætérnis. Per Dóminum nostrum...