Dario Castrillon Hoyos bíborosnak, az "Ecclesia Dei" Bizottság elnökének válasza a "Summorum Pontificum"-mal kapcsolatban föltett néhány kérdésre

Dario Castrillon Hoyos bíborosnak, az "Ecclesia Dei" Bizottság elnökének válasza a "Summorum Pontificum" motu proprióval kapcsolatban föltett néhány kérdésre (általam kiemelt és fordított részletek):

A "Summorum Pontificum" motu proprio kibocsátásával az 1962-es Misekönyv használatára vonatkozó korábbi szabályok, melyeket a "Quattuor abhinc annos" és utána II. János Pál "Ecclesia Dei adflicta" motu propriója tartalmazott, érvényüket vesztették. Valójában ezt a "Summorum Pontificum" maga is kifejezetten megemlíti az 1. cikkelyben...

Fontos tudni, hogy a Szentatya (II. János Pál) akarata szerint már 1986. december 12-én megalakult egy "ad hoc" bizottság bíborosokból (Paul Augustin Mayer, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, Agostino Casaroli, Bernardin Gantin, Joseph Ratzinger, William W. Baum, Edouard Gagnon, Alfons Stickler, Antonio Innocenti), melynek az volt a feladata, hogy megvizsgálja, milyen lépések szükségesek a "Quattuor abhinc annos" pápai engedély (indultum az 1962-es Misekönyv használatára, Prot. N. 686/84, 1984. október 3.) elégtelenségének föloldására.

A következőket állapították meg:

Az indultum már önmagában azt a benyomást keltette, hogy egyrészt a latin mise, az ún. "tridenti mise" valami alábbvaló, másodrangú dolog, amit az illetékes püspökök csak egyfajta türelmes szánalomból engedélyeztek, másrészről a szigorú föltételek miatt úgy tűnt, mintha a Szentszék maga is ezen az állásponton lenne, és nem adta volna meg az engedélyt, ha ezt nem kényszerítették volna ki.

Szükség van arra, hogy a püspököknek megismételjük és világossá tegyük mi is a Szentatya valódi akarata, ami nem negatív jellegű toleranciából fakad, hanem pozitív természetű, valódi lelkipásztori megfontolásból; nem a visszaélések által ébresztett fölháborodást hivatott lecsöndesíteni, hanem az ellentéteket szándékozik föloldani.

Az indultum minden megszorítását el kell törölni, hogy a püspökökben ne alakulhasson ki az a benyomás, mintha a Szentszék valójában nem akarná ezt az engedélyt...

Fölmerült ... hogy engedélyt kell adni, legalább a nagyobb városokban, hogy ünnepnapokon minden egyes templomban legyen egy latin nyelven ünnepelt szentmise, amelyhez szabadon választható a Római Misekönyv 1962-es változata, vagy (az új) misszálé.

Ami a püspökök engedélyét (vagy tiltását) illeti a szentmise latinul mondását illetően, meg kell jegyeznünk, hogy VI. Pál szerint, önmagában véve, amikor a pap magánjelleggel mond misét, azt latinul kellene tennie, mivel a népnyelv használatára vonatkozó engedmény lelkipásztori természetű, hogy a hívek megérthessék a rítus tartalmát és teljesebben tudjanak rajta résztvenni.

Megjegyzés. Ez nem a bíboros teljes válasza, csak néhány kiemelt részlet. A teljes szöveg megtalálható olaszul ITT, angolul pedig ITT.