A szeptember 8-i jeles Mária ünnep hagyományos magyar neve Kisboldogasszony vagy Kisasszony, latinul Nativitas Beatae Mariae Virginis, azaz, a Boldogságos Szűz Mária születése. Az ünnep dátuma a Szeplőtelen Fogantatás (december 8.) ünnepe után pontosan 9 hónappal következik. Az Egyház a szentek születésnapjaként valójában azok mártíromságát illetve égi születésnapját szokta megülni. Ez alól csak két kivétel van, a Boldogságos Szent Szűz és Keresztelő Szt. János (június 24.).Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex). A Teleki-kódex Anna-legendája elmondja, hogy „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Mária születésének pontos helyére vonatkozóan egyébként megosztott a keresztény hagyomány. Egyesek a Názáret mellett fekvő Sephoris városkát nevezik meg, ahová a Dávidtól származó királyi család tagjai a féltékeny és véreskezű Heródes elől visszahúzódtak. Mások Betlehem mellett érvelnek, de talán a legősibb jeruzsálemi hagyomány a Bethesda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Itt az 5. század elején Szt. Anna tisztére templomot építettek, melynek fölszentelési évfordulóján (szeptember 8-án) emlékeztek meg Mária születéséről. A 7. században már a szírek, bizánciak és a rómaiak is e napon ülték a születésnapot. IV. Ince pápa (1243-54) a pápaválasztásra egybegyűlt bíborosok fogadalmaként oktávát csatolt hozzá, ami 1955-ig élt.
A nap responzóriumában és a mise alleluja versében is énekeljük: „Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk”. Szokás volt az ünnep hajnalán a Stella puerpera Solis (Hajnali szép csillag) kezdetű éneket énekelve a szabadban várni a napfelkeltét, így csatlakozván az angyalokhoz, akik ilyenkor Szűz Mária születésén örvendeznek a mennyben. Az idők során sok népi szokás alakult ki, amelyek a két nagy Mária-ünnep, Nagyboldogasszony (Assumptio B. M. V. – augusztus 15.) és Kisboldogasszony (Nativitas B. M. V. – szeptember 8.) közti napokhoz kötődtek: az időszak népi neve a „kétasszonyköze”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése