TÉZIS:
Bergoglio (Ferenc) pápa legújabb meghökkentő magánjellegű kijelentéséről INNEN lehet értesülni magyarul.
ANTITÉZIS:
Raymond Leo Burke bíboros válaszként írott nyílt levelét a megzavarodott katolikus híveknek hevenyészve lefordítottam magyarra (ITT olvasható angolul).
A világméretű kommunikációs média erős hangsúllyal számolt be - mint valamiféle szemléletváltásról - azon hírről, hogy Ferenc pápa kijelentette: a homoszexuális személyeknek Isten gyermekeként "joguk van a családhoz", és "emiatt senkit sem szabad kivetni vagy boldogtalanná tenni". Azt írják, hogy a pápa ráadásul kijelentette: "Amit létre kell hoznunk, az egy polgári kötelék. Ily módon törvénybe iktathatjuk őket. Ezt már korábban is megvédtem." E nyilatkozatot egy Evgeny Afineevskyvel, a "Francesco" című dokumentumfilm rendezőjével készített interjúban tette; a filmet 2020. október 21-én mutatták be először a Római Filmfesztivál (Festa del Film di Roma) alkalmából.
Az ilyen kijelentések nagy zavarodottságot generálnak, zavart és tévedést okoznak a katolikus hívek körében, mivel ellentétesek a Szentírás és a Szent Hagyomány tanításával, valamint a legutóbbi kijelentéseivel annak a tanítóhivatalnak, amely által az Anyaszentegyház megőrzi, védelmezi és értelmezi a teljes hitletéteményt, melyet a Szentírás és Szent Hagyomány tartalmaz. Megdöbbenést és tévedést okoznak az Egyház tanításával kapcsolatban a jóakaratú emberek körében, akik őszintén szeretnék tudni, hogy mit tanít a Katolikus Egyház. A lelkipásztorokra lelkiismereti kötelességet rónak, hogy megfelelő és szükséges pontosításokkal szolgáljanak.
Először is, az ilyen nyilatkozatok szövegkörnyezete és alkalma megfosztja őket mindenféle tanítóhivatali tekintélytől. Joggal értelmezik őket egyszerűen annak személyes véleményeként, aki ezeket a kijelentéseket tette. Ezek a nyilatkozatok semmilyen módon sem kötik a hívek lelkiismeretét, akik inkább kötelesek vallásos alávetettséggel ragaszkodni ahhoz, amit a Szentírás és a Szent Hagyomány, valamint az Egyház rendes tanítóhivatala tanít a kérdésben. Kiváltképp a következőket kell megjegyeznünk.
1. "A hagyomány a Szentírásra támaszkodva - mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket - mindig vallotta, hogy 'a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek'. Ellentétesek a természeti törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének." (Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357.; Persona humana, a Hittani Kongregáció nyilatkozata a szexuális etikával kapcsolatos bizonyos kérdésekről, VIII. [1])
2. A homoszexuális nők és férfiak személyes és néha mélyen ülő hajlamai, melyek nekik komoly próbatételt okoznak, bár önmagukban nem jelentenek személyes bűnt, objektíve rendetlenek (Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357.; Homosexualitatis problema, a Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez a homoszexuális személyek lelki gondozásáról, 3. [2]). Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. A katolikus hit arra tanítja a híveket, hogy gyűlöljék a bűnt, de szeressék a bűnöst.
3. A hívek és különösen a katolikus politikusok kötelessége, hogy ellenezzék a homoszexuális életközösségek törvényi elismerését (Diverse questioni concernenti l'omosessualità, a Hittani Kongregáció megfontolásai a homoszexuális személyek közötti életközösségek jogi elismerésének elnyerésére irányuló javaslatokról, 10.[3]). A családalapítás joga nem egyszerűen személyes jog, melynek érvényt kell szerezni, hanem annak meg kell felelnie a Teremtő tervének, aki az embert nemi különbségekkel akarta megalkotni, "férfinak és nőnek teremtette őket" (Ter 1,27), így meghívva az embert, a férfit és a nőt, az élet továbbadására. "Mivel a házaspárok biztosítják a nemzedékek egymás után következését, és ezért kiemelkedően a közérdek körébe tartoznak, a polgári jog intézményi elismerést biztosít nekik. A homoszexuális életközösségek viszont jogi szempontból nem igénylik a különös figyelmet, mivel nem gyakorolják ezt a közjóra irányuló funkciót." (Uo., 9. sz. [4]). A homoszexuális életközösségről ugyanabban az értelemben beszélni, mint a házastársak hitvesi életéről valójában mélyen megtévesztő, mert az azonos neműek között nem lehetséges ilyen egyesülés. Az jog érvényesítése tekintetében a homoszexuális személyek, mint minden más állampolgár, bármikor élhetnek a törvény által biztosított lehetőségekkel magánjogaik védelme érdekében.
Mélységes szomorúság és sürgető lelkipásztori aggodalom forrása, hogy a sajtó által ekkora hangsúllyal nyilvánosságra hozott és Ferenc pápának tulajdonított magánvélemények nem felelnek meg az Anyaszentegyház állandó tanításának, ahogyan azt a Szentírás és a Szent Hagyomány kifejezi, és a tanítóhivatal őrzi, védi és értelmezi. Ugyanilyen szomorú és aggodalomra okot adó a zűrzavar, zavarodottság és tévedés, melyet a katolikus hívek körében generálnak, akárcsak a botrány, amelyet általánosságban azzal okoznak, hogy teljesen hamis benyomást keltenek arról, hogy a Katolikus Egyház megváltoztatta az álláspontját, vagyis megváltoztatta örök érvényű tanítását ilyen alapvető és kritikus kérdések tekintetében.
Raymond Leo Burke bíboros
Róma, 2020. október 22.
SZINTÉZIS???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése