csütörtök, december 17, 2020

„Várandós” Boldogasszony - december 18.


 A VI. Pál-féle liturgiareform egyik legtragikusabb tévedése, legfölfoghatatlanabb hentesmunkája az ősi, III. század első felétől dokumentálható évnegyedes kántorböjtök (ieiunia quatuor temporum) eltörlése volt. Miközben a hagyománytisztelő katolikusok (főleg Közép-Európában) nagy lelkesedéssel kelnek föl hajnalok hajnalán, hogy az adventi Rotate-miséken részt vegyenek, nagy valószínűséggel még a papjaik sem tudják, hogy ezt miért cselekszik, mi e szokás eredete.

Ott kell kezdenünk, hogy a klasszikus értelemben vett Rorate-misék a modern reformliturgiában gyakorlatilag megszűntek létezni, mert szerepüket a lilában végzett adventi köznapi misék vették át (esetleg a napi szent miséje). A helyzet az, hogy egy Rorate-mise nem attól lesz az, ami, hogy adventi köznapokon, hajnali időpontokban és gyertyafénynél mutatják be. Ez mind nagyon romantikus, de a Rorate-mise azért Rorate, mert így kezdődik, ez az introitusa (bevezető éneke), hiszen a Boldogságos Szűz adventi időszakra rendelt votív (fogadalmi) miséjéről van szó, melyet természetesen (Mária-mise lévén) fehérben, aranyban (néhány helyen, engedély alapján kékben) ünnepelnek.


Az izajási prófécia (vö. Iz 45,8) által ihletett Rorate caeli kezdetű introitus (és valószínűleg a teljes adventi fogadalmi Mária-mise) eredete pedig az adventi (mindig az időszak harmadik vasárnapja utáni hét szerdájára, péntekjére és szombatjára eső) kántorböjt első (szerdai) miséje (jóllehet ez az introitus kezdi a IV. advent vasárnapi misét is). Ez az üldözött ősegyházra visszavezethető (!) liturgikus szokás nemcsak a középkorban kialakult fogadalmi Mária-miséket inspirálta, hanem egy mifelénk kevéssé ismert Mária-misét is, amelynek titulusa „Várandós” Boldogasszony, latinul Expectatio partus Beatae Mariae Virginis (a Boldogságos Szűz Mária szülésének várása), s amelynek dátuma december 18.

Bár ezt a misét a Magyar Katolikus Lexikon is elintézi annyival, hogy spanyol eredetű késő barokk szokásról van szó, valójában sokkal ősibb és komolyabb gyökerekkel rendelkezik. Mivel a keresztény antikvitásban a nagyböjt szigorú fegyelme tiltotta az ünneplést, a hispán egyházmegyékben (az Ibériai-félszigeten) a március 25-i megtestesülés ünnepet (Gyümölcsoltó Boldogasszonyt) áthelyezték december 18-ra, és nyolcaddal ülték meg. Erről már a X. toledói szinódus (656) is tanúskodik. Ezt a szokást egyaránt tartották a félsziget római és mozarab rítusváltozatokat követő templomai, még azok után is, hogy a nagyböjtbe eső március 25-i ünnepet elkezdték illő ünnepélyességgel megülni.

A „Várandós” Boldogasszony, vagy valószínűleg az adventi ó-antifónákkal való asszociációja miatt az Ó Nagyasszonya (Nuestra Señora de la O) néven is emlegetett ünnep december 18-i megülése ezt követően más európai (főleg mediterrán) egyházmegyékben is elterjedt (pl. Toulouse, Velence), de a lengyelek, valamint a ciszterek és domonkosok között is. A hagyományos római misekönyv az egyes helyekre engedélyezett misék (missae pro aliquibus locis) között hozza – ha hozza. Amennyire én tudom, ez a mise nem található meg a VI. Pál-féle modern misekönyvek egyik kiadásában sem (sőt még a külön kiadott Mária-miséket tartalmazó kötetben sem). Ha tévedek, remélem, valaki majd kijavít. Én csak örülnék neki.


Die 18 Decembris
In Exspectatione Partus Beatae Mariæ Virginis


Introitus (Is. 45,8)
Roráte, cæli, désuper, et nubes pluant iustum: aperiátur terra, et gérminet Salvatórem. (Ps. 18, 2) Cæli enárrant glóriam Dei: et ópera mánuum eius annúntiat firmaméntum. ℣. Glória Patri.

Collecta
Deus, qui de beátæ Maríæ Vírginis útero Verbum tuum, Angelo nuntiánte, carnem suscípere voluísti: præsta supplícibus tuis; ut, qui vere eam Genetrícem Dei crédimus, eius apud te intercessiónibus adiuvémur. Per eúndem Dóminum.

Léctio Isaíæ Prophétæ (Is. 7,10-15)
In diébus illis: Locútus est Dóminus ad Achaz, dicens: Pete tibi signum a Dómino, Deo tuo, in profúndum inférni, sive in excélsum supra. Et dixit Achaz: Non petam et non tentábo Dóminum. Et dixit: Audíte ergo, domus David: Numquid parum vobis est, moléstos esse homínibus, quia molésti estis et Deo meo? Propter hoc dabit Dóminus ipse vobis signum. Ecce, Virgo concípiet et páriet fílium, et vocábitur nomen eius Emmánuel. Butýrum et mel cómedet, ut sciat reprobáre malum et elígere bonum.

Graduale  (Ps. 28,7 et 3-4)
Tóllite portas, príncipes, vestras: et elevámini, portæ æternáles: et introíbit Rex glóriæ. ℣. Quis as-céndet in montem Dómini? aut quis stabit in loco sancto eius? Innocens mánibus et mundo corde.

Allelúia, allelúia. ℣. (Luc. 1,31) Ecce, Virgo concípiet et páriet Fílium, Iesum Christum. Allelúia.

Evangelium
Missus est Angelus, ut in Missa Annuntiationis (Lc. 1,26-38)

Et dicitur Credo.

Offertorium (Luc. 1,28 et 42)
Ave, María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui.

Secreta
In méntibus nostris, quǽsumus, Dómine, veræ fídei sacraménta confírma: ut, qui concéptum de Vírgine Deum verum et hóminem confitémur; per eius salutíferæ resurrectiónis poténtiam, ad ætérnam mereámur perveníre lætítiam. Per eúndem Dóminum nostrum.

Præfatio de B. Maria Virg. Et te in Exspectatióne.

Communio (Is. 7,14)
Ecce, Virgo concípiet et páriet fílium: et vocábitur nomen eius Emmánuel.

Postcommunio.
Grátiam tuam, quǽsumus, Dómine, méntibus nostris infúnde: ut, qui, Angelo nuntiánte, Christi, Fílii tui, incarnatiónem cognóvimus; per passiónem eius et crucem, ad resurrectiónis glóriam perducámur. Per eúndem Dóminum.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése