A koronavírus-járvány miatt csak Észak-Olaszországban 16 millió ember került vesztegzár alá. Egy helyi lakos szívszorító beszámolója szerint a hívek úgy érzik, az Egyház javarészt magukra hagyta őket. A kávézók és éttermek reggel 6 és este 6 között nyitva lehetnek, de a templomok többsége zárva: nincsenek misék, szentségimádások, litániák, gyóntatások… Milánóban – ahol az érsek nyitva tartja a dómot a turistáknak, de bezárja a hívek előtt – egyetlen árva kapucinus, P. Gianbattista Ghilardi járja az utcákat az Oltáriszentséggel, himnuszokat énekelve és szentségi áldásban részesítve a kihalt várost.
A középkori ember tudott egyet s mást a járványokról, a fekete halál (bubópestis) több hullámban is végigsöpört Európán, a becslések szerint a kontinens lakosságának egyharmadát, felét pusztítva el. Így tehát nem észszerűtlen visszatekinteni arra, hogy az Egyház ilyenkor milyen lelki természetű „óvintézkedéseket” vezetett be, tudván tudva, hogy „ez a fajta pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által” (Mt 17,20). Egy Benedictionarius Roberti Archiepischopi néven ismert 10. századi angol Benedictionale (püspöki áldások könyve) például tartalmaz egy külön könyörgést, áldást dögvész idejére, amit apostolutódaink nyugodtan használhatnának a misék végén (amíg a nyilvános istentiszteleteket be nem tiltják).
Dignáre Dómine, Deus noster, cæléstem super pópulum impertíri benedictiónem, pestiléntias morbidásque ægritúdines auférre, non tantum córporis sed et ánimæ! Amen.
Méltóztassál Urunk, Istenünk, mennyei áldásodat a nép fölé kiterjeszteni, a járványokat és fertőző betegségeket nemcsak a testtől, de a lélektől is eltávoztatni! Ámen.
Fontos lenne a higiéniás elővigyázatosságon túl a lélek fegyvereit is bevetni ebben a harcban, hallgatva az Apostol szavára: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thessz 5,17). Vajon hisszük-e még tiszta és őszinte szívvel, hogy az ima használ és az irgalmas Isten meghallgatja könyörgéseinket, jajkiáltásunk szavát?
Nem meglepő, hogy a hagyományos Római Misekönyvben találunk egy külön fogadalmi (votív) miseformulát járványok idejére, melynek titulusa eredetileg Missa pro vitanda mortalitate vel tempore pestilentiæ, azaz Mise a halál [terjedésének] elkerüléséért vagy járvány idején, ezt a ’62-es típuskiadás lerövidítette így: Missa tempore mortalitatis, avagy Mise „halandóság” idejére. Amennyire én tudom (javítson ki valaki, ha tévedek), ilyen miseformula a VI. Pál-féle reform misekönyvben már nincsen (bár indokolt lenne). Mindenesetre papjaink jól tennék, ha a néppel vagy anélkül, de rendszeresen mondanák ezt a szentmisét. Aki a hagyományos rítust végzi, minimum plusz kommemorációként használhatja a könyörgéseket (ez is egy olyan intézmény, mármint a megemlékezéseké, amit a modern liturgikus rend sajnos eltörölt).
INTROITUS
Recordáre, Dómine, testaménti tui, et dic Angelo percutiénti: Cesset iam manus tua, et non desolétur terra, et ne perdas omnem ánimam vivéntem (2. Reg. 24,16). (T.P. Allelúia, allelúia.) – Ps. 79,2 – Qui regis Israël, inténde: qui dedúcis, velut ovem, Ioseph. ℣. Glória Patri…
Emlékezzél meg, Uram a te szövetségedről, és mondd az öldöklő angyalnak: szűnjék már meg kezed, és ne pusztuljon el a föld, és ne veszíts el minden élő lelket! (Alleluja, alleluja.) ℣. Ki Izráelt legelteted, halljad, ki Józsefet vezeted, mint a juhot! Dicsőség az Atyának…
ORATIO
Deus, qui non mortem, sed pæniténtiam desíderas peccatórum: pópulum tuum ad te reverténtem propítius réspice; ut, dum tibi devótus exsístit, iracúndiæ tuæ flagélla ab eo cleménter amóveas. Per Dóminum nostrum…
Isten, ki nem a bűnösök halálát, hanem bűnbánatát óhajtod, nézz kegyesen hozzád visszatérő népedre, hogy midőn odaadással áll elődbe, levedd róla kegyelmesen haragodnak ostorát! A mi Urunk…
LECTIO
Léctio libri Regum (2. Reg. 24,15-19 et 25).
In diébus illis: Immísit Dóminus pestiléntiam in Israël, de mane usque ad tempus constitútum, et mórtui sunt ex pópulo, a Dan usque ad Bersabée, septuagínta mília virórum. Cumque extendísset manum suam Angelus Dómini super Ierúsalem, ut dispérderet eam, misértus est Dóminus super afflictióne, et ait Angelo percutiénti pópulum: Súfficit; nunc cóntine manum tuam. Erat autem Angelus Dómini iuxta arcam Aréuna Iebusaei. Dixítque David ad Dóminum, cum vidísset Angelum cædéntem pópulum: Ego sum, qui peccávi, ego iníque egi: isti, qui oves sunt, quid fecérunt? Vertátur, óbsecro, manus tua contra me et contra domum patris mei. Venit autem Gad prophéta ad David in die illa, et dixit ei: Ascénde, et constítue altare Dómino in área Aréuna Iebusaei. Et ascéndit David juxta sermónem Gad, quem præcéperat ei Dóminus. Et ædificávit altáre Dómino, et óbtulit holocáusta et pacífica: et propitiátus est Dóminus terræ, et cohíbita est plaga ab Israël.
Szentlecke a Királyok [Sámuel] könyvéből.
Ama napokban: Döghalált bocsáta az Úr Izráelre reggeltől a rendelt ideig, és maghala a népből Dántól Berszabéig hetvenezer férfiú. És mikor az Úr angyala kinyújtotta kezét Jeruzsálemre, hogy azt elveszítse, az Úr megkönyörüle az ínségen, s mondá az öldöklő angyalnak: Elég, tartóztasd meg immár kezedet! Az Úr angyala pedig a jebuzeus Areuna szérűje mellett vala. És Dávid mondá az Úrnak, mikor meglátta az öldöklő angyalt: Én vagyok, aki vétkeztem, és gonoszul cselekedtem, ezek, kik juhok, mit cselekedtek? Forduljon, kérlek, kezed ellenem és atyám háza ellen! Gád pedig Dávidhoz méne az napon, és mondá neki: Menj föl, és építs oltárt az Úrnak a jebuzeus Areuna szérűjén! És fölméne Dávid Gád beszéde szerint, melyet az Úr parancsolt vala neki. És Dávid oltárt építe ott az Úrnak, áldozván égő és hálaáldozatokat, és az Úr megkegyelmeze a földnek, és elvéteték a csapás Izráeltől.
GRADUALE (Ps. 106,20-21)
Misit Dóminus verbum suum, et sanávit eos: et erípuit eos de morte eórum. ℣. Confiteántur Dómino misericórdiæ eius: et mirabília eius fíliis hóminum!
Kibocsátotta az Úr az ő igéjét és meggyógyította őket, és halálukból kiragadta őket. ℣. Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt!
ALLELUIA
Allelúia, allelúia. Salvum me fac, Deus, quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam! (Ps. 68,2) Allelúia.
Alleluja, alleluja. Szabadíts meg engem, Uram, mert a vizek lelkemig hatoltak! Alleluja.
Hetvenedvasárnap után:
TRACTUS (Ps. 102,10)
Dómine, non secúndum peccáta nostra, quæ fécimus nos: neque secúndum iniquitátes nostras retríbuas nobis. Ps. 78, 8-9. – Dómine, ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum: cito antícipent nos misericórdiæ tuæ, quia páuperes facti sumus nimis.
℣. Adiuva nos, Deus, salutáris noster: et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos, et propítius esto peccátis nostris, propter nomen tuum.
Uram, ne bűneink szerint, melyeket elkövettünk, sem gonoszságaink szerint fizess nekünk! ℣. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod, mert igen szegények lettünk! ℣. Segíts minket szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért, Uram, szabadíts meg minket, és légy kegyes bűneinknek a te nevedért!
Húsvéti időben:
ALLELUIA
Allelúia, allelúia. Ps. 68,2 – Salvum me fac, Deus, quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam. Allelúia. Zach. 8,7 et 8 – Salvábo pópulum meum Israël in die malo, et ero eis in Deum, in veritáte et iustítia. Allelúia.
Alleluja, alleluja. Szabadíts meg engem, Uram, mert a vizek lelkemig hatoltak! Alleluja. ℣. Megszabadítom népemet, Izráelt a rossz napokon, és Istenük leszek nekik hűségben és igazságban. Alleluja.
EVANGELIUM
Sequéntia ✠ sancti Evangélii secúndum Lucam (Luc 4,38-44).
In illo témpore: Surgens Iesus de synagóga, introívit in domum Simónis. Socrus autem Simónis tenebátur magnis fébribus: et rogavérunt illum pro ea. Et stans super illam, imperávit febri: et dimísit illam. Et contínuo surgens, ministrábat illis. Cum autem sol occidísset, omnes, qui habébant infírmos váriis languóribus, ducébant illos ad eum. At ille síngulis manus ímponens, curábat eos. Exíbant autem dæmónia a multis, clamántia et dicéntia: Quia tu es Fílius Dei: et íncrepans non sinébat ea loqui, quia sciébant ipsum esse Christum. Facta autem die egréssus ibat in desértum locum, et turbæ requirébant eum, et venérunt usque ad ipsum: et detinébant illum, ne discéderet ab eis. Quibus ille ait: Quia et aliis civitátibus opórtet me evangelizáre regnum Dei: quia ideo missus sum. Et erat prǽdicans in synagógis Galilaeæ.
A szent ✠ evangélium szakasza Lukács szerint.
Az időben: Fölkelvén Jézus, a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy hideglelésben vala és könyörgének neki érette. És melléje állván, parancsola a hideglelésnek, és az elhagyá őt. És azonnal fölkelvén, szolgál vala nekik. Mikor pedig a nap lenyugodott, mindazok, akiknek különféle nyavalyákban sínylődő betegeik valának, mind hozzá vivék azokat. Ő pedig mindegyikre rátevén kezeit, meggyógyítá őket. Az ördögök is sokakból kimenének, kiáltozván és mondván: Te vagy az Isten Fia! És megfeddvén, nem hagyá őket szólani; mert tudták, hogy ő a Krisztus. Megvirradván pedig kiméne egy puszta helyre és a seregek keresik vala, és hozzája menvén, tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük. Kiknek mondá: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert azért küldettem. És tanít vala Galileának zsinagógáiban.
OFFERTORIUM
Num. 16,48. – Stetit póntifex inter mórtuos et vivos, habens thuríbulum áureum in manu sua: et ófferens incénsi sacrifícium, placávit iram Dei, et cessávit quassátio a Dómino. (T.P. Allelúia.)
Megállt a főpap a holtak és az elevenek között arany füstölővel a kezében; és bemutatván a füstáldozatot, kiengesztelte az Isten haragját, és megszűnt az Úr csapása. (Alleluja.)
SECRETA
Subvéniat nobis, quǽsumus, Dómine, sacrifícii præséntis oblátio: quæ nos et ab erróribus univérsis poténter absólvat, et a totíus erípiat perditiónis incúrsu. Per Dominum nostrum…
Gyámolítson minket, kérünk, Urunk, a jelen áldozat bemutatása, mely oldozzon föl minket hatalommal minden tévedéstől, és mentsen meg a teljes romlás terjedésétől! A mi Urunk…
COMMUNIO
Luc. 6,17, 18 et 19 – Multitúdo languéntium, et qui vexabántur a spirítibus immúndis, veniébant ad eum: quia virtus de illo exíbat, et sanábat omnes. (T.P. Allelúja.)
Sokan betegek és kiket tisztátalan lelkek gyötörtek jöttek hozzá, mert erő ment ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat. (Alleluja.)
POSTCOMMUNIO
Exáudi nos, Deus, salutáris noster: et pópulum tuum ab iracúndiæ tuæ terróribus líberum, et misericórdiæ tuæ fac largitáte secúrum. Per Dominum nostrum…
Hallgass meg minket, üdvözítő Istenünk, és szabadítsd meg népedet rettentő haragodtól, és a te irgalmasságod bőségében tedd őket biztossá! A mi Urunk…
Kedves Ervin, köszönet, hogy megosztottad. Szabolcs
VálaszTörlés