A lengyel Zoerárd, magyarosan Szórád hallotta első szent királyunk hírét, hazánkba jött, és András néven a Zobor-hegyi bencés monostorba lépett. A szkalkai barlangban, Trencsén közelében, a Vág folyó meredek partján remeteéletet élt. Legendája szerint a Zobor-hegyen vette át apátja kezéből azt a 40 szem pálmadiót, amely a nagyböjt alatt egyetlen tápláléka volt: egy nap egy szem. Keményen vezekelt, erdőirtással foglalkozott. Néha annyira elfáradt, hogy elájult. Egy alkalommal az Úr angyala tette szekérre, és vitte vissza barlangjába. Elhagyatottan halt meg, szerzetestársai ráakadva, a nyitrai, Szent Emmerám tiszteletére szentelt székesegyházban temették el.Barlangját tanítványa, Benedek örökölte, aki nyilván szlovák eredetű volt. A kapott gazdag alamizsnákat mindig a szegények között osztotta szét. Egyszer kóbor rablók támadták meg. Pénzt kerestek, de nem találtak nála. Haragjukban megölték, és a barlang alatt rohanó Vágba vetették (1012?). A szent remetét hiába keresték. A jámbor hagyomány szerint egy sas vezette őket nyomra, amely állandóan egy helyen lebegett: a Vág vize fölött. Valaki leereszkedett a vízbe. Meg is találta a szent holttestét, a húsába nőtt vezeklőlánccal együtt." (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium - részlet)
Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Jóllehet András minden bizonnyal természetes halált halt és Benedeket sem kifejezetten hitéért ölték meg, a középkori esztergomi liturgia a mártírok miséjével ünnepelte őket.Az alábbiakban közlöm az esztergomi rítusban használatos miseszöveget a Missale Strigoniense 1484 alapján (kiad. Déri Balázs, Argumentum Kiadó, Budapest 2009; Monumenta Ritualia Hungarica I = Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum XVI, 426. old.)
Andreæ et Benedicti (die 17 Iulii)
Officium
Iusti epuléntur et exsúltent in conspéctu Dei: et delecténtur in lætítia. Ps. Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci eius; et fúgiant, qui odérunt eum a fácie eius. Glória Pátri. Euouae.
Collecta
Sanctórum tuórum, Dómine, Benedícti atque Andréæ natalítia veneránda: quǽsumus, Ecclésia tua devóte suscípiat: et fiat magnæ glorificatiónis amóre devótior. Per Dóminum nostrum...
Lectio Epístolæ beáti Páuli Apóstoli ad Hebrǽos (11,33–39)
Fratres: Sancti per fidem vicérunt regna, operáti sunt iustítiam, adépti sunt repromissiónes, obturavérunt ora leónum, extinxérunt ímpetum ignis, effugérunt áciem gládii, convaluérunt de infirmitáte, fortes facti sunt in bello, castra vertérunt exterórum: accepérunt mulíeres de resurrectióne mórtuos suos: álii autem disténti sunt non suscipiéntes redemptiónem ut meliórem invenírent resurrectiónem. Álii vero ludíbria, et vérbera expérti, ínsuper et víncula, et cárceres: lapidáti sunt, secti sunt, tentáti sunt, in occisióne gládii mórtui sunt, circuiérunt in melótis, in péllibus caprínis, egéntes, angustiáti, afflícti: quibus dignus non erat mundus: in solitudínibus errántes, in móntibus, in spelúncis, et in cavérnis terræ. Et hi omnes testimónio fídei probáti (in Christo Iesu, Domino nostro).
Graduale
Víndica, Dómine, sánguinem sanctórum tuórum, qui effúsus est. V. Posuérunt mortália servórum tuórum escas volatílibus cæli, carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.
Alleluia
Allelúia. V. Hæc est vera fratérnitas, quæ vicit mundi crímina: Christum secúta est, ínclita tenet regna cæléstia. Allelúia.
Prosa
O, beáta beatórum mártyrum sollémnia.
O, devóte recolénda victórum certámina.
Digni dignis fulgent signis, et florent virtútibus.
Illos semper condecénter venerémur láudibus.
Ut devóto corde toto adhæsérunt Dómino.
Et invícti sunt addícti atróci martýrio.
Carceráti, trucidáti tormentórum génera.
Igne læsi, ferro cæsi pertulérunt plúrima.
Cum sint torti, cedunt morti carnis per intéritum,
ut elécti, sunt adépti beatórum prǽmia.
Per contémptum mundanórum et per bella fórtia,
meruérunt angelórum victóres consórtia.
Ergo facti cohærédes Christo in cæléstibus.
Apud ipsum vota nostra promovéte précibus.
Ut post huius finem vitæ et post transitória.
In perénni mereámur exsultári glória.
Sequéntia Sancti Evangélii secúndum Lucam (6,17-23)
In illo témpore: Descéndens Iesus de monte: stetit in loco campéstri, et turba discipulórum eius, et multitúdo copiósa plebis ab omni Iudǽa, et Ierúsalem, et marítima, et Tyri, et Sidónis, qui vénerant ut audírent eum, et sanaréntur a languóribus suis. Et qui vexabántur a spirítibus immúndis, curabántur. Et omnis turba quærébat eum tángere: quia virtus de illo exíbat, et sanábat omnes. Et ipse elevátis óculis in discípulis suis, dicébat: Beáti páuperes, quia vestrum est regnum Dei. Beáti, qui nunc esurítis, quia saturabímini. Beáti, qui nunc fletis, quia ridébitis. Beáti, éritis cum vos óderint hómines, et cum separáverint vos, et exprobráverint, et eiícerint nomen vestrum tamquam malum propter Fílium hóminis. Gaudéte in illa die, et exsultáte: ecce enim merces vestra multa est in cælo.
Offertorium
Ánima nostra, sicut passer, erépta est de láqueo venántium: láqueus contrítus est, et nos liberáti sumus.
Secreta
Hæc hóstia, quǽsumus, Dómine, emúndet nostra delícta: et, intercedéntibus sanctis tuis, Benedícto atque Andréa: subditórum tibi córpora mentésque sanctíficet. Per Dóminum nostrum...
Communio
Dico autem vobis, amícis meis, ne terreámini ab his, qui vos persequúntur.
Postcommunio
Prótege, Dómine, plebem tuam: et, quam mártyrum tuórum, Benedícti et Andréæ assídua festivitáte facis esse devótam: tibi semper plácitam fíeri précibus concéde sanctórum. Per Dóminum nostrum...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése