csütörtök, szeptember 10, 2020

Jób vígasztalása gyász idején


A középkori halotti zsolozsmának van egy gyönyörű responzóriuma, melynek szövege Jób könyvéből származik (Jób 2,10; 1,21-22).

Si bona suscépimus de manu Dómini, mala autem quare non sustineámus?
* Dóminus dedit, Dóminus ábstulit, sicut Dómino plácuit, ita factum est: sit nomen Dómini benedíctum!
V. In ómnibus his non peccávit Iob lábiis suis, neque stultum quid contra Deum locútus est.
* Dóminus dedit…

A jókat ha elvettük az Isten kezéből, a rosszat miért ne fogadnánk el?
* Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, minden úgy is lett: az Úr neve legyen áldott!
V. Mindebben nem vétkezett Jób ajkaival, és oktalanságot nem szólt Isten ellen.
* Az Úr adta…

Léon Bonnat: Jób (1880)

Ez a válaszos ének kiválóan alkalmas temetésekre, gyászmisékre vigaszénekként.

A római rítus változatának kvadrát írású kottája:


Az esztergomi rítus - véleményem szerint - szebb variánsa magyarul és modern notációval:


A latin eredeti hanganyaga a Schola Hungarica interpretálásában:


Egy "caveat": itt sajnos az utolsó sorban "elírás" történt, ezért a "neque stultum quid contra Deum" helyett (helytelenül) "neque quid stultum contra Dei" szerepel (1:30-1:35).

A responzóriumnak számos többszólamú átirata született. Itt most csak kettőt adok közre, az első Orlandus Lassusnak (1532-1594), a másik Lassus egy nagyon kevéssé ismert tanítványának, Leonard Lechnernek (1553–1606) tollából. Kivételesen úgy érzem, hogy a tanítvány itt túlszárnyalta mesterét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése