Pannonhalma (és) a köpködőkobra esete

A köpködőkobrának Afrikában és Ázsiában sok fajtája van, de sajnos már Magyarországon is található belőle néhány, a legveszélyesebb a Szent Márton-hegyen, Pannonhalmán. Természetesen nem őshonos nálunk, a világ más "fertőzött"  területeiről hurcolták be meggondolatlan "értelmiségiek", egyszerre szerzetesek és tanárok. Ez a pannonhalmi kobra – csakúgy, mint fajtársai – félelmetes hatékonysággal és pontossággal tudja mérgét célba juttatni, amely ugyan nem halálos, de könnyen okozhat ideiglenes, vagy akár végleges (ez esetben: lelki) vakságot. Már Jób könyvében is találunk egy próféciát e kígyóról:

"Étke beleiben elváltozik,
áspisok mérgévé lesz bensejében;
a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia,
kihajtja azt Isten a gyomrából." (Jób 20,14–15)

Úgy tűnik, a pannonhalmi kígyó beleiben már annyi vagyon méreg gyülemlett föl (lásd: ITT), hogy köpetének mérgező sugara egészen Párizsig, azon belül pedig egészen a Notre-Dame-székesegyházig is elérhet (lásd: ITT). Mindeközben Pannonhalma házi herpetológusa, Fehérváry Jákó egy hivatalosan félhivatalos hírportálon tart kiselőadásokat a kígyótartásról.

Erről – nem kis iróniával és még több keserűséggel – a csodás Szent Benedek-érem fölirata jut eszembe: "Sunt mala quae libas, ipse venena bibas!" – Rossz az, amit kínálgatsz, idd meg te magad a mérget!"