Az külön megérne egy alaposan kidolgozott bejegyzést, hogy a zsidó és keresztény heortológia milyen jelentőséget tulajdonított az ünnepek méltó megülésében a 7-es és 8-as számoknak. Nyilván itt kell keresni az eredetét, magyarázatát és fontosságát a keresztény ünnepek nyolcadainak, amelyek például a legnagyobb ünnepek: a karácsony, vízkereszt, húsvét és pünkösd esetében bizonyíthatóan az ősegyház gyakorlatára vezethetők vissza, a IV. században már korabeli följegyzések igazolják létezésüket. Ezek után természetesen megmagyarázhatatlan és védhetetlen, hogy a római rítus új miserendjéből nyom nélkül törölték a vízkereszt és pünkösd nyolcadait.
Különösen fájdalmas, hogy a pünkösd egy bátortalan vigíliát kivéve (ami már teljesen elvesztette az ünneplésre fölkészítő penitenciális jellegét, s így már nem is lilában, hanem pirosban van megtartva) meg lett fosztva minden díszétől. Előállt az a lehetetlen helyzet, hogy miközben a protestáns közösségek világszerte nagy ünnepélyességgel megülik pünkösdhétfőt (s ezt a TV-k közvetítik), a nép még hazánkban is munkaszünettel "pihen rá" a napra, addig az új rítusú katolikus papok hosszú évekig hétköznapi misét mondtak zöld paramentumokban, újabban (2018 óta) meg fehérben ünneplik a Boldogságos Szűznek, mint az Egyház Anyjának ünnepét.
Pedig a pünkösd hagyományos vigíliája - mely bizonyos módosításokkal gyakorlatilag megismételte a húsvéti föltámadási liturgia keresztséggel kapcsolatos szertartásait - világosan összekötötte a húsvétot a pünkösddel, a föltámadást a Szentlélek kiáradásával, a keresztséget a bérmálással. Hasonlóan érthetetlen és fölbecsülhetetlen veszteség az eltörlése annak a nyolcadnak, melynek minden közbeeső napon saját liturgikus szövegei, olvasmányai voltak. A hívek milyen java vagy érdeke kívánta meg, igazolta, tette szükségessé ezt a hentesmunkát?
A pünkösd nyolcadába eső saját misék allegorikus magyarázata szerint a Szentlélek kiáradásával megerősített Egyház szentségei jelennek itt meg, a megszentelésnek azok a Krisztus által alapított eszközei, amelyeket Üdvözítőnk azért adott az apostolokra alapított közösségnek, az Újszövetség népének, hogy azok által megszentelődjenek és azokkal az örömhír által üdvösségre meghívott népeket megszenteljék. Vegyük sorra!
Hétfő: keresztség (ApCsel 10.) - Péter elrendeli, hogy kereszteljék meg a pogányokat is
Kedd: bérmálás (ApCsel 8.) - Péter és János megbérmálja a szamariai keresztényeket
Szerda: Oltáriszentség (Jn 6.) - Krisztus az élet kenyere
Csütörtök: egyházi rend (Lk 9.) - az apostolok (papi) hatalmat kapnak Krisztustól az ördögök fölött és a nyavalyák gyógyítására
Péntek: szentgyónás (Lk 5.) - az inaszakadt meggyógyítása együtt jár bűneinek bocsánatával
Szombat: betegek kenete (Lk 4.) - Simon anyósát Krisztus szavára elhagyja a halálos láz
Egyetlen probléma, illetve kérdés merül föl csupán: hol van a házasság szentsége? Itt nem azért nem jelenik meg a házasság, mert egyszerűen kifogytunk a napokból, és nem is azért, mert - ahogy egyesek tévesen, sőt eretnek módon állítják - a házasság szentségi mivoltának tudata csak a középkorban kezdett kialakulni.
Egykori professzorom, Dr. Peter Kwasniewski a témáról egy SZÉP CIKKET írt angolul, s ott azt fejtegeti, hogy a házasság itt azért nem jut szerephez, mert ún. természetes szentség (egészen a férfi és nő teremtéséig vezethető vissza); és nem Krisztus alapította, hanem csak megújította a Szentlélek erejében. A többi hat szentség azonban a Szentlélek erejéből "ex nihilo" született, az újszövetségi kegyelem radikális újdonságát hirdeti.
Ehhez én hozzátennék még egy - ha úgy tetszik, allegorikus - magyarázatot. A keresztény házasság ugyanis Krisztusnak és Egyházának jegyességére, kettejük kegyelmi és bizonyos értelemben "ontológikus" egységének misztériumára utal (lásd: "Nagy misztérium ez; én Krisztusról és az Egyházról mondom." Ef 5,32). A pünkösd tehát nem az emberi életközösségre, hanem egy magasabb rendű jegyességre irányítja a figyelmünket. Krisztus már korábban rálehelt az apostolokra és megajándékozta őket a Szentlélek erejével - ez volt a jegyesség (Jn 20,22) - , de most az apostoli Egyház a Szentlélek teljességét veszi - ez pedig már a közöttük lévő szentségi frigy beteljesülése. Ilyen értelemben az a bizonyos emeleti terem valójában Krisztusnak és az ő jegyesének, az Egyháznak nászszobája; a Szentlélek pedig Krisztus nászajándéka a saját vérében szeplőtelenre mosott mátkájának, az Egyháznak.
Érdekes adalék (mintegy mellékesen jegyzem meg), hogy hagyományosan (kánonilag) tilos volt esküvőt tartani a pünkösd nyolcadnapját megelőző kb. három hetes időszakban, a keresztjáró napoktól (áldozócsütörtök előtti három nap) egészen Szentháromság vasárnapjáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése