Gondolatok az egyházi reakciókról járvány idején

A látszat ellenére nem vagyok megmondóember, aki álnéven trollkodik az interneten, főleg akkor nem, ha halálosan komoly dolgokról van szó, viszont van néhány gondolatom arról, ahogy az egyházak reagálnak a koronavírus terjedésére.

Az alap kiindulás a következő. Amerikai Egyesült Államokban egykor általánosan használt hagyományos hittankönyv, a Baltimore Katekizmus (1891) egyik kérdése így szól: Mitől kell feltétlen óvakodnunk vallási gyakorlatainkban? (#1154.) A válasz: "Minden vallási gyakorlatunkban feltétlen óvakodnunk kell, nehogy elvárjuk Istentől, hogy csodákat tegyen, miközben természetes okok is előidézhetik azt, amit remélünk. Isten néha csodálatosan a segítségünkre siet, de általában csak akkor, ha már minden természetes eszközünk kudarcot vallott."

Ez lényegében két dolgot jelent: (1) Az egyházi hatóságok jól teszik, ha felelősen, fölvilágosultan járnak el egy ilyen helyzetben, minden észszerű óvintézkedést meghoznak, azaz, bevetik a rendelkezésre álló "természetes eszközöket" a "természetfölötti eszközök" MELLETT ÉS NEM HELYETT! (2) A naiv és szájtáti csodavárás, a rendkívül istenesnek, vallásosnak, jámbornak tűnő, de valójában felelőtlen, sőt vakmerő és istenkísértő "lesz, ami lesz", vagy "majd Isten megoltalmaz" stb. hozzáállás méltatlan egy igaz keresztényhez.

A kézbeáldoztatással kapcsolatos véleményemet már elmondtam. Semjén miniszterelnök-helyettes urat a liberális sajtó ekézi, mert azt mondta, nem kevesebb, hanem több mise kell. Ez nyilván őrültség annak, aki nem hisz Istenben és az imádság (főleg a leghatékonyabb imádság: a szentmiseáldozat) erejében. Az ilyenek szerint a templomokat nem tudjuk elég gyorsan lakatra zárni, és a leghelyesebb, ha úgy is maradnak. Pedig amit a miniszterelnök-helyettes mondott, valójában nagyobb igazság és keresztényibb hozzáállás, mint amit sok nyugati ország katolikus püspökeitől láttunk! E tekintetben tiszteletreméltó kivétel a lengyel hierarchia. Ők azt mondták, amíg nem indokolt, nem zárjuk be a templomokat, sőt több misét biztosítunk, hogy elkerülhetők legyenek a tömegjelenetek, az emberek egymástól kellő távolságban tudjanak ülni stb.

Érdemes figyelni, hogy mi történik Olaszországban. A Vatikán már a vörös zóna országossá tétele előtt bezárkózott, kivetítőkön üzengetett a híveknek és legújabban az összes római templomot bezáratta. A papok eddig se jeleskedtek az elkeseredett hívek vigasztalásában és a betegek, haldoklók kétségkívül áldozatos szentségi ellátásában, de a templomok bezárása az eddiginél is nagyobb csalódást, fölháborodást váltott ki a katolikusok között. Sok ember úgy érzi, hogy teljesen magukra hagyták őket éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük lenne lelki támogatásra. Ebből a helyzetből a Vatikán és az olasz papság óriási erkölcsi deficittel fog kijönni! Nem ünneplik majd őket, mint Borromei Szent Károlyt a milánói pestisjárvány után, hanem...

Persze eljöhet az a helyzet, amikor a józan ítélőképesség szerint már tényleg nem lehet nyilvános, közösségi istentiszteleteket tartani, áldoztatni stb. Ez viszont nem jelentheti a templomok kulcsra zárását, sem azt, hogy a szentmiseáldozat bemutatása megszűnik. A papoknak kutya kötelessége, hogy ha nép nélkül is, de napi rendszerességgel bemutassák a legszentebb áldozatot a bűnök bocsánatára és a mennyei jótétemények kiesdeklésére. A bemutatás körülményeitől függetlenül a szentmiseáldozat a leghatékonyabb eszköz az Egyház kezében arra, hogy a hívek testi és lelki javát szolgálja! Föl kell ébredni a több évtizedes csipkerózsika-álomból, amibe az átgondolatlan, túlzó koncelebrációs gyakorlat és a papi identitást romboló liturgikus tunyaság ringatta a klérust!

A rendelkezésre álló "természetes eszközök" használata MELLETT egyszerűen elengedhetetlen a "természetfölötti eszközök" használata. Ennek elmulasztása nem csupán meggondolatlanság vagy lelki restség, hanem a hit siralmas hajótörése, nettó istentelenség, egyfajta gyakorlati ateizmus! A kézfertőtlenítés és egyéb nagyon hasznos rendelkezések mellett hol vannak az ilyen jellegű intézkedések? Melyik püspök élt eddig a jogával (és kötelességével), hogy - amint az korábban rendszeres gyakorlat volt - kötelező imádságokat rendeljen el a járvány idejére? Hagyományosan ilyenkor minden templomban, szentmisén elrendelték bizonyos parancsolt könyörgések (orationes imperatae) elimádkozását. A rengeteg lehetséges szöveg, megoldás közül, itt már ajánlottam párat.

Végül a hangulat oldására egy angol nyelvű klip a nagyon vicces (és furcsán időszerű) "Yes, Prime Minister" című BBC vígjáték sorozatból. Alább olvasható a kicsit fazonigazított magyar átirat. Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy ez a magyar helyzetre vonatkoztatható lenne (talán a kínaira igen), de azért tréfás.

- Mit tesznek, hogy segítsék őket?
- Semmit.
- De mi van akkor, ha ... hozzánk folyamodnak?
- Nos akkor megadunk nekik minden támogatást, kivéve a segítséget.
- És mi van akkor, ha a miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy segítsük őket?
- Akkor a négy-lépéses stratégiát követjük.
- Az mi?
- Az általános ... válasz válság idején. Első lépésként azt mondjuk: semmi sem fog történni. A második lépésben azt mondjuk: talán történik majd valami, de nekünk nem kell semmit sem tennünk. Harmadik lépésben azt mondjuk: talán tennünk kellene valamit, de sajnos nem tehetünk semmit. A negyedik lépésben azt mondjuk: talán tehettünk volna valamit, de most már túl késő.