Nagy köszönettel tartozunk Palkó István kántor úrnak, akit megihletett a "Stella Caeli" antifóna és egy XVII. századi, népi gyűjtésből származó magyar dallamra ültette annak strófikus stílusban átköltött szövegét. Külön dicséret jár a szép, ízlésesen archaikus szövegért, amely ráadásul híven megőrizte a latin eredeti mondanivalóját. Hálásak vagyunk, hogy Palkó István kántor úr engedélyt adott a közlésre, valamint Búza András kántor úr készséges közvetítéséért is.
A dallam egy szentségi énekünkből, az "Ó, ki ez oltáron"-ból (Éneklő Egyház 167; Szent vagy, Uram 106) lett adoptálva.
szombat, március 21, 2020
péntek, március 13, 2020
Gondolatok az egyházi reakciókról járvány idején
A látszat ellenére nem vagyok megmondóember, aki álnéven trollkodik az interneten, főleg akkor nem, ha halálosan komoly dolgokról van szó, viszont van néhány gondolatom arról, ahogy az egyházak reagálnak a koronavírus terjedésére.
Az alap kiindulás a következő. Amerikai Egyesült Államokban egykor általánosan használt hagyományos hittankönyv, a Baltimore Katekizmus (1891) egyik kérdése így szól: Mitől kell feltétlen óvakodnunk vallási gyakorlatainkban? (#1154.) A válasz: "Minden vallási gyakorlatunkban feltétlen óvakodnunk kell, nehogy elvárjuk Istentől, hogy csodákat tegyen, miközben természetes okok is előidézhetik azt, amit remélünk. Isten néha csodálatosan a segítségünkre siet, de általában csak akkor, ha már minden természetes eszközünk kudarcot vallott."
Ez lényegében két dolgot jelent: (1) Az egyházi hatóságok jól teszik, ha felelősen, fölvilágosultan járnak el egy ilyen helyzetben, minden észszerű óvintézkedést meghoznak, azaz, bevetik a rendelkezésre álló "természetes eszközöket" a "természetfölötti eszközök" MELLETT ÉS NEM HELYETT! (2) A naiv és szájtáti csodavárás, a rendkívül istenesnek, vallásosnak, jámbornak tűnő, de valójában felelőtlen, sőt vakmerő és istenkísértő "lesz, ami lesz", vagy "majd Isten megoltalmaz" stb. hozzáállás méltatlan egy igaz keresztényhez.
A kézbeáldoztatással kapcsolatos véleményemet már elmondtam. Semjén miniszterelnök-helyettes urat a liberális sajtó ekézi, mert azt mondta, nem kevesebb, hanem több mise kell. Ez nyilván őrültség annak, aki nem hisz Istenben és az imádság (főleg a leghatékonyabb imádság: a szentmiseáldozat) erejében. Az ilyenek szerint a templomokat nem tudjuk elég gyorsan lakatra zárni, és a leghelyesebb, ha úgy is maradnak. Pedig amit a miniszterelnök-helyettes mondott, valójában nagyobb igazság és keresztényibb hozzáállás, mint amit sok nyugati ország katolikus püspökeitől láttunk! E tekintetben tiszteletreméltó kivétel a lengyel hierarchia. Ők azt mondták, amíg nem indokolt, nem zárjuk be a templomokat, sőt több misét biztosítunk, hogy elkerülhetők legyenek a tömegjelenetek, az emberek egymástól kellő távolságban tudjanak ülni stb.
Érdemes figyelni, hogy mi történik Olaszországban. A Vatikán már a vörös zóna országossá tétele előtt bezárkózott, kivetítőkön üzengetett a híveknek és legújabban az összes római templomot bezáratta. A papok eddig se jeleskedtek az elkeseredett hívek vigasztalásában és a betegek, haldoklók kétségkívül áldozatos szentségi ellátásában, de a templomok bezárása az eddiginél is nagyobb csalódást, fölháborodást váltott ki a katolikusok között. Sok ember úgy érzi, hogy teljesen magukra hagyták őket éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük lenne lelki támogatásra. Ebből a helyzetből a Vatikán és az olasz papság óriási erkölcsi deficittel fog kijönni! Nem ünneplik majd őket, mint Borromei Szent Károlyt a milánói pestisjárvány után, hanem...
Persze eljöhet az a helyzet, amikor a józan ítélőképesség szerint már tényleg nem lehet nyilvános, közösségi istentiszteleteket tartani, áldoztatni stb. Ez viszont nem jelentheti a templomok kulcsra zárását, sem azt, hogy a szentmiseáldozat bemutatása megszűnik. A papoknak kutya kötelessége, hogy ha nép nélkül is, de napi rendszerességgel bemutassák a legszentebb áldozatot a bűnök bocsánatára és a mennyei jótétemények kiesdeklésére. A bemutatás körülményeitől függetlenül a szentmiseáldozat a leghatékonyabb eszköz az Egyház kezében arra, hogy a hívek testi és lelki javát szolgálja! Föl kell ébredni a több évtizedes csipkerózsika-álomból, amibe az átgondolatlan, túlzó koncelebrációs gyakorlat és a papi identitást romboló liturgikus tunyaság ringatta a klérust!
A rendelkezésre álló "természetes eszközök" használata MELLETT egyszerűen elengedhetetlen a "természetfölötti eszközök" használata. Ennek elmulasztása nem csupán meggondolatlanság vagy lelki restség, hanem a hit siralmas hajótörése, nettó istentelenség, egyfajta gyakorlati ateizmus! A kézfertőtlenítés és egyéb nagyon hasznos rendelkezések mellett hol vannak az ilyen jellegű intézkedések? Melyik püspök élt eddig a jogával (és kötelességével), hogy - amint az korábban rendszeres gyakorlat volt - kötelező imádságokat rendeljen el a járvány idejére? Hagyományosan ilyenkor minden templomban, szentmisén elrendelték bizonyos parancsolt könyörgések (orationes imperatae) elimádkozását. A rengeteg lehetséges szöveg, megoldás közül, itt már ajánlottam párat.
Végül a hangulat oldására egy angol nyelvű klip a nagyon vicces (és furcsán időszerű) "Yes, Prime Minister" című BBC vígjáték sorozatból. Alább olvasható a kicsit fazonigazított magyar átirat. Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy ez a magyar helyzetre vonatkoztatható lenne (talán a kínaira igen), de azért tréfás.
- Mit tesznek, hogy segítsék őket?
- Semmit.
- De mi van akkor, ha ... hozzánk folyamodnak?
- Nos akkor megadunk nekik minden támogatást, kivéve a segítséget.
- És mi van akkor, ha a miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy segítsük őket?
- Akkor a négy-lépéses stratégiát követjük.
- Az mi?
- Az általános ... válasz válság idején. Első lépésként azt mondjuk: semmi sem fog történni. A második lépésben azt mondjuk: talán történik majd valami, de nekünk nem kell semmit sem tennünk. Harmadik lépésben azt mondjuk: talán tennünk kellene valamit, de sajnos nem tehetünk semmit. A negyedik lépésben azt mondjuk: talán tehettünk volna valamit, de most már túl késő.
csütörtök, március 12, 2020
Újabb lelki fegyver a vírus ellen - a "Stella caeli" antifóna
Most, hogy a koronavírus-járvány miatt hazánkban is bejelentették
a vészhelyzetet, az óvintézkedések mellett indokolt a lelki fegyverek tárházát
is újabb imádsággal bővíteni. Az egyszerű gregorián dallamra ültetett szép antifóna
történetét egy jezsuita pap így írta le:
„A pestisjárvány idején, mely [a portugáliai] Coimbrát pusztította
az 1317. esztendőben, hatalmas félelem fogta el a Szent Klára kolostorban élő nővéreket,
mert lakhelyük nagyon közel volt a járvány fészkéhez. Már éppen azon
gondolkodtak, hogy elmenekülnek, mikor valaki kopogtatott a kapun. Odafutottak
és egy zarándokot találtak ott, akiről kinézete alapján úgy vélték, hogy maga
Szent Bertalan apostol. Ő megvigasztalta őket és arra buzdította, hogy sűrűn
fohászkodjanak az Istenanyához azzal az imával, amit egy lapra írva adott
nekik, majd eltávozott. Ők pedig az antifónát minden nap elimádkozták a
kórusban és egyénileg; nem is kapták el a halálos ragályt, noha az mindenütt nagy
erővel tombolt.” (Tommaso Auriemma SJ, Affetti scambievoli fra la Vergine
SS. e i suoi devoti, Venezia, 1712)
Cantores: Stella Cæli extirpávit,
quæ lactávit Dóminum,
Chorus: mortis pestem, quam plantávit
primus parens hóminum.
quæ lactávit Dóminum,
Chorus: mortis pestem, quam plantávit
primus parens hóminum.
Cantores: Ipsa Stella nunc dignétur
sídera compéscere,
Chorus: quorum bella plebem cædunt
diræ mortis úlcere!
Cantores: O piíssima Stella Maris,
a peste succúrre nobis!
Chorus: Audi nos, Dómina,
nam Fílius tuus
nihil negans te honórat!
nam Fílius tuus
nihil negans te honórat!
Omnes: Salva nos, Iesu,
pro quibus Virgo Mater te orat!
℣. Ora pro nobis, sancta Dei Génitrix!
℞. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Vel:
℣. In omni tribulatióne et angústia nostra.
℞. Succúrre nobis, piíssima Virgo María!
Orémus!
Deus misericórdiæ, Deus pietátis, Deus indulgéntiæ, qui misértus es super afflictiónem pópuli tui, et dixísti Angelo percuténti pópulum tuum: Cóntine manum tuam ob amórem illíus Stellæ gloriósæ, cuius úbera pretiósa contra venénum nostrórum delictórum, quam dúlciter suxísti; præsta auxílium grátiæ tuæ, ut intercedénte Beáta Vírgine María Matre tua et Beáto Bartholomǽo apóstolo tuo dilécto, ab omni peste et improvísa morte secúre liberémur, et a totíus perditiónis incúrsu misericórditer salvémur. Per te, Iesu Christe, Rex glóriae, qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Magyarul:
A Mennynek Csillaga, ki tejével táplálta az Urat,
gyökerestől kiirtotta a halálos romlását,
melyet az emberiség első atyja ültetett.
melyet az emberiség első atyja ültetett.
Méltóztasson most e Csillag
megfékezni a csillagzatot, melynek háborgásai
iszonyú sebekkel verik a népet!
Ó, tengernek jóságos Csillaga,
siess segítségünkre a járvány idején!
Hallgass meg minket, Úrnőnk,
hisz’ a te Fiad úgy tisztel téged,
hogy semmit tőled meg nem tagad!
Jézus, ments meg minket,
kikért a Szűzanya könyörög tehozzád!
℣. Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja!
℞. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.
Vagy:
℣. Minden nyomorúságunkban és szorongattatásunkban.
℞. Siess segítségünkre, legkegyesebb Szűz Mária!
℞. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.
Vagy:
℣. Minden nyomorúságunkban és szorongattatásunkban.
℞. Siess segítségünkre, legkegyesebb Szűz Mária!
Könyörögjünk!
Irgalmas Istenünk, kegyes Istenünk, megbocsátó Istenünk, ki megkönyörültél
a te népednek nyomorúságán, és azt mondottad a népedet öldöklő angyalnak:
tartóztasd meg kezedet a dicsőséges Csillag szerelméért, kinek drága emlőit édesen
szoptad a mi bűneink mérge ellen; add meg nekünk a te malasztod segítségét,
hogy Édesanyád, a Boldogságos Szűz Mária és kedves apostolod, Szent Bertalan
közbenjárására biztosan megszabaduljunk minden ragálytól és a készületlen
haláltól, és irgalmadból megmeneküljünk a végső romlás veszedelmétől!
Teáltalad, Jézus Krisztus, dicsőség Királya, ki élsz és uralkodol mindörökkön
örökké! Ámen.
Egy alternatív könyörgés a váci papnövendékek jóvoltából:
Mindenható és irgalmas Istenünk, aki a szíriai Námánt megtisztítottad a ragálytól, kérünk, hogy a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, Szent Rafael arkangyal és Szent Rókus közbenjárására megszabaduljunk minden járványtól, és add, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Egy alternatív könyörgés a váci papnövendékek jóvoltából:
Mindenható és irgalmas Istenünk, aki a szíriai Námánt megtisztítottad a ragálytól, kérünk, hogy a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, Szent Rafael arkangyal és Szent Rókus közbenjárására megszabaduljunk minden járványtól, és add, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Elképzelhető, hogy a modern embernek furcsán hat az a
természetesség, amivel a szöveg a Szűzanya drága emlőit emlegeti, de álljon
távol tőlünk minden prüdéria és álszemérem!!! Aki kerülni akarja ezt az utalást, használhatja a váci kispapok alternatív könyörgését.
A "csillagzat" vagy "csillagkép" megfékezése arra utal, hogy a középkorban a pestisjárvány kitörését a csillagok szerencsétlen állásának, pontosabban a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának tulajdonították. Ezt az elméletet képviseli a Liège-i Szent János evangélista templom kanonokja és tudós csillagásza, Simon de Covino (de Couvin) is, aki a fekete halál kifejezést (mors atra vel nigra) először használta egy 1350-ben írt versében, melynek címe: „Ének a Nap ítéletéről a Szaturnusz ünnepén” (Carmen de iudicio Solis in convivio Saturni).
Ami pedig Szent Bertalan apostolt illeti, az imádság születésének konkrét körülményeitől elvonatkoztatva és a könyörgést a helyi adottságokhoz igazítva, nyugodtan lehet helyette (mellette) más szentet, égi pártfogót is segítségül hívni. Pl. Rafael főangyalt, Istennek gyógyító angyalát (lásd Tóbiás könyvének 11. fejezetét!), imígyen:"et Sancto Raphaéle, tuo archángelo" (és főangyalod, Szent Rafael), vagy Szent Sebestyént és Szent Rókust, ekképpen: "et beáto Sebastiáno, mártyre tuo, et beáto Rocho" (és vértanúd, Szent Sebestyén, és Szent Rókus).
A végére itt egy nagyon szép polifón földolgozás:
A "csillagzat" vagy "csillagkép" megfékezése arra utal, hogy a középkorban a pestisjárvány kitörését a csillagok szerencsétlen állásának, pontosabban a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának tulajdonították. Ezt az elméletet képviseli a Liège-i Szent János evangélista templom kanonokja és tudós csillagásza, Simon de Covino (de Couvin) is, aki a fekete halál kifejezést (mors atra vel nigra) először használta egy 1350-ben írt versében, melynek címe: „Ének a Nap ítéletéről a Szaturnusz ünnepén” (Carmen de iudicio Solis in convivio Saturni).
Ami pedig Szent Bertalan apostolt illeti, az imádság születésének konkrét körülményeitől elvonatkoztatva és a könyörgést a helyi adottságokhoz igazítva, nyugodtan lehet helyette (mellette) más szentet, égi pártfogót is segítségül hívni. Pl. Rafael főangyalt, Istennek gyógyító angyalát (lásd Tóbiás könyvének 11. fejezetét!), imígyen:"et Sancto Raphaéle, tuo archángelo" (és főangyalod, Szent Rafael), vagy Szent Sebestyént és Szent Rókust, ekképpen: "et beáto Sebastiáno, mártyre tuo, et beáto Rocho" (és vértanúd, Szent Sebestyén, és Szent Rókus).
A végére itt egy nagyon szép polifón földolgozás: