A görökatolikusok is ráléptek a liturgikus szövegek igénytelen modernizálásának sikamlós útjára

Immár bejárta a katolikus hírfelületeket, hogy a Görögkatolikus Metropólia május 23-án Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán bemutatta az idén húsvétkor megjelentetett új zsoltároskönyvét. Nem egészen értem, hogy erre miért volt szükség. Főleg ebben a meglehetősen gyöngén kivitelezett formában.

A magyar (római rítusú) népzsolozsmai használatban alkalmazott, ún. Dobszay-féle fordítás sem tökéletes, de jelenleg ennél alkalmasabbat nem ismerek nyilvános istentiszteleti keretek között végzett karimára (értsd: liturgikus éneklésre). Persze a római rítusú zsolozsmában elvileg a Vulgata szövegéhez kellene igazodni (ennek persze a Liturgia Horarum magyar kiadása abszolút nem felel meg, a népzsolozsmai változat sem mindenben), a görögkatolikusoknál azonban ez nyilván nem így van. Rendben, készséggel elfogadom, hogy a bizánci rítusú részegyházaknak joga van saját (a Szeptuagintához igazított?) fordítást alkalmazni, de azt lehet jól is csinálni, márpedig ezzel az Orosz Atanáz, miskolci megyéspüspök által fordított, száraz, ihlettelen, minden hieratikus jelleget nélkülöző, közönséges nyelvezetű zsoltároskönyvvel nagyon nem jártak jól.

Megpróbáltam becsülettel végigolvasni, de már az 1. zsoltárnál elszakadt a cérna. Az ördög a részletekben rejlik. Csak két példa: (1) "és levele le nem hull." Fölolvasták ezt valaha hangosan? le-le-le-le-le-le-le... Mind a Káldi, mind a Dobszay-féle szöveg egyszerűen megoldja a problémát: "levele EL nem hull". Ugye, milyen egyszerű? (2) "Amit cselekszik, mind sikerül". Micsoda? Sikerül? Ja, a véletlen: ahogy esik, úgy puffan. Akkor már miért nem: "mázlija van mindenben, amit tesz." Elfogadom, a Káldi "megszerencsésíttetnek" talán már túlzás, de oly sok elegánsabb megoldást lehetett volna találni!

Ítélet: hebehurgya, lapos, a szent liturgiához méltatlan zsoltároskönyv lett jóváhagyatva a Szentszékkel. Viseljék minden következményét, a történelmi ítélet előtti felelősségét! Bár liturgikusan messze jobban állnak a rómaiaknál, mégis azt mondom: lassítani kéne arrafelé, az észak-keleti országrészben! Kicsit nagyobb körültekintést kívánok istenszerető püspökeinknek!

Erdő Péter bíboros, prímás-érsek korszakos beszéde

Mint igazi Péter (kőszikla) és igazi első (prímás) a magyar egyház főpásztorai között, az esztergomi bíboros érsek úr elmondta élete talán legfontosabb és legbátrabb beszédét május 20-án, pünkösd vasárnapon, az esztergomi főszékesegyházban. A tartalom ugyan nem volt túl konkrét, de azért lehetett olvasni a sorok között. Mérhetetlen tiszteljük miatta és buzgón imádkozunk érte. (A teljes beszéd olvasható ITT!)

A beszéd legfontosabb részleteit igazán érdemes fölidézni:

„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, … az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,12–14) – így beszél Jézus tanítványaihoz a mai evangéliumban. De mi ez a sok mondanivaló? A korai kereszténység századai óta voltak, és talán vannak ma is, akik úgy gondolták: a Szentlélek valami egészen mást, korról korra új meg új kinyilatkoztatásokat fog közölni, meghaladja vagy elfeledteti Jézus tanítását, hogy mást hozzon helyette, ami annak az időnek talán jobban megfelel. Vagy a kiválasztottak egy szűk csoportja előtt titokzatos rejtelmeket fog feltárni, amelyek teljesen eltérnek az evangéliumtól...

Manapság gyakran beszélünk arról, hogy a Szentlélek korában élünk. Fontos dolog ez, de jól kell értenünk... [A helyes értelmezéstől való eltérés egyik formája] a túlzott spiritualizmus, amely egyes változataiban a mélyebb, titokzatos tudásra törekvő gnózis alakját öltötte. Ma is kísértés lehet, hogy a Szentlélekre hivatkozva felülírjuk Krisztust. Hogy a biztos és az Újszövetségben, meg a hagyományban világosan továbbadott krisztusi tanításra azt mondjuk, hogy ma már nem aktuális, hanem a Szentlélek valami mást, valami újat fog súgni nekünk, hogy ez lenne az igazi haladás. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy a Szentlélek Krisztus Lelke. Hogy ő nem magától beszél, hanem azt mondja el, amit hall (vö. Jn 16,13). Róla mondja Jézus: „az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,14). A Szentlélek tehát nem mást, nem újat mond, hanem abban segít, hogy Krisztus tanítását jobban megértsük és alkalmazzuk életünk változó körülményei között

HOGY EGY KICSIT EGYÉRTELMŰBBEN FOGALMAZZUNK: Nincs olyan (mert teológiai képtelenség), hogy új, vagy második pünkösd, mert ami ott, az emeleti teremben az apostolokkal történt egyszeri és megismételhetetlen, állandó és stabil valóság a pünkösdkor megszületett Egyház életében. Csak akkor beszélhetünk új pünkösdről, ha elismerjük, hogy új Egyház is született, márpedig Krisztus egyetlen igaz Egyházának mandátuma a világ végéig szól, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.
ÉRTJÜK MI EZT? (1) Nincs új pünkösd (az egyszer volt és állandó valóság az Egyházban); (2) nincs új Lélek (az ugyanis az Atyával és Fiúval egyként örökkévaló); (3) nincs új Egyház (csak az az egy apostoli nyáj és az az egy farkasok által ostromlott akol, amelyen kívül nincs üdvösség); és (4) nincs új tanítás (mert a Lélek annak a Krisztusnak igazságára vezet el minket, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, és az Egyház a Lélektől csak azt kapja, amit Krisztusból merít).

Lássatok csodát! - pontifikális missa sollemnis kommentárral (angolul)

Ilyet tényleg ritkán lát az ember, ezért csodaszámba megy! Április 28-án Washington D.C.-ben, az USA nemzeti kegyhelyén Alexander King Sample érsek, az oregoni Portland főpásztora pontifikális ünnepi misét mutatott be, amit az EWTN Network élőben közvetített. Az amerikai főváros Szeplőtelen Fogantatás bazilikájában ünnepelték a Summorum Pontificum kezdetű motu proprio 10. évfordulóját egy votív Mária-misével (Szeplőtelen Szív). Ez egy pontifikális nagymise az érsek saját katedrálisában a trónnál; a pápai szinten kívül ez a liturgikus ünnepélyesség legmagasabb fokozata. Külön csemege az angolul tudóknak, hogy két szakértő kommentálja, magyarázza a szertartásokat. Szerencsére betekintést nyerhetünk az érsek nyilvános beöltözésébe is. Alaposan begyakorolt, kompetens asszisztencia és szép zene (gregorián, polifónia, orgonamuzsika, hangszeres zene) kíséri a szertartást.

Közéleti kommentár politikai elfogultság nélkül

Tegnap jelent meg a hír, miszerint a Fidesz képviselőcsoportja a parlamenti alakuló ülés előtt ökumenikus istentiszteletet tart az Országházban. Minden politikai elfogultság nélkül mondom, hogy ez nagyon nincs rendben!!!

(1) Az ún. ökumenikus istentisztelet már régen a bögyömben van. (a) Egyrészt a vallás- és felekezeti szabadságot földbe tiporja, miszerint minden törvényesen működő egyháznak, vallási felekezetnek joga van úgy imádni az Istent, ahogy azt meggyőződése diktálja és nyilvános istentiszteleti rendje előírja. (b) Másrészt mitől "ökumenikus" egy ilyen esemény, amikor az apostoli hagyományokkal rendelkező és minden Krisztus által alapított szentséget ünneplő, kiszolgáltató egyház legszilárdabb meggyőződése, hogy az Istennek leginkább tetsző és az Egyháznak legtöbb kegyelmi gyümölcsöt termő istentisztelet a szentmiseáldozat bemutatása. Az ilyen "ökumenikus" imaalkalmak gyakorlatilag a legkevésbé liturgikus protestáns hagyomány lepusztított, informális áhítat-gyakorlatát követik. A legnagyobb közös osztó tipikus esete... (nesze neked "quantum potest, tantum aude"!!!).

(2) Az ún. apostoli és teljes szentségi életet élő egyházak közös és általános meggyőződése, valamint a Katolikus Egyház konkrét kánonjogi előírása, hogy az istentiszteletek kijelölt, rendes helye a konszekrált, vagy minimum benedikált templom, oratórium, kápolna, szentély (cf. can. 1205, 1214, 1219). Ez alól csak valódi szükség ad fölmentést - gondoljunk csak a tábori lelkészekre, vagy a misszionáriusokra! (can. 932 1.§.)

A politikai kereszténység, Szerelmes Atyámfiai, olyan, mint a szadduceusi vallásosság... Amikor legutóbb olvastam, nem sok jót mondott róla az Újszövetség.