Ehhez nem kell különösebb kommentár. Egy kapucinus, akinek egyik legfőbb életcélja az volt, hogy az egyház (pap és hívő egyaránt) a szentmise hagyományos latin rítusát mélyebben átélje, jobban megértse és szeresse:
 |
| Pietrelcinai Szent Piusz (1887-1968) |
És egy másik kapucinus, akinek küldetése az, hogy a ferencesek között mindezt gyökerében elfojtsa:
 |
| Fidenzio Volpi OFMCap |
A Ferenc pápa által kinevezett apostoli biztos, Pio atya rendtársa kérlelhetetlen szigorral (valamint a XVI. Benedek által motu proprio adott egyetemes törvényt semmibe véve) szankcionálta a hagyományos latin rítust (az Immaculata Ferencesei között). Egy angol nyelvű cikk a szomorú és aggasztó történetről:
ITT.
Marcel Lefebvre követőinek, a X. Szent Piusz Papi Testvérületnek a folytonosság hermeneutikáját elvető, olykor dogmatizmusba hajló érvelése és szektás lelkülete számomra meglehetősen riasztó, s azt is el tudom képzelni, hogy a szentszéki beavatkozás az Immaculata ferenceseinél jogos és indokolt — sajnos a tényleges és részletes okok a Rorate Caeli bejegyzéséből nem derülnek ki. Az azonban, hogy egy egyházfegyelmi ügyben taktikai okokból a katolikus egyház évezredes hagyománya egy 50 éve se létező forma ellenében fölfüggeszthető, nekem az egyház önazonosságtudatának meghasadásával ér fel. Hogyan lehetséges, hogy miközben egy elhajló csoport kohézióját hatalmi eszközökkel próbálják megszüntetni, átmenetileg az egyház lényegéhez tartozó lex orandi is felszámoltatik? Egyre inkább kezdem érteni, hogy az FSSPX mitől tartott, s végül miért is mondott nemet a Rómával való kiegyezésre.
VálaszTörlésMi a garancia arra, hogy ha Szent Pió ma élne, nem a rendes formájú mise minél mélyebb megélését hirdetné? És miért baj, ha valaki szeretné visszaszorítani az avítt változatot? Propagálni szabad, ellene beszélni nem?
VálaszTörlés