A liturgikus megújulás gyümölcsei képekben - Jugendkirchen, a pusztulás utálatossága - 8. rész

A liturgikus évet hagyományosan lezáró Pünkösd utáni XXIV. vasárnap evangéliuma Krisztus olajfák-hegyi beszédének próféciája a világ végére vonatkozóan. Itt az Isteni Mester utal Dániel jövendölésére arról, hogy a templom szentélyében, a szent hegyen meglátjuk a pusztulás utálatosságát, vagy másként: a vészt hozó undokságot. Ennek a kifejezésnek eredete a héber sikkus somem, a görög bdelügma erémószeósz, vagy a latin abominatio desolationis. A szentírásmagyarázók a mai napig tanakodnak azon, hogy ez alatt mit kell érteni (lásd a Magyar Katolikus Lexikon szócikkét). Én az alábbi fényképeket elnézegetve, azt hiszem, rájöttem a megoldásra.

...és a számok nem hazudnak - 2. rész

Előzmény:

“Io oso dire che la Chiesa mai è stata tanto bene come oggi.” - "Merem állítani, hogy az egyház még sohasem volt olyan jó állapotban, mint ma." (Ferenc pápa szavai a római klérussal való találkozása alkalmával a lateráni bazilikában, 2013. szeptember 16-án.)

Szemléltetés: 

José Rodríguez Carballo érsek (titkár a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációjánál) a római Szent Antal Pápai Egyetemen tartott konferencián kijelentette, hogy 2008 és 2012 között a dikasztériuma 11805 szerzetest mentett föl fogadalma alól, mely éves átlagban 2361 főt jelent. A Papi Kongregáció azonos időszakra vonatkozó adata 1188 áldozópap és 130 diakónus. Azaz az adatokat összegezve mindössze négy év alatt 13123-an hagyták el Istennek szentelt élethivatásukat a papok és szerzetesek közül.

A liturgikus megújulás gyümölcsei képekben - Cirkusz mise - 7. rész

Mielőtt valaki megvádol azzal, hogy rosszindulatúan aposztrofálok egy eseményt, a "cirkusz mise" nem retorikai fogás: ezt a misét valóban egy cirkusz porondján mutatták be (a celebrálták szó itt enyhe túlzás lenne) 2012. december 16-án, valahol Svájcban. A mise "bevételeit" egy gyermekalapítványnak ajánlották föl - ennél több jót nem is tudok elmondani az ott történtekről.

A "cirkusz mise" azonban nem csak a helyszín miatt illik az eseményre, hanem elsősorban a "liturgikus" körítés miatt. Az egy dolog, hogy a főcelebráns nem viseli a kötelezően előírt miseruhát (kazulát), és a két pap különböző színű stólában "lépett föl" - ezek a többi abúzus láttán gyerekes csínynek minősíthetők. Nem is tudom, hol kezdjem: a kedélyesen körbe-körbe velocipédező bohóccal, a kontorcionista (szuperhajlékony) artistával, a táncikálva klarinétozó celebránssal, vagy a kedvencemmel: a saját asztaluknál ülve kézbe áldozó hívekkel (akik láthatóan éppen akkor hörpintették föl a kávéjukat)? Nyilván akad majd olyan, aki a lengén öltözött hastáncos lányokat fogja fölemlegetni, köztük is elsősorban azt, amelyik egy óriáskígyóval vonaglott, de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.

Össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy ilyenkor mi a helyes reakció: fölháborodás, harag, szomorúság, vagy mi? Inkább csak kérdéseket teszek föl: a két pap (nevüket érdemes átmenteni az utókornak: Ernst Heller cirkusz-lelkész [???] és Paul Rutz plébános) részesült-e a nyilvános ámokfutás után bármilyen figyelmeztetésben, megrovásban? Egyáltalán tudott-e erről a helyileg illetékes püspök? S ha igen, mit szólt hozzá? S végül - de nem utolsósorban - hogy van az, hogy ezek az emberek (akik dokumentálhatóan több egyházi törvényt és liturgikus előírást sértettek meg) semmiféle szankcióban nem részesülnek, miközben a püspökök olyan papokat büntetnek, sanyargatnak, aláznak meg, lehetetlenítenek el, küldenek el aktív szolgálatból, akik (teljesen törvényesen és a legnagyobb lelki odaadással) a hagyományos latin rítust ünneplik?

Amondó vagyok, hogy ennek a generációnak el kell múlnia... Ter 6,5-7, Baby, Ter 6,5-7!!!