(1) A VI. Pál féle Missale Romanum múlt héten kinyomtatott 3. mintakiadásába (editio typica), az "Ite, missa est" elbocsátás 3 alternatíváját is bevették. Ezt állítólag a 2005-ös püspöki szinódus résztvevői kérték, hogy jobban kifejeződjön a miséből fakadó "missziós lelkiség". Tényleg nem akarok cinikus lenni, de még milyen "lelkiséget" akarunk a liturgia nyakába aggatni? Mi lenne - mondjuk - ha liturgikus lelkiséggel próbálkoznánk? Esetleg az 1962-es Misszáléből már quasi kiírtott "Benedicamus Domino"-val?
"Ite ad Evangelium Domini nuntiandum" - Menjetek, és/hogy hirdessétek az evangéliumot!
"Ite in pace, glorificando vita vestra Dominum" - Menjetek békében, dicsőítvén életetekkel az Urat!
"Ite in pace" ... "alleluia, alleluia" (tempore paschali) - Menjetek békében! ... alleluja, alleluja! (húsvéti időben)
(2) Arinze bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció elnöke bejelentette továbbá: a nemzeti püspöki konferenciák október végéig kaptak időt arra, hogy eldöntsék pontosan a mise mely pontján szerepeljen a pax (békecsók): az Agnus Dei előtt (mint most), vagy az ún. egyetemes könyörgések után. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen az Agnus Dei alatt a hívek egymás hátát lapogatják, ide-oda forgolódva "fraterkáznak", miközben Isten föláldozott Báránya már ott "fekszik" az oltáron. A kezek szorgos szorongatását követően pedig minden átmenet nélkül következik az "Uram, nem vagyok méltó..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése