Az utóbbi idők egyik legjobb híre, hogy a budapesti XII. kerület elállt a Normafa tetejére tervezett fészer vagy traktorgarázs kinézetű misézőhely, teljes nevén: "Szűz Mária, a Világ Királynője Engesztelő Kápolna" megépítésétől.
A kápolna ugyanis CSÚNYA - ezt a pályázat és az építészeti koncepció modern(ista) nyelvén, orwelli újbeszélül úgy mondják: letisztult, funkcionális, puritán, minimalista - mind-mind olyan kifejezések, melyek - mondhatom! - nagyszerűen illeszkednek a katolikus templomépítészet két évezredes hagyományaihoz! Az "ikeás" formanyelv, főleg a különálló harangláb döbbenetesen "datált", 10-20 év múlva az ötlettelen, fantáziátlan, divatjamúlt építészet iskolapéldája lesz. Nem szegény Koczka Kristóf és Márkus Péter építészeket akarom ezzel bántani. Mi esélyük volt, hogy megfelelően táplálkozzanak a hittel átitatott keresztény templomépítészet veretes hagyományaiból? Mi esélyük volt, hogy elkerüljék a modern építészet intoleráns, a historikust szitokszóvá degradáló, ideológiák által vezérelt dogmáit? Ők is pénzből élnek, kell egy ilyen beruházás a portfólióba.
Anélkül, hogy az engesztelő kápolna ügyét minősíteném, nekem (legalábbis jelenlegi formájában) FÖLÖSLEGESnek is tűnik, mert ki fog oda rendszeresen járni misézni, illetve misét hallgatni? Miért is tenné? Természetesen fűtés nincs, az épület befogadóképessége erősen limitált (mint a kültéri misézés lehetséges időszaka is), a bejárat alapjáraton zárva lesz (a vandáloktól való jogos félelem miatt), így még a megfáradt túrázók sem tudnak beülni néhány percre imádkozni. De miért is tennék, oltárszekrény (tabernákulum) és így állandó, valóságos istenemberi jelenlét sem lesz!
HASZONTALAN persze, mert a funkcionalitás a liturgikus előírásokra, praktikumra nem terjed ki. A téli hidegnek és nyári forróságnak kitett épület jelentős fa burkoló és nyílászáró elemeit az időjárás vasfoga néhány éven belül megrágja, kiszívja, fölemészti. Tároló helyiség (sekrestye), alkalmatosság (trezor) persze nincs, mint ahogy szakrárium se, van viszont egy "oltárba" beépített, zárható fiókos szekrény! Nesze neked szakralitás! Ugye rengeteg sekrestyeszekrényként (is) funkcionáló asztalt (az oltár a templom létesítő oka, az áldozat legszentebb helye, az eget és a földet összekötő köldök) ismerünk a templomépítészet történelméből!
Végül pedig DRÁGA. De piszkosul. A kevesebb mint 30 négyzetméteres építmény költségvetése a puritán és minimalista dizájn ellenére jelenleg 127 milliónál tart, ami 4,3 milliós négyzetméter árat jelent! Emberek! A statisztikák szerint még Budapest belvárosában, az V. kerületben is átlag kb. 1,5 milliós négyzetméter árral számolnak! Ki tudja, hogy ebben benne van-e pl. a harang, ami ráadásul minek? Ki fogja azt rángatni, mikor és kinek fog szólni? A vandálok vajon nem találnak rá a kápolnától külön, nyitott térben álló, kiszolgáltatott harangra?
Remélem, sőt imádkozom, hogy ez az eszement projekt végleg a földbe áll. Hál' Istennek az önkormányzat kifarolt mögüle, ahogy pedig az illetékes főegyházmegyét ismerem, ezt nem fogja saját pénzből megfinanszírozni.
Végre egy jó hír a pannonhalmi, mátraverebély-szentkúti, győri, veszprémi stb. ikonoklaszták akadálytalan pusztítása után.
Érdekességként megjegyzem - anélkül, hogy véleményt nyilvánítanék Natália nővér látomásának hitelességéről -, hogy a Hermány Géza építészmérnök által 1946-ban tervezett eredeti kápolna mennyivel szebb, katolikusabb és szakrálisabb jellegű építmény lett (volna). Köszönet Keserű Balázs építészmérnök úrnak a szép mozgóképes látványtervért!