Javaslat az újszövetségi kantikumok fordítására

Úgy tűnik, elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a Liturgiam Authenticam kezdetű instrukció szellemében a zsolozsma pontos és igényes hivatalos fordítását adjuk a klérus és a hívek kezébe. A Liturgia Horarum új kiadása ugyanis változatlanul tartalmazza az 1991-es, erőltetett, lehangolóan közönséges és énekelhetetlen szöveget.

A Magnum Principium megjelenése óta egyébként is más szelek kezdtek fújni Rómában (Németországról nem is beszélve!). Így már az is óriási eredmény lenne, ha a népzsolozsmai gyakorlatban használt fordításokat képesek lennénk korrigálni (ott ahol szükségesnek, tanácsosnak látszik). A fordítóknak egyébként maximális tisztelet jár azért, hogy az összes magyar fordítás közül képesek voltak a legigényesebbet megszülni, és persze el kell ismerni, hogy nem szerencsés ezeket a szövegeket 20-30 évenként újrafordítani. Ugyanakkor manapság az akkori viszonyokhoz képest szabadabban és rengeteg filológiai élménnyel, eredménnyel gazdagabban tudjuk ezeket a szövegeket "kézbe venni".

Ez a bejegyzés kísérlet arra, hogy az újszövetségi kantikumok példáján keresztül bemutassa, hogyan lehet egy magyar bibliás hagyományoknak (Káldi és Károli!), a liturgikus fordítás szabályainak és az eredeti Vulgata szöveg mércéjének jobban megfelelő szöveget előállítani. Ismétlem: nem hibátlan és megváltoztathatatlan etalonról, hanem egy kísérletről van szó. Ennek igazi megértéséhez természetesen tanácsos lenne az eredeti görög és latin szövegek, a Károli és Káldi fordítások, valamint a népzsolozsmás forma egyfajta szinopszisa.

Benedictus (Lc 1,68-79)

Áldott az Úr, Izráelnek Istene, *

mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

És fölemelte nékünk az üdvösség szarvát, *

Dávidnak, az ő szolgájának házában.

Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, *

kik eleitől fogva voltak.

Hogy szabadulást ad a mi ellenségeinktől, *

és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket.

Hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, *

és megemlékezzék az ő szent szövetségéről.

Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, *

hogy megadja nékünk.

Hogy megszabadulván ellenségeink kezéből, *

félelem nélkül szolgáljunk néki.

Szentségben és igazságban az ő színe előtt, *

életünknek minden napján.

És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának hívattatol, *

mert az Úr orcája előtt jársz előkészíteni az ő útjait.

Hogy az üdvösség ismeretét adjad az ő népének, *

az ő bűneiknek bocsánatára.

A mi Istenünknek mélységes irgalmassága által, *

mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó:

Hogy megvilágosítsa azokat,
kik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, *

hogy a mi lábainkat a békesség útjára igazítsa.

Magnificat (Lc 1,46-55)

Magasztalja *

az én lelkem az Urat.

És örvendezik az én lelkem *

az én üdvözítő Istenemben.

Mert tekintetre méltatta
az ő szolgálójának alázatosságát, *

íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem
minden nemzetségek.

Mert nagy dolgokat cselekedett nekem, aki hatalmas, *

és szent az ő neve.

És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre, *

azokon, akik őt félik.

Hatalmasságot cselekedett az ő karjával, *

szétszórta az ő szívük gondolatában kevélyeket.

Levette a hatalmasokat a trónjukról, *

és fölmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket betöltötte javakkal, *

és a gazdagokat üresen elbocsátotta.

Fölvette Izráelt, az ő szolgáját, *

megemlékezvén az ő irgalmasságáról.

Miképpen szólott vala atyáinknak, *

Ábrahámnak és az ő ivadékának mindörökké.

Nunc dimittis (Lc 2,29-32)

Most bocsátod el szolgádat, Uram, *

a te igéd szerint békességben.

Mert látták szemeim *

a te üdvösségedet.

Akit szerzettél *

minden népek színe előtt,

világosságul a nemzetek megvilágosítására, *

és dicsőségére népednek, Izráelnek.

Luther-mosdatás a katolikus médiában

A reformáció 500. évfordulója bizarr jelenségeket generál a katolikus közéletben és médiában. A Szentszék közös nyilatkozatot ad ki a Lutheránus Világszövetséggel, melyben hálásan emlékeznek a reformáció spirituális és teológiai adományaira! Katolikus püspökök, papok vesznek részt lelkesen a protestáns megemlékezéseken, méltatva a Katolikus Egyház egyik legkérlelhetetlenebb ellenségének érdemeit! A Vatikán gyakorlatilag hagiológiai és ikonográfiai jegyekkel ellátott bélyeget bocsát ki az évfordulóra! A Luther által elhagyott ágostonos szerzetesrend legfőbb elöljárója litániát énekel az örökfogadalmát és a szerzetesség intézményét epés gúnnyal megtagadó reformátor bámulatos erényeiről. Mindezt persze szolgai lelkülettel, szégyenérzet nélkül "jelenti" a katolikus média. Mi történik itt? Közben rendőri erőszakkal távolítják el a békésen imádkozó tiltakozókat a brüsszeli katedrálisból. Hát ennyire föloldódott e világ sártengerében a katolikus hitérzék?

Ennyi erővel (főleg ha már TV sorozatot nézünk róla itthon) lelkesen ünnepelhetnénk I. Szulejmán szultánt augusztus 29-én, a mohácsi tragédia emléknapján. De akár minden évben egész Romániával egyetértésben tűzijátékkal üdvözölhetnénk december 1-ét annak "hálás" emlékezetére, hogy elcsatolták Erdélyt Magyarországtól.

Szerencsére az interneten pdf formátumban ingyen letölthető Hartmann Grisar S.J. becsületes történészhez illő, tárgyilagos könyve az igazi Lutherről (akinek alakjáról szakszerűen lefejti a rosszindulatú, valótlan katolikus rágalmakat és a protestáns történetírás propagandisztikus, hagiográfiai túlzásait). Akiket még nem hagyott teljesen magára a  sensus fidei, akiket még nem vezetett teljesen félre a beteg korszellem, jól teszik, ha Lutherre és 1517. október 31-re Grisar könyvének lelkiismeretes tanulmányozásával emlékeznek.

Én a magam részéről arra használtam föl október 31-ét, hogy megemlékezzek mindenszentek vigíliájáról (vagyis Krisztus Urunk misztikus testének, a Katolikus Egyháznak névtelenül megdicsőült tagjairól), valamint Szent Farkas (Wolfgang) regensburgi püspökről, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett azáltal, hogy elhozta a pogány magyaroknak az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház igaz vigaszát, a krisztusi megváltás örömhírét.